Farkos Csapó Gyurka | 2007.09.20 13:58 | hasznosság: hasznos (100%)

Nagy lelköndözíssel hozsánnáztam a minap a Rózsa Sándor nevözötű pusztai haramija galád cselöködeteit hitelösen felemlögető kiváló irománynak. Nem is csoda, hogy a zsiványok közül először rulla emlékezett mög a Rácz Pista névön elhíresült szakavatott téntanyaló, hiszen legösmertebb, legelvötemültebb martalóca Duna és Tisza közinek valóba ő volt.

Azt mán kevesebben tuggyák, hogy a pusztán, berkön, hegyön, lápon futkostak rajta kívül más, vasbékó végire termett, vagy perzekutor szuronyára kiérdemesült mákvirágok szép számmal. Subri Józsi, Savanyu Jóska, Ződ Marci, Vidrócki Mártony, Vöszelka Pétör, Pisze Matyi, hogy csak a javát emlíccsem ezeknek a setétlekü, utonálló haramijáknak. Városi embörnek nemigen van tudomása róluk. Itt ez a nóta, biztosan ezt sem sokan ösmerik. Ha beveszek egy-két bögre pirosbort, mindég ezt óbégatom.

Savanyúnak tizenhat szél gatyája,
béakadt a rózsabokor ágába.
Rózsabokor eriszd el a gatyámat,
ha úré vagy, ha paraszté, kiváglak.

No, de hogy szavamat ne felöjcsem, még szöröncse, hogy Rácz Pista fejibe vötte, hogy megösmerteti a világot ezekkel a történetökkel. Nem is ragadott le Rózsa Sándornál, hanem folytatta a díszös sort. A második produkcijóba a Pisze Matyi nevözötű, közrettegésnek örvendöző gonosztevőnek állétott emléköt. Szégyönlötös élötű haramija vót, jólelkü embör ne is óvasson rulla, mer csak pironkodik tülle.

Ha azonba megerősíjjük a lelkünket egy-két icce szekszárdi kadarkával (a homoki bort igya az útkaparó bóhás kutyája) és vösszük a fáraccságot, felöttébb tanulságos esetekrül szerözhetünk tudomást. Hogyan orozták el laposi puttonyos legényök Kakastökű Jankó pirtói szőlősgazda csöcsös-faros leányának alsótesti böcsülettyit. Hogyan tett a kedvire Pisze Matyi a csornai paskomon táncoló bűbájos szépasszonyoknak huszonnégy éjszakán átal, soha le nem nyakduló palajbászával. Hogyan varrt a tótfüleieknek egyszárú gatyát, meg ülep nélküli szoknyát. Pisze Matyi anyja, a száztizennyóc esztendős pirtói boszorka hogyan szabadult meg a halál karmaiból. Idézök is ebbül a részbül:

„ – Elgyüttem érted Szagos Pata Csula…! – így mondta.
Koppantott is hozzá egyet a kasza nyélivel. Szagos Pata Csula meg kicsit vaksi volt már, azt hitte pántlikás vőfélybot veri a küszöbjit:
– Ajj lelkem…nem fogadok mán kérőt, mer’ kiöregültem a férjhőmenő korbul. Ha a fejemre is vönném a mátkakoszorút, csak röhögnének rajtam azok a mocskos falusi népek. Zörgessék más lányos háznál kend!
– Érted gyüttem…
– Ha mindenáron reám kévánkozik, oszt mög is füzeti, fölhajtom a pöndölt, oszt szívesen alá is lapulok a kendnek máma éccakára! Csak híre ne keljön, mer a tisztösségemre kényös vagyok!”

No hát illenök. Sorolhatnám napestig a naccerű, viszont kalendárijomba nem illő történetöket, de nem szaporintom tovább a szót. Legyön tanuja mindönki maga, hogy ez a Rácz Pista micsoda rettönötös jártasságot szerzett a histórija nemös tudományába, ámuldozzanak kendtek Pisze Matyi vérfagyasztó, gonosz cselöködetei felett és okuljanak belülle. Én is igen mögokosultam, maholnap el is szegődök íródejáknak makói fiskális mellé.


Farkos Csapó Gyurka 10 pontot adott a tételre.