Otto Katz tábori lelkész | 2007.08.07 11:06 | hasznosság: hasznos (87.5%)

Európában többé-kevésbé mindenki tele tudja tömni a bendőjét. Jó, vannak, akik nem, de azért a nagy többségnek mégis jut ennivaló, még ha nem is VGE leves, amit 1975-ben tálalt fel Paul Bocuse Valéry Giscard d'Estaing-nek, aki viszonzásul kitüntette a mestert a Becsületrenddel. Elkalandoztam, de a lényeg, hogy a világnak ezen a felén nem nagyon szokás éhen halni, pedig jókora a népsűrűség. Sajnálatos módon azonban semmit nem adnak ingyen, így ezt a viszonylagos bőséget sem.

Hogy ez így van, annak az ára Természet Anyánk folyamatos noszogatása – a mindenféle úton-módon való mesterséges rásegítés, aminek lehetnek nem éppen kedvező élettani hatásai is az emberre. Rengeteg vegyszer, hogy a rohadt bogarak ne zabáljanak le mindent, gyógyszerek, hogy a nyavalyás tyúkot ne vigye el egy lájtos nátha és génmanipuláció, hogy a disznó ne négy csülköt növesszen, hanem hatot, tartósítószerek, hogy kedvünkre raktározhassunk, mint a hörcsög.

Summa summárum: benyelünk ilyen-olyan szarságot is az ennivalóval együtt, de legalább tele a bendő. Ezt a teóriát eszeltem ki, hogy legyen mivel nyugtatgatni magam, amikor valami baj van a kajával, pl. amikor levet ereszt a szalonna, meg a sonka, mert teleinjekciózzák vízzel.

A baj csak az, hogy egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem tudom magam megnyugtatni, mert a rásegítés, a nemtörődömség, az emberek egészségének semmibe vétele kezd megindokolhatatlan méreteket ölteni. Aflatoxint tartalmazó paprikát hurcolnak be Brazíliából, ablakmosóból készítenek pálinkát, most meg itt ez a guargumi-ügy. Tulajdonképpen ebbe is belenyugszom, mert kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy ilyen kapzsi, felelőtlen szarok vagyunk.

Igen ám, de azért tartjuk el az államot, hogy védjen meg minket, akár saját kapzsiságunktól és felelőtlenségünktől is. Az államnak, a jogalkotóknak a feladata, hogy gyorsan, határozottan reagáljanak a különböző anomáliákra. Szent László királyunk, amikor alattvalói egyre kevésbé voltak hajlandók tiszteletben tartani a magántulajdont, drákói szigorral szankcionálta a tolvajlást. Ha valaki baromfinál nagyobb értékű állatot lopott, azt felakasztották, ha elért a templomig, megúszta megvakítással, de tíz évnél idősebb gyermekeit eladták rabszolgának. Ha a lopott dolog értéke nem érte el egy baromfi árát, akkor csak levágták a tolvaj valamelyik alkatrészét.

Azt gondolom, hogy megérett a helyzet arra, hogy az EU is, meg Magyarország is, változtatva a meglehetősen impotens hozzáálláson, keményen fellépjen az élelmiszerbiztonsági regulák mind sűrűbb áthágásával szemben. Szigorítsák az ellenőrzéseket, emeljék fel a büntetési tételeket, mittudomén, de valamit találjanak ki azok, akiknek ez a dolguk. Pl. biztos lenne preventív hatása annak, ha a dioxinos guargumi importálásáért felelős üzletembereket leültenék Európa főterére, és megetetnének velük fél kilót a szóban forgó anyagból.


Otto Katz tábori lelkész 1 pontot adott a tételre.