Belizár | 2007.09.03 20:12 | hasznosság: hasznos (80%)

Maga a cikk fő témája természetesen kellőképpen felháborító. Belgium fura egy ország, nemcsak pedofilok és sorozatgyilkosok melegágya, hanem a jelek szerint az állatokkal kapcsolatos nem túl etikus cselekedeteknek is. Elhiszem, vannak fekete bárány állatkertek is, hazánkban is voltak hasonló botrányok a 80-as és 90-es években a Pécsi Állatkerttel kapcsolatban, többek között a medvéket bátran a ketrecükben leterítő talján vadászok esetére gondolva. Tény az is, hogy az élő és holt állatokkal való feketekereskedelem is virágzik, elég beteg ember vágyik tigrisbundára vagy éppen kitömött csimpánzra a kandallója mellé. Őket szolgálják ki a csempészek, valós vagy hamisított állatkerti papírokkal dolgozva, bár sokszor erre sincs szükség, Kínában és Indiában ötezer tigrist tenyésztenek farmokon, természetesen gyógyszeralapanyagnak, gondolom onnan is olcsón be lehet szerezni egyet-egyet.
Az is tény, és nagyon ki nem beszélt tény, hogy az állatkertekben a természetes szabályozó hatások híján bizonyos állatok tényleg hajlamosak túlszaporodni. Ez ellen nyilván sokféleképpen lehet védekezni, általában fogamzásgátlással teszik, de vannak olyan állatkertek is, ahol időnként elfogadott a „culling”, vagyis a fiatalok kiszelektálása. Skandináviában – talán a darkos és gyakorlatias viking hagyományoknak megfelelően - ez például a közönség által elfogadott módszer, nyíltan teszik is az állatkertek (nemrégiben láttam egy beszámolót egy dán állatkertből, ahol a gyerekek zoosuli keretében bontják a még melegvéres nyuszikat, hogy később a jegesmaciknak adják őket). Máshol nem ilyen elfogadott, saját szerény véleményem szerint helyesen. Mindenesetre mindezt lehet az etikai normákat betartva, vagy anélkül tenni, tudjuk, mindenhol vannak fekete bárányok. Az ilyeneknek keményen a körmére kell nézni, bár jobb lenne, ha ezt maguk az állatkertek szövetségei tennék.

Bajom a cikkel az, hogy ahelyett, hogy gondosan körbejárná a témát, és a publicitás pörölyével sújtaná a bűnösöket, inkább egy újabb vádröpirattal célozza a minden gonoszság melegágyául szolgáló összállatkerteket. Néhol kicsit torzít is a Sunday Times írásán, amelyben kezdésként nem annak jártak utána, hová tűnnek az állatkerti állatok, hanem mit is művel ez a preparátor. Az már maga a blődség és hozzánemértés csimborasszója, ahogy számon kéri az állatkerteket, hogy miért nem juttatja vissza a vadonba a felesleges nagymacskáit („nem éri meg az állatkerteknek”). Az állatkertek nagyon sok visszatelepítéssel bajlódnak több-kevesebb sikerrel világszerte, de pont a tigrisek azok, ahol jelenleg nincs értelme: annyira beszűkült a természetes életterük, hogy nem is lenne képes jóval több megélni, mint most - sajnos. A következetesség egyébként sem a mélyzöldek erénye, máshol éppen azt olvashatjuk, hogy mennyire rosszak az állatkertek szaporítási eredményei, és amúgy is visszavadíthatatlanok az ott szülöttek.
Akinek csak egy kis rálátása van arra, hogy készül egy híradás a nyersanyag hírből, az kellő bizalmatlansággal tekint a végtermékekre. A színszűrő lehet bulvárrózsaszín, pártosvörös/-narancs éppúgy, mint mélyzöld. A Zöld Magazin már nevében is jelzi, hogy az utóbbi szűrővel dolgozik. Persze meggyőződésből teszik, ami azonban nem mentség, sőt… Talán sokkal hatékonyabbak, és társadalmilag is elfogadottabbak lennének az állatvédő és természetvédő mozgalmak, ha az előítéleteikből visszavéve a realitás és tárgyilagosság talaján maradnának, és szövetségeseket keresnének állandó konfrontációkényszerüket leküzdve.

Belizár 1 pontot adott a tételre.