Az erdő lassan suhant el a kocsi ajtaja előtt. Az autó fényszórói megvilágitották a fák kérgét kiemelve őket az éjszaka sötétjéből. Néha egy bagoly röppent fel vagy egy különös fel nem ismerhető állat tünt el az aljnövényzetben. És a kocsi haladt mint egy szekér az álmok utján. Az erdő csendes volt és csak egy földút vezetett át rajta. Sok mese szólt erről az erdőről és én sokkat halottam belölük mikor még ebben a faluban nevelkedtem.
Ott voltak például azok a titokzatos romok az erdőbe hol állitólag különös idegen ifjak és lányok laktak kik a falusi Marika néni szerint az alvilág királyának udvartartása voltak és akik beszálltak táncukba azok örökre az alvilág lakoi maradtak, melettük sok mesét halottam még a manokról akik hosszú hajú és hosszu szakállu csúf szőrös teremtmények voltak az alvilág királyának esküdt ellenségei akik állandóan a kincseskamráit fosztogatták.
Miközben ezeket a meséket idéztem vissza magamba eszembe jutottak még más történetek is. Szörnyekről kik az erdőbe laktak, a vodkonokról amik vagy akik hatalmas vadkanként járják az erdőt és csak a vörös szemük és gonosz röfögésük hallatszik az aljnövényzetből. És nem mellékesen embere vadásznak. A következő pillanatban vörös szemek fényét vettem ésszer a bózotban de a kocsi fénye elsuhant melletük igy nem tudtam jobban megfigyelni gazdájukat.
Ez más lények meséjét is felvetteték sárkányok és griffek harcait akik a levegőbe megküzdve eldöntik hogy jó vagy rossz idő legyen. Néha a griffek marhákat ragadtak el és téptek szét. És a sárkányok rossz időt okozva megzavarták az állatokat. És ott voltak a lidércek kiktől a legjobban rettegtem. Nagy fekete szárnyas lények alakjában járják az erdőket vér után kutatva. És hogy az áldozatukat oda tudják csalogatni fellángolnak. Nem kimélnek se embert se állatot. A fekete kutyák pedig az alvilág bejáratát örzik és mindenkit megölnek aki a közelbe lép.
Gyerekkoromba ezen történetek betöltötték az éjszakát életel és álmoká váltak. Olyaná amit most is álmodok. Ezek a lények betöltötték az erdőt álmomban. A szürkületben járták táncukat vadásztak és harcoltak. Elpusztulva. Álmomba kivülröl láttam az erdőt mintha nem is lennék ott...
- István, már hajnalodik.- halottam egy hangot. A nővérem volt, igen már több éve a városba éltünk és most visszatérek a betegségem miatt. Egy lángoló érzés a tüdömbe mit csak az erdei levegő tud gyógyitani tehát mindennap ki kell mennem arra a helyre. Hogy félelemel a szívembe járjam az ösvényeket. Hogy bármikor lecsaphat rám valami.- Hamarosan odaérünk.
Bólogattam miközben kinéztem az ablakon. A világ felvette szürke ruháját a színek még nem léteztek a számomra. Kihalt volt az út.
- Mikor érünk oda?- kérdeztem flegmán. Nem értettem miért kell ide visszajönni amikor mehetek a szanatóriumba is. De nem.
- Fél óra.- válaszolta miközben kinézett a rengetegre- Nem értem miért hitted el azt a sok mesét amit Marika néni mondott. Persze Horror filmeket megmertél nézni.
Egy féloldalas fintort eredményezett ez a beszólás miközben gondolataimba merülve kinéztem az ablakon.
- Hiszékeny vagyok. Nem akarok idejönni.
- De fontos.
- Nem fontos.
A nővérem bólinott.
- Kati néni a régi énektanárod vár tudod akinek az a barna kislány van, tiszta nő lett. Megfogjátok egymást kedvelni.
Igen ha már meg kell kedvelni akkor utálni fogja.
- És István azok a mesék nem igazak...
Miközben belekezdet az újabb monologjában, mivel hogy ő psziologus és ez az ember legősibb vágya hogy megértse a természetet. Kinéztem és rendőrségi kocsikat láttam. A testvérem is észre vette. Megállt.
- Mi történt?- kérdeztem végre emberek. Szinte már öröm volt őket látni.
A nővérem és én kiszáltunk hogy megnézzük. És észrevettük hogy ez egy baleset volt. De csak egy kocsi volt ott. Nem tudni minek ütközött neki. Két rendőr figyelte a kocsit. Az oldalán egy hatalmas lyuk tátongot. Az eleje fel volt gyürödve. Az egyik rendőr megszólalt.
- A lyukat valami kirágta.- mondta a zsaru egy cigivel a szájában- a vezetővel együtt.
- Ne vicceljél már- mondta a másik miközben észrevett minket- mi tudna ilyen lyukat rágni?
- Nem tudom- mondta az első rendőr.- Mintha a kocsit...
- Eltalálták rakétavetővel- mondta a másik kedélyesen? "Ezek állatok" gondoltam miközben gondolatban elsütötem néhány rendőrviccet.
- Nem elgázolta valami.
A nővérem megszólalt.
- Visszaszálunk a kocsiba.
Nem kelett kétszer mondania. Visszaszáltam és most mit csinálunk. A testvérem csak ennyit mondott. A szemében volt valami kérdő és félelemteljes nézés. Az ismeretlentől félt...
- Várunk.
- Én tudom hogy mi lehet ez.- mondtam lazán- De nem hisszem el.
Igen a fantáziavilág befurakodott ide.