morzsikutya | 2007.12.06 06:32 | hasznosság: átlagos (42.9%)

Havas Henrik tanár urat tisztelem és becsülöm, ritka értelmes ember aki nem fél kimondani azt amit gondolt. Ezért nem értem, mit akar elérni ezzel a könyvvel. Kelemen Anna egy buta tyúk és összevissza hazudik, a felét sem szabad elhinni, semmi értelme könyvben kiadni. Inkább foglalkozhatna társadalmi és szociólógiai problémákkal, mint a Moldova, ott sokkal nagyobb szükség lenne a tehetségére!

morzsikutya 1 pontot adott a tételre.

Otto Katz tábori lelkész | 2007.10.02 07:12 | hasznosság: hasznos (83.3%)

A sztárokkal kapcsolatosan rendszerint megelégszem annyi infóval, amennyit a szemem sarkából elcsípek, ha híroldalakat böngészek. Ennek megfelelő szolid érdeklődéssel vettem kezembe a könyvet, amelyet olyan – a végtelenül botrányos mivoltot középpontba helyező – reklámhadjárat előzött meg, ami a celebvilág legádázabb ellenségeinek is képes volt felpiszkálni az érdeklődését.

A kampány csúcspontján, a könyv megjelenésének előestéjén, Havast kiebrudalták a TV2-ből, ami annyira jókor jött neki, hogy akár még összeesküvés-elméletek kovácsolásához is jó matéria lehet. Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát a megjelenés körüli bonyodalmak között: állítólag Kelemen Anna igyekezett megakadályozni a könyv megjelenését, mert Havas nem a megállapodásuk szerint járt el. Ez nyilvánvalóan promóciós húzás volt, mert most meg azt lehet olvasni, hogy Havas már át is adott egy csomó pénzt a jogdíjakból. A nagy összevisszaságnak hű tükre a könyv: Annácska Kerekes Alma néven szerepel benne, az alcím viszont az, hogy Kelemen Anna története. A könyv végén egy telefonszám található azzal, hogy azt felhívva, további zaftos dolgokat is hallhatunk Annától. Most Anna vagy Alma? Adta hozzá a nevét vagy nem adta?

A borító olyan, amilyen, leginkább hitvány, de fő funkciójának, a figyelemfelkeltésnek kétségkívül eleget tesz: egy ilyen természetellenes, röhejes szájszerv garantáltan felkelti a figyelmet. A hátoldalon egy pieta látható, a Madonna ölében a hősnő piros ruhában, letakart szemmel. Ez felháborító akar lenni? Kétségkívül ízléstelen, de akit ez fölháboríthat, az úgysem veszi kézbe a könyvet, s ez érvényes az egész könyvre is: aki megbotránkozna rajta, az bele sem fog lapozni. A hátoldalon és több lapon is megtalálható telefonszámmal kapcsolatban csak annyi észrevételem lenne, hogy nem tudom elképzelni, hogy egy-két fizetett könyvbloggeren kívül akad olyan ember, aki fölhívja.

A következetlenségek sorába jól illeszkedik az enigmatikus főcím. Amennyire tudom, a méhkirálynő egész életében mindössze egyszer párzik és rengeteg utódnak ad életet. Ehhez képest Kelemen Anna mindenkinek készségesen alákuporodik, aki nem sajnál 1000 eurót egy demifreak megkúrására. Emellett Kelemen Anna nem is kimondottan anyatípus, meglepő lenne, ha gyereket vállalna, hiszen a a gondoskodásra való készség nála kimerül abban, hogy – amint az kiderül a könyvből – időnként kiveri a kutyájának, Zeusznak a faszát. Az alcímet sem értem, de arról majd később.

Ha belelapozunk a könyvbe, megcsap a huzat, annyira szellős. Jó nagy az alsó és fölső margó, jó nagy a sortáv. Vicces a tartalomjegyzék az elején, amiben nem fejezetcímek kaptak helyet, hanem fejezetenként kiemelt 8–10 sort olvashatunk. Ezzel le is van tudva tizennégy oldal. Aztán jön a szerző megjegyzése, ami egy oldal, aztán üres oldal következik, majd jön a kiadó előszava, aztán megint üres oldal. Az egyes fejezetek is úgy kezdődnek, hogy egy oldalon láthatjuk a tartalomjegyzékben is szereplő szemelvényt, aztán üres oldal következik és csak azután a szöveg. E szánalmas trükkök nélkül nyavalyás kis füzet lenne a Méhkirálynő. Hiába, no, a célközönség kilóra, meg vastagságra méri a dolgokat.

Aztán lássuk Kelemen Anna történetét. Ötletes dolognak tartom, hogy Havas beletett a könyvbe egy olyan részt, ahol szó szerint közöl a beszélgetésekből. Látszik, hogy a csaj teljesen össze-vissza hablatyol, amit nem lehetett könnyű értelmes szöveggé gyúrni. Persze azért nem szakadt meg a szerző, amint az előbbi, terjedelem-tuninggal kapcsolatos fejtegetés mutatta. Sajnáltam, hogy Havas nem beszél végig, mert a két stílus együtt igen szórakoztató kombót alkot.

Nem tartom jónak azt az alcímet, hogy Kelemen Anna életének története, mert amit itt olvashatunk, azt távolról sem lehet komplett biográfiának tekinteni. Kifejezőbb lett volna valami olyan cím, hogy Fejezetek Kelemen Anna nemi és lelki életéből. Kelemen Anna csak sztorizik, ide-oda csapong, ami nem csoda, mert az interjúsorozat alatt végig fűvel, meg kokainnal erősítette magát, hogy kalandos történeteit oly módon prezentálhassa, hogy garantált legyen az előrejutás a sztár-létrán. Semmi linearitásra ne számítsunk, a fejezetek nem életszakaszok szerint vannak beosztva, ahogy azt egy életrajztól várná az ember, hanem Havas fogott egy baltát, aztán a papírra vetett szófosást feldarabolta úgy, hogy nagyjából egyforma terjedelmű részeket kapjon. Persze nehéz is lett volna nem így tennie, hiszen míg egy közönséges halandónak vannak szakaszai az életében, Kelemen Annának szemmel láthatólag nincsenek.

A könyvet nem csak kuszasága miatt nehéz életrajznak nevezni, hanem amiatt is, hogy a történet igen foghíjas; alig találhatunk benne valamirevaló életrajzi adatot - még egy kurta CV-re való sem jönne ki belőle. Nehéz eldönteni, hogy ez amiatt van így, mert
- Havas trehány volt többet kihúzni a némberből, és csak olyanokat kérdezgetett, hogy keféltél-e az illetővel;
- Kelemen Anna csak ezekről a témákról képes megnyilatkozni;
- vagy kiindulva a csaj gátlástalanságából azt valószínűsítjük, hogy másról (a kurválkodás előtti időkről, gyermekkoráról, iskoláiról stb.) is beszélt volna szívesen, de szándékos misztifikálásról van itt szó: íme a nő, akinek élete semmi másból nem áll, mint szexből, meg szüleinek sanyargatásából.

Kelemen Anna világa szürreális világ, amely felváltva késztetett vad röhögésre, elborzadásra és szánakozásra. Elmeséli például, hogyan jár egy svájci médiamágnáshoz akit ugyan Wolfnak hívnak, de ő csak Józsinak nevezi, mert az előbbit nem lehet megjegyezni. Elmeséli, hogy más csajokkal együtt hogyan úszkálnak órabérben körbe-körbe Wolf (bocs, Józsi) medencéjében, hol belebaszva (sic!) a lábukat a sziklába, hol nem, és Wolf pöttyös labdákat, meg sárga lufikat dobál nekik. Wolfot egyébként nagyon kedveli, ezért az 1000 euróba neki belefér a prosztatamasszázs is.

A celeb-világ megszállott kutatóinak egyik top-témája, hogy Kelemen Anna valóban annyira buta, mint amilyennek látszik, vagy nemhogy buta, de kimondottan okos, és mesterien tudja manipulálni a környezetét. Utóbbi álláspont azok képviselik, akik nagyon szeretnék bebizonyítani, hogy a celebek világának szereplõi valójában érdekes lények, mert ha nem lennének azok, nem érdekelnének minket.

Szerintem butaságra, nem butaságra korlátozni a KA személyisége fölötti elmélkedést leegyszerűsítő megközelítés. Nem arról van itt szó, hogy intelligens, vagy nem, hanem arról, hogy Kelemen Anna elképesztően korlátolt, közönséges, és műveletlen. Havast többször is megkérdezi, hogy lesz-e dugás, Berlinről pedig ezt mondja: „Nem, Berlinben nem voltam. … Mi az a Reichstag? Azt tudom, hogy valami német, de nem tudom mi. Tényleg felgyújtották? Nem sokat tudok a politikáról.”

Kelemen Anna gyakorlatilag egy tengeri uborka szintjén vegetál. Pontosabban egy neurotikus, exhibicionista, gonosz és túltengő kritikai érzékkel rendelkező tengeri uborka szintjén, hiszen végtelen egyszerű pályákon mozog, de ebbe a primitívségbe rengeteg bizonytalanságot képes belevinni. Állandóan hezitál, tépelődik, hogy mit kéne csinálni: hülyeséget vagy bolondságot? Környezetének manipulálásáról csak annyit, hogy az nem az ő érdeme, hanem a környezetéről állít ki szegénységi bizonyítványt. Ezen amúgy nincs mit csodálkozni, hiszen miért is lenne más a környezete, mint ő maga?

Kelemen Anna lelkivilágának esszenciáját a könyv következő részében vélem megragadhatónak: „Nem viszek le szemetet. Van egy nyolc négyzetméteres erkély, oda dobálom a szemetet. Maga látta azt a házat, ahol lakom, ilyen hatvanas évekbeli igazi szar. Ebben a házban öregszag van. Öregek lakják. Tehát kidobálom a szemetet erre a hosszúkás teraszra, mert nem fogok szemetet levinni, mert leszarok mindent. Ez nyáron nagyon jó, mert a szemét tele van férgekkel, és konkrétan iszonyúan büdös. Szerintem az anyám bosszantására csinálom. … Gyere át , baszd meg, te rohadék! Higgye el, ezt szeretetből mondom. Ha leszarnám, akkor nem dühítene. Felhívom, hogy csinálj rendet, átjön, és úgy beszélek vele, hogy az borzasztó, …szóval, nem tudok elszakadni tőle. Néha meg átmegyek hozzá aludni, hogy biztonságban legyek.”

Nem bántam meg, hogy elolvastam a Méhkirálynőt, két estén át jól szórakoztam. Nem fájlaltam, hogy a könyv igénytelen, összecsapott fércmunka, tele következetlenségekkel, érthetetlen dolgokkal, mert ez prímán illeszkedik Kelemen Anna személyiségéhez. Azt sem bántam, hogy abból, amit a beharangozás ígért – botrány és a felső tízezer szexuális életének leleplezése – semmit nem kaptam, hiszen nem is számítottam ilyesmire. Korunk emberét ilyesmivel nem lehet megbotránkoztatni, abban pedig mindig is biztos voltam, hogy egy ilyen lepcses szájú nőkarikatúra csak befutott pecsenyesütők és a média sztárnak titulált szarevői körében lehet menő, de a legfelsőbb körök nem tartanak igényt a szolgálataira.


Otto Katz tábori lelkész 7 pontot adott a tételre.

D. S. Windthorn | 2007.09.21 18:47 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Jó fej ez a Havas, tudja mitől döglik a légy. Megadja nekünk, amit akarunk: érzelemmentes dugásról, szopásról, sok pénzről, kábítószerről akarunk olvasni, meg nálunk is hülyébb és nálunk is ügyetlenebbül csetlő-botló emberekről, mindezt trágár, zagyva locsogásba csomagolva. A könyvben jut mindebből dosztig, örüljünk hát neki!

D. S. Windthorn 8 pontot adott a tételre.

malicio | 2007.09.11 23:08 | hasznosság: hasznos (66.7%)

nem fog óriasi botrányt kavarni,mert elidegenít,unalmas,ezzel a szókimondással ma már nem lehet nagy sikert aratni,a téma is elcsépelt---szexbizarr-nem bizarr---nem voltam képes végigolvasni--íróilag sem Havashoz méltó.

malicio még nem pontozta a tételt.