Warg Rider | 2007.07.28 14:37 | hasznosság: hasznos (100%)

Mostanában ismerkedtem meg ezzel a lemezzel, s bár nem igazán friss az anyag, olyan jópofának találom, hogy talán érdemes írni róla néhány sort, hátha másnak is megjön hozzá a kedve, hogy meghallgassa.

No, hát ez a Danko Jones fain, mókás hard rockban utazik, s való igaz amit a kritikusok állítanak: ez zene valahol az AC/DC világában gyökerezik. Míg azonban az AC/DC-nek halvány esélye sincs arra, hogy bekerüljön a lejátszómba, mivel porszagú retróparádénak tartom (úgy érzem magam tőle, mintha bezárnának a képzeletbeli rockmúzeum valamelyik vitrinjébe, Angus Young molyrágta rövidnadrágja mellé), no meg Brian Johnson bagzó macskát imitáló vernyákolásától égnek áll a hajam, a Danko Jonest bármikor szívesen meghallgatom. Lehetetlenség ugyanis rásütni az avíttság bélyegét, és más szempontból sem tudok belekötni.

Rakenroll ez, mégpedig lendületes, feszes és ezzel-azzal megfűszerezett képviselője a stílusnak, úgyhogy nem unalmas egy percig sem, annak ellenére, hogy egyszerű anyag – a zene is, meg a mondanivalója is. A dalok könnyen megjegyezhetők, hiszen többnyire egy-két akkorddal, meg fülbemászó kórusokkal operálnak. A beütések közül a punk dominál, ami a nyers, szőrös gitársounddal együtt szolidan agresszív élt kölcsönöz a produkciónak. Azért nem kell valami ordibálós, kurvaanyázós punkrockra gondolni, éppen csak annyi benne a kraft, hogy kedve támad tőle az embernek meginni néhány sört, meg rúgni a port valami koszos klubban.

Az én mércém szerint 7 pontot ér ez a lemez - nem korszakalkotó, de jó kis album, amit szerintem mindenki élvezettel meg tud hallgatni, aki úgy gondolja, hogy a rendes zene receptje azzal kezdődik, hogy akassz a nyakadba egy torzított gitárt.


Warg Rider 7 pontot adott a tételre.