Az egyik legismertebb ragadozó növény a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe és a harmatfűfélék (Droseraceae) családjába tartozik. Észak-Amerikából, pontosabban Észak- és Dél-Karolina lápjairól került Európába a XVIII. században. 1763-ban írták le, de sokáig mítosznak vélték a létezését a tudósok. Nem csoda, hiszen növény létére aktív ragadozó, szemben a hízókákkal vagy a harmatfüvekkel. A növény leveleinek végén helyezkednek el az édes illatot árasztó csapdák, 3-3 érzékelőszőrrel. Amikor a zsákmány a csapdára száll és az érzékelőket megérinti, a levéllemezek fél másodperc alatt összezáródnak. A kisebb rovarokat "elengedi', mert a megemésztése több energiába kerülne, mint amennyit nyerhet belőle. Mikor a zsákmány vergődése közben újra az érzékelőkhöz ér, a csapda végérvényesen bezárul, és emésztőnedvekkel telik meg. Az emésztés 1-2 hétig tart. A rovarok porozzák, és azért, hogy akkor ne ejtse őket csapdába, a virágjai magasra nyúlnak.

Kedveli a sok napsütést, ennek hatására csapói szép pirossá válnak, de félárnyékban is szépen fejlődik. De ugyanúgy kedveli a sok vizet, ezért célszerű cserepestől a 1-1,5 centiméteres vízbe állítani. Páradús levegőt igényel, tehát mindig legyen víz a közelében. Télen hűvösben tartsuk! Talajnak a 100%-os tőzegmoha felel meg neki legjobban, de keverhetjük mészmentes homokkal is. Szaporíthatjuki oldalhajtásokról és magról egyaránt.