Otto Katz tábori lelkész | 2007.09.07 12:09 | hasznosság: hasznos (100%)

A minap egy illatozó zebradög mellett ólálkodó foltos hiéna arckifejezésével az ábrázatomon nyomtam az asszony kezébe Kútvölgyi Mihály Vadételek című könyvét. Átlapozása közben megvilágosodtam ugyanis, hogy erdeinkben, mezeinken, nyüzsögnek a kulináris élvezetek szőrös és tollas potenciális forrásai. Szerencsére utána sem kell ezeknek rohanni, sőt magasleseken sem kell vacogni a magamfajta városi puhányoknak, elég, ha becsattogunk a METROba, aztán hajrá – feltéve, ha bírja a buksza. Mindez azonban még nem elég, kell szakirodalom is, hacsak nem à la Neanderthal akarjuk bekebelezni a vadhúst. Szakirodalomnak itt van ez a könyv, aminek az ára borsos ugyan (3800 Ft), de a pénzünkért minőséget kapunk: keménykötés, gazdag és príma minőségű képanyag, igényes szerkesztés – ritkán kerül a kezembe ilyen szép kiállítású könyv.

Az igényes formával teljesen adekvát a tartalom. A rendkívül gazdagon illusztrált munka alapos bevezetővel indul, ami számos művelődéstörténeti érdekességet tartalmaz: felvázolja az egyetemes és magyar vadászat történetét, ismerteti hazánk vadászkultúráját, és áttekinti a vadászmesterség eszközeit, a magyar vadászkutyafajtákat. Ezután következik az ételek leírása, amelyeket az ország különböző tájain élő „adatközlőktől” gyűjtött a szerző. Megtalálható köztük a konyhaművészet hivatásos mestere és az amatőr szakács is, névsoruk az irodalomjegyzék előtt, a kötet végén megtalálható, ahol ismereteket szerezhetünk afelől is, hogy a vadételekhez milyen borokat szokás fogyasztani.

Az ételek között vannak egészen egyszerűek (őrségi babos káposzta füstölt vaddisznócsülökkel), meg furmányosak is (vargányás szarvaspörkölt rókagombás gombóccal; szarvas bélszínérmék roston, gombaropogóssal, brokkolival töltött padlizsánnal, vörösboros mártással; tihanyi vaddisznósült, mandulás kölesgombóccal), mindenki találhat kedvére valót, aszerint, hogy mekkora a bukszája, a tálentuma, vagy mire tudja rávenni a feleségét. Sok szakkönyv értékét lerontja és a vásárlót elbizonytalanítja, hogy manapság, spórolásból, a szerzők/kiadók gyakran nem kérnek fel szaklektort. Itt szerencsére nincs ilyen gond: a receptek színvonalasságára ifj. Rakk Tamásnak, a veszprémi Tapó Fogadó és Királyi Étterem konyhafőnökének a lektori munkája a garancia.

Kútvölgyi Mihály könyvének ott a helye minden vadász, húsétel-rajongó és a magyar hagyományok iránt fogékony és könyvszerető ember polcán, ráadásul szép kivitele miatt ajándéknak is kitűnő.

Otto Katz tábori lelkész 10 pontot adott a tételre.

tarkamacska | 2007.09.03 19:47 | hasznosság: hasznos (85.7%)

Kútvölgyi Mihály új könyve gyönyörű fotókkal illusztrálva mutatja be az ország különböző tájairól származó vadételeket, az Őrségi gombás-dödöllés szarvasszelettől a Bakony gyöngyén és a Kopácsi vadkolbászon át mintegy ötven recepet találunk a könyvben. A vadászat, és így a vadhús is - mint azt a bevezető írásokból megtudhatjuk -, már az 1400-as évektől főúri kiváltság volt. Szerencsére ma már nem kell vadorzóskodni, hogy hozzáférhessünk némi vadhúshoz. Bár vad nincs minden sarki ABC-ben, de néhány helyen már kapható, egy-egy ünnepre érdemes a változatosság kedvéért asztalra tenni.

A bevezetőből megismerhetjük a magyarok vadászati szokásait, kultúráját. Részletes beszámolót olvashatunk Mátyás konyhájáról, később ehhez kapcsolódó recepteket is találunk. Külön ismerteti a szerző az ősmagyar áldozati üst szerepét, mely fontos szerepet játszott az ősi konyhakultúrában. Lelkes hagyományőrzők (és -gyártók) talán még az ebben készült „Ős-magyar pörkölt pirospaprika nélkül” című recept elkészítésétől sem fognak visszariadni. Én maradok a többi vadreceptnél, de bőven találtam köztük olyat, amit ki fogok próbálni!


tarkamacska még nem pontozta a tételt.