Publikálás: 2007.08.08 19:28
Hasonló tételek:
Plitvice Nemzeti Park - Horvátország
zoobudapest.com
Szupermalacka
Jékely Endre: A vizek óriásai
A természet csodája: a szájatlan hal
Kecskeméti Vadaskert Természetvédelmi Alapítvány
Jászberényi Állat- és Növénykert
Duméril-boa (Acrantophis dumerili)
Örvös pekari (Pecari tajacu)
Eugene Bruins: Terráriumok enciklopédiája
Plitvice Nemzeti Park - Horvátország
zoobudapest.com
Szupermalacka
Jékely Endre: A vizek óriásai
A természet csodája: a szájatlan hal
Kecskeméti Vadaskert Természetvédelmi Alapítvány
Jászberényi Állat- és Növénykert
Duméril-boa (Acrantophis dumerili)
Örvös pekari (Pecari tajacu)
Eugene Bruins: Terráriumok enciklopédiája
Statisztika:
Megtekintve: 2167 alkalommal
Értékelve: 12 alkalommal Részletek:
Megtekintve: 2167 alkalommal
Értékelve: 12 alkalommal Részletek:
1 x 4 pont
2 x 3 pont
2 x 2 pont
6 x 1 pont
1 x 0 pont
2 x 3 pont
2 x 2 pont
6 x 1 pont
1 x 0 pont
Főoldal - Kategória: > 06. Tudomány, technika > Újdonságok
A tétel
neve: Kihalt a kínai folyami delfin
neve: Kihalt a kínai folyami delfinHat héten át hiába keresték a tudósok a kínai folyami delfint az egyetlen ismert élőhelyén, egyetlen élő egyedet sem találtak. Bár "szabályszerűen" csak ötven év halotti csend után nyilvánítható egy faj kihaltnak, gyakorlatilag biztosra vehető, hogy egy újabb faj tűnt el az emberi tevékenység következtében. Mindenesetre a kutatást még nem adták fel, még próbálkoznak más területeken is, hátha legalább 1-2 egyedre bukkannak.
Kapcsolódó weboldal: http://index.hu/tech/tudomany/delfin080807/
A tételről írt vélemények
:
:Írja meg véleményét a fenti tételről! Egy felhasználó csak egy véleményt írhat, min. 600 karakter terjedelemben. Kérjük, más véleményére itt ne reflektáljon!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
Belizár 


| 2007.08.11 09:43 |
hasznosság: átlagos (60%)
Kihalt egy emlős. Egy olyan emlős, amelyről szinte semmit sem tudtunk, mert annyira különleges és rejtőzködő életmódú volt. Volt már nem egy ilyen eset, a rekordot Steller óriási tengeri tehene tartja, amelyet felfedezése után 27 évvel irtottak ki. De ma már nem találkozhatunk elefántlábú madarakkal, óriás alkákkal, erszényes farkasokkal. moákkal, óriás lemurokkal, dodókkal vagy éppen törpe mamutokkal sem (és a sort nagyon sok névvel lehetne folytatni), őket pár ezer vagy pár száz éve gyilkoltuk ki e világból. Biztos ugyanezen sors vár a jávai és szumátrai orrszarvúra, a pandára, az albadrai óriásteknősre, az észak-afrikai fehér orrszarvúra, a hegyi gorillára, a kaliforniai kondorra, és sok még fel nem fedezett fajra, pár évtizeden belül.
Mi itt a baj, az evolúció már csak ilyen, fajok keletkeznek, fajok tűnnek el, miért kell ebből ekkora tragédiát csinálni? Mondja ezt a hivatali természetvédők nagy része is, akik szerint felesleges millió dollárokat költeni egy olyan állatfaj megmentésére, amelyből 50 sincsen a Földön, inkább arra költsék, amely még megmenthető. Már azon is el lehet vitatkozni, hogy mi ér többet, mint egy kaliforniai kondor mesterséges szaporítása, felnevelése és visszavadítása 1 millió dollárért, vagy egy ugyanennyibe kerülő Tomahawk cirkáló rakéta?
De a probléma gyökere nem itt van. És ott sem, ahogy sokan hiszik, hogy az emberi környezetszennyezéssel, felelőtlen, „r-stratégiás” viselkedésével a földi életet veszélyezteti. Nem, a földi élet köszöni, jól van, túl fog minket is élni, mint ahogy annyi tragédiát is a története során, egészen a végső, nagy tragédiáig (hacsak addig el nem hagyja a Naprendszert). Nem, itt a saját sorsunk a tét. Az ember azt a rendszert teszi élhetetlenné, amelynek maga is része. Hatása a most „uralmon lévő” (bár ez sem jó kifejezés, mert még mindig a baktériumé a legsikeresebb életforma a Földön) állat és növénycsoportokra, beleértve saját magát is, olyan, mint a kisbolygó becsapódás volt a dinókra, röpke földtörténeti pillanat alatt kiheréljük a biológiai diverzitást. Amely szerencsétlenséget mi magunk sem fogunk túlélni. És mi is hamar eljutunk arra a végre, mint most a kínai folyami delfin, és ez rajtunk kívül senkinek sem fog fájni, úgyis kifejlődik egy következő sikeres, majd önpusztítóvá váló életforma.
Van-e kiút? Szemben egy kisbolygóval, mi elvileg irányítani tudnánk a sorsunkat. De nem tesszük, és nem is tehetjük, ez az evolúció végzete, a stratégiai, hosszú távú tervezés nem a gének erőssége. A szelekció számára csak „itt és most” van, amely szabály mindig az adott időszakban a lehető legnagyobb szaporodási (és minden, ami ebből levezethető) siker elérése a cél. Lehetünk álszentek, hozhatnánk fel a vallásoktól a környezetvédelmi mozgalmakig sok mindent, hogy azért ez nem így van, de mondjon valaki legalább csak egy példát, ahol az emberi társadalom másképpen viselkedett. Az ókori földközi-tengeri városállamok az erdőiket irtották ki, amely gajra vágta az élő környezetüket, és ezzel a gazdaságukat is (a sziklákat azóta borítja a szúrós macchia), mi fosszilis tűzelőanyagok mértéktelen légkörbe gázosításával tesszük ugyanezt, hasonló végkifejlettel. A mi géngépünk a baktériumokkal szemben legalább az önsajnálatra képes, tegyünk is ekképpen, és állítsunk emlékművet az utolsó kínai folyami delfinnek, és gondoljuk oda a mi nevünket is…
Belizár 1 pontot adott a tételre.
Kihalt egy emlős. Egy olyan emlős, amelyről szinte semmit sem tudtunk, mert annyira különleges és rejtőzködő életmódú volt. Volt már nem egy ilyen eset, a rekordot Steller óriási tengeri tehene tartja, amelyet felfedezése után 27 évvel irtottak ki. De ma már nem találkozhatunk elefántlábú madarakkal, óriás alkákkal, erszényes farkasokkal. moákkal, óriás lemurokkal, dodókkal vagy éppen törpe mamutokkal sem (és a sort nagyon sok névvel lehetne folytatni), őket pár ezer vagy pár száz éve gyilkoltuk ki e világból. Biztos ugyanezen sors vár a jávai és szumátrai orrszarvúra, a pandára, az albadrai óriásteknősre, az észak-afrikai fehér orrszarvúra, a hegyi gorillára, a kaliforniai kondorra, és sok még fel nem fedezett fajra, pár évtizeden belül.
Mi itt a baj, az evolúció már csak ilyen, fajok keletkeznek, fajok tűnnek el, miért kell ebből ekkora tragédiát csinálni? Mondja ezt a hivatali természetvédők nagy része is, akik szerint felesleges millió dollárokat költeni egy olyan állatfaj megmentésére, amelyből 50 sincsen a Földön, inkább arra költsék, amely még megmenthető. Már azon is el lehet vitatkozni, hogy mi ér többet, mint egy kaliforniai kondor mesterséges szaporítása, felnevelése és visszavadítása 1 millió dollárért, vagy egy ugyanennyibe kerülő Tomahawk cirkáló rakéta?
De a probléma gyökere nem itt van. És ott sem, ahogy sokan hiszik, hogy az emberi környezetszennyezéssel, felelőtlen, „r-stratégiás” viselkedésével a földi életet veszélyezteti. Nem, a földi élet köszöni, jól van, túl fog minket is élni, mint ahogy annyi tragédiát is a története során, egészen a végső, nagy tragédiáig (hacsak addig el nem hagyja a Naprendszert). Nem, itt a saját sorsunk a tét. Az ember azt a rendszert teszi élhetetlenné, amelynek maga is része. Hatása a most „uralmon lévő” (bár ez sem jó kifejezés, mert még mindig a baktériumé a legsikeresebb életforma a Földön) állat és növénycsoportokra, beleértve saját magát is, olyan, mint a kisbolygó becsapódás volt a dinókra, röpke földtörténeti pillanat alatt kiheréljük a biológiai diverzitást. Amely szerencsétlenséget mi magunk sem fogunk túlélni. És mi is hamar eljutunk arra a végre, mint most a kínai folyami delfin, és ez rajtunk kívül senkinek sem fog fájni, úgyis kifejlődik egy következő sikeres, majd önpusztítóvá váló életforma.
Van-e kiút? Szemben egy kisbolygóval, mi elvileg irányítani tudnánk a sorsunkat. De nem tesszük, és nem is tehetjük, ez az evolúció végzete, a stratégiai, hosszú távú tervezés nem a gének erőssége. A szelekció számára csak „itt és most” van, amely szabály mindig az adott időszakban a lehető legnagyobb szaporodási (és minden, ami ebből levezethető) siker elérése a cél. Lehetünk álszentek, hozhatnánk fel a vallásoktól a környezetvédelmi mozgalmakig sok mindent, hogy azért ez nem így van, de mondjon valaki legalább csak egy példát, ahol az emberi társadalom másképpen viselkedett. Az ókori földközi-tengeri városállamok az erdőiket irtották ki, amely gajra vágta az élő környezetüket, és ezzel a gazdaságukat is (a sziklákat azóta borítja a szúrós macchia), mi fosszilis tűzelőanyagok mértéktelen légkörbe gázosításával tesszük ugyanezt, hasonló végkifejlettel. A mi géngépünk a baktériumokkal szemben legalább az önsajnálatra képes, tegyünk is ekképpen, és állítsunk emlékművet az utolsó kínai folyami delfinnek, és gondoljuk oda a mi nevünket is…
Belizár 1 pontot adott a tételre.
Thicius 

| 2007.08.10 21:51 |
hasznosság: átlagos (62.5%)
Néhány évtizede elindult egy intenzív önpusztító folyamat az ún. emberi fajon belül.
Hiszem, hogy ez a károsító tevékenység irreverzibilis.
Mert csak akkor ébred mindenki önös "álmából" sikítva, hogy jaj ne..., mikor már réges régen minden mindegy.
Csak azt sajnálom, hogy vannak olyan fajok a földön mellyek méltóak lennének az élethez, de elvesszük előlük a lehetőséget.
Remélem haldoklásunk végén hagyunk esélyt még másoknak is ezen a bolygón, és nem tesszük végleg tönkre Földünket.
"Művünkkel" kihalásra ítéltük önmagunkat is!
Aludjuk hát át még ezt a kb. 100-200 évet.
Szép álmokat mindenkinek...
Thicius 1 pontot adott a tételre.
Néhány évtizede elindult egy intenzív önpusztító folyamat az ún. emberi fajon belül.
Hiszem, hogy ez a károsító tevékenység irreverzibilis.
Mert csak akkor ébred mindenki önös "álmából" sikítva, hogy jaj ne..., mikor már réges régen minden mindegy.
Csak azt sajnálom, hogy vannak olyan fajok a földön mellyek méltóak lennének az élethez, de elvesszük előlük a lehetőséget.
Remélem haldoklásunk végén hagyunk esélyt még másoknak is ezen a bolygón, és nem tesszük végleg tönkre Földünket.
"Művünkkel" kihalásra ítéltük önmagunkat is!
Aludjuk hát át még ezt a kb. 100-200 évet.
Szép álmokat mindenkinek...
Thicius 1 pontot adott a tételre.
danielle 

| 2007.08.09 11:20 |
hasznosság: hasznos (66.7%)
Most mondhatnám azt, hogy ez várható volt, ugyanis ennek a pusztító életstílusnak, amit az ember művel előbb-utóbb meglesz vagy már meg is van a következménye. A legnagyobb baj az, hogy nem gondolunk bele abba mi lesz ennek a vége. Remélhetőleg az emberek rájönnek arra, hogy tenni kell valamit (sajnos kevés esélyt látok rá), vagy már most kezdjük megásni az utánunk jövő nemzedék sírját.
danielle 1 pontot adott a tételre.
Most mondhatnám azt, hogy ez várható volt, ugyanis ennek a pusztító életstílusnak, amit az ember művel előbb-utóbb meglesz vagy már meg is van a következménye. A legnagyobb baj az, hogy nem gondolunk bele abba mi lesz ennek a vége. Remélhetőleg az emberek rájönnek arra, hogy tenni kell valamit (sajnos kevés esélyt látok rá), vagy már most kezdjük megásni az utánunk jövő nemzedék sírját.
danielle 1 pontot adott a tételre.
Angyalszem 

| 2007.08.09 10:21 |
hasznosság: átlagos (50%)
Az én meglátásom az, hogy igenis foglalkozni kéne mindenkinek azzal, hogy mi is folyik a világon, mert egyre többet lehet hallani természeti katasztrófákról, globális felmelegedésről, különböző állatfajok vészes fogyásáról vagy épp kihalásáról. Ezt mind köszönhetjük magunknak, tehát fogjunk kezet saját magunkkal vagy veregessük meg a vállunkat, amiért ezt tesszük a földdel és élővilágával, az egyetlen élőhelyünkkel, mert sajnos nem tart ott a tudomány, hogy a világűrben utazgatva találjon egy új földet, amit szintén tönkretehet a felelőtlen, nemtörődöm, önző emberiség. Kapjunk már kicsit a fejünkhöz és próbáljunk meg csak belegondolni abba, hogy mi is fog történni, ha ezt így folytatjuk, bár nem a mi időnkben, de gondoljunk már bele, hogy mit hagyunk hátra az utódainknak. Nagyon jó lenne, ha az unokám majd nem csak fényképről, felvételről ismerné a gepárdot, oroszlánt és rengeteg állatot vagy természeti jelenséget, csodát.
Az emberek már csak azzal is nagyon sokat tehetnének az ügy érdekében, ha a villanykörtéket takarékosra cserélnék, nem folyatnák a vizet orrba-szájba, nem működne minden elektromos berendezés egyszerre, főleg ha senki sincs a közelben, szelektív hulladékgyűjtés (ma már szinte minden városban elérhető) stb. Nagyon jó lenne, ha sok ember nem csak a mának élne.
Angyalszem 1 pontot adott a tételre.
Az én meglátásom az, hogy igenis foglalkozni kéne mindenkinek azzal, hogy mi is folyik a világon, mert egyre többet lehet hallani természeti katasztrófákról, globális felmelegedésről, különböző állatfajok vészes fogyásáról vagy épp kihalásáról. Ezt mind köszönhetjük magunknak, tehát fogjunk kezet saját magunkkal vagy veregessük meg a vállunkat, amiért ezt tesszük a földdel és élővilágával, az egyetlen élőhelyünkkel, mert sajnos nem tart ott a tudomány, hogy a világűrben utazgatva találjon egy új földet, amit szintén tönkretehet a felelőtlen, nemtörődöm, önző emberiség. Kapjunk már kicsit a fejünkhöz és próbáljunk meg csak belegondolni abba, hogy mi is fog történni, ha ezt így folytatjuk, bár nem a mi időnkben, de gondoljunk már bele, hogy mit hagyunk hátra az utódainknak. Nagyon jó lenne, ha az unokám majd nem csak fényképről, felvételről ismerné a gepárdot, oroszlánt és rengeteg állatot vagy természeti jelenséget, csodát.
Az emberek már csak azzal is nagyon sokat tehetnének az ügy érdekében, ha a villanykörtéket takarékosra cserélnék, nem folyatnák a vizet orrba-szájba, nem működne minden elektromos berendezés egyszerre, főleg ha senki sincs a közelben, szelektív hulladékgyűjtés (ma már szinte minden városban elérhető) stb. Nagyon jó lenne, ha sok ember nem csak a mának élne.
Angyalszem 1 pontot adott a tételre.
berszerker 

| 2007.08.09 09:54 |
hasznosság: átlagos (37.5%)
hát most mit mondjak. azt hogy szörnyű, vagy azt hogy leszarom.
tényleg sajnálom hogy ez történik, hogy élőlények tűnnek el örökre de ezt magunknak köszönhetjük. és hiába megy ki néhány grínpíszes majom tüntetni , attól még nem változik meg semmi. én mint a plebsz tagja nem tehetek semmit akárki akármit mondd. kérem ne csodálkozzunk hogy mi történik kinában, esetleg Csádban vagy Sierra Leonéban nézzünk körül a saját portánkon is. Mindenesetre én felkészülök a medmexkorra mert hamarosan itt lesz.
berszerker 1 pontot adott a tételre.
hát most mit mondjak. azt hogy szörnyű, vagy azt hogy leszarom.
tényleg sajnálom hogy ez történik, hogy élőlények tűnnek el örökre de ezt magunknak köszönhetjük. és hiába megy ki néhány grínpíszes majom tüntetni , attól még nem változik meg semmi. én mint a plebsz tagja nem tehetek semmit akárki akármit mondd. kérem ne csodálkozzunk hogy mi történik kinában, esetleg Csádban vagy Sierra Leonéban nézzünk körül a saját portánkon is. Mindenesetre én felkészülök a medmexkorra mert hamarosan itt lesz.
berszerker 1 pontot adott a tételre.
Vélemény írásához be kell jelentkezni!
Ütköző zóna
Itt írhat a tételről és a véleményekről is (max 300 karakterig). Regisztrálni nem kell, többször is hozzászólhat!

Nem tudom miféle hétpróbás csirkefogók lehettek ezek a szerencsétlen delfinek előző életükben, hogy újjászületésükkor a Lét Kereke ilyen szar helyre penderítette őket. Elvégre vakon balfaszkodni a Millenium Falconhoz hasonló tempóban közlekedő kínai csempészek és őket hajkurászó fináncok hajócsavarjai között nem egy nagy karrier. Meglehet, notórius kukkolók voltak, de igazából mindegy, már nem fog kiderülni. Tavaszi tekercsbe való apróhús lett az összesből, mielőtt még Coelho mester egy újabb regényében fényt deríthetett volna a misztikus és szívszorító talányra, hogy miért kellett egyeseknek vak delfinként bűnhődniük.
Sajnálatosan szomorú és sajnálatosan túldimenzionált eseménynek tartom a sztorit, amely elgondolkodtatott, de Berszerkerhez hasonlóan én sem szaggattam meg köntösöm, s szórtam hamut fejemre gyászomban.
Az ember áldásos tevékenysége előtt is tűntek el fajok, nem is kevés, ez bizony benne van a pakliban. Kaparj kurta, neked is jut! Sajnos nem kapar mindenki elég ügyesen, s nekik nem jut semmi (esetleg hajócsavar és hasonlók). A delfinnek sem jutott, holnapután meg mi kerülünk sorra, ha jön a patkánymajom, és gyorsabban kapar. Ez van, recipe ferrum!
Amelyik faj eltűnik, annak mindegy, hogy egy böhöm meteor bassza agyon, vagy egy szomáliai éhező bunkósbotja. Az ilyesmi azoknak nem mindegy, akik ebből lelkiismereti ügyet csinálnak maguknak, meg próbálnak másoknak is. Ők a lelkes környezetvédők, akik előszeretettel ostorozzák az emberiséget azzal a felkiáltással, hogy mi hitványabb faj vagyunk, és kevésbé vagyunk érdemesek a fennmaradásra, mint a többi. Ez egy spekulatív, nem létező mérce: nem vagyunk se jobbak, se rosszabbak a többinél, úgyhogy ostorozza magát, akinek jól esik, én nem fogom.
Ezek a harcias környezetvédők jellemzően többé-kevésbé fejlett országokban élnek, amelyek már nagyjából hátuk mögött hagyták az állat- és növényfajok megtizedelésével járó történelmi korokat, és most, amikor erre már van pénz, idő, energia stb., igyekeznek megóvni azt, ami még megmaradt a természetes élettérből. Ebből a viszonylag kényelmes, biztonságos helyzetből könnyű pálcát törni azok felett, akiknek a létbiztonság megteremtése és az azzal együtt járó környezetrombolás még hátravan.
Ezekben az országokban az erősebb kutya baszik törvény még cikibb esete – az erősebb kutya eszik uralma érvényesül. Ahol fajok pusztulnak ki mostanában, azok többnyire olyan helyek, ahol az emberek maguk is azért güriznek, hogy ők maguk ne pusztuljanak ki. A kínai parasztnak nincs lehetősége környezettudatos gondolkodásra, örül, ha jut neki egy marék rizs, meg tiszta ivóvíz. Maximálisan érthető álláspont, nekem sincs kedvem kiszelektálódni. Hasonló helyzetben én is arra voksolnék, hogy inkább a delfin, mint én.
Nagyjából ennyi. Szegény delfinek mind megdöglöttek. Szar nekik, vagy ahogy arrafelé mondják: rossz karma.
Otto Katz tábori lelkész 3 pontot adott a tételre.