Gyilkos_törülköző | 2011.12.16 11:16 | hasznosság: túl kevés szavazat (0)

Látom, hogy nagy vita van itt. Amit nem igazán értek, mert hogy lehet annyira rossz egy író, akinek ekkora rajongótábora és eladott könyve van. A barátnőm is imádja, ami megoldja az ajándékozási problémáimat, mert többnyire egy új Coelho kötettel lepem meg. És örül is neki. Én mondjuk csak kettőt olvastam el az unszolására, de nem bántam meg, mert bár nem az én stílusom, jó regények voltak. Egyedül ez a nagy vallásosság és misztika zavart, de ettől függetlenül nagyon bölcs dolgokat ír az élet dolgairól, meg hogyan viseljük el az élet kihívásait. Akik ellenzik azok vagy nem olvasták, vagy sznobok, akik csak olyan könyveket szeretnek, amiket senki sem élvez, senki sem ért - még ők sem!

Gyilkos_törülköző 9 pontot adott a tételre.

Cyric@COM | 2009.11.30 18:39 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Fiatalabb koromban beleestem abba a hibába, hogy tetszettek Coelho írásai (fúj, tessék megkövezni!). De azóta felnőttem, és rájöttem, milyen ostobuta voltam és mekkora hülyeséget tettem. A mézes-mázas, misztikus, amatőr fantasy írókat megszégyenítő varázslatossága annyira fals és ízetlen, hogy az már hihetetlen. Egyetlen írót tudnék - ahogy már többen megtették előttem - Coelho 'szintjére' hozni: ő pedig Dan Brown.
Ő az a két író, akitől mai fejjel egyszerűen falra tudnék mászni, vagy legalább ki tudnám kaparni a téglafalat. Írásbeli hozzánemértésük, áltudományos írásaik, gyakorlatilag ténybeli hazugságaik önmagukban elég egy hatalmas faszkorbácshoz, de az, hogy még ezzel naív emberek millióit is meg tudják mozgatni, mintegy kitűzve az álirodalmiság zászlóshajójára a lobogót, az valami elképesztő...

Egy szó, mint száz, azért Coelho mégsem olyan "rossz", valamilyen más értelemben: ennyi embert megmozgatni nem kis tehetség. Valami tudása mégiscsak van, ha nem is kifejezetten arra használja, amire való lenne.

Cyric@COM még nem pontozta a tételt.

Fragonard | 2009.09.11 11:48 | hasznosság: hasznos (75%)

Az egyik előttem szóló Dan Brownhoz hasonlította Coelhót, ami akkora telitalálat, hogy mást nem tehetek, minthogy helyeslően bólogatok.
Dan Brown egy olyan író, akinek egyetlen regényét se bírtam végigolvasni, pedig többet is elkezdtem (szám szerint kettőt). Coelhoval hasonló a helyzet. Azóta viszont valamivel öregebb vagyok, s bölcsebb is talán, úgyhogy egy próbálkozás után kihajítottam az Alkimistát (igazából visszavittem a könyvtárba, mert éppen elég büntetés volt nekem a könyv tartalma, nem akartam még fizetni is érte).
Igen, Coelho borzasztó rossz író. hígvelejű, tetszelgő, sekélyes, unalmas, és mindezek ellenére a miszticiszta bölcs kaftánjában feszít.
Ez az első fénykép amit az íróról látok, és Richard Garriot jutott róla eszembe. Azzal a különbséggel, hogy ő, maga területén tényleg valami újat és meghatározót hozott létre, és amit ezzel keresett, azt újabban az űrprogramba forgatja vissza. Számára bocsánatos bűn idióta ruhákban megjelenni emberek között. Coelhonak nem. Ő egy közepesnél valamivel jobb ponyvaszerző, aki úgy tesz mintha nem volna az. De annyira, hogy attól csak még viccesebb mind ahogy kinéz, mind ahogy ír.
És ti mind megeszitek ezt az alacsony tápértékű, szellemi gyorskaját. Gyakran hallom, hogy "ugyan már, ez szórakoztató irodalom. Nem kell mindennek olyan marha mélynek, meg értelmesnek lennie, he. Csak nem akarok unatkozni, míg utatom a villamoson.". Rendben van. Valóban nem kell annak lennie. Az viszont, hogy mit találtok szórakoztatónak csak benneteket minősít.
El lehet mondani egy évben negyvenszer, minden egyes közepesen sikerült romantikus vígjátékról is, hogy "ugyan semmi újat nem nyújt, de rendesen össze van kalapálva, csak kicsit recseg, kellemes, másfélórás üresjáratot nyújt...", mint ahogy egyes programmagazinokban teszik, de nagyon hiányzik, hogy valaki végre azt mondja "láttam ezerszer, most már nagyon kevés". Le lehet nyelni egy pohár vízzel Brown közepes krimijeit, vagy Coelho gyűjteményes bölcseleteit ezredszer is, mondván, hogy nem akarnak többek lenni mint amik, de ha TE sem akarsz többé válni, az nagyon szomorú.

Fragonard 0 pontot adott a tételre.

Nicola | 2009.01.28 20:37 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Amikor hallottam, hogy milyen nagy sikere van, és úgy látszott őt kiáltották ki az ügyeletes zseninek (Dan Brown már ósdinak minősül?), gondoltam, elolvasok valamit tőle. S mivel az El Camino amúgy is a szivem csücske, hát akkor legyen a Zarándok (azt hiszem ez volt a címe). Ha jól emlékszem másfél oldalon sikerült átküzdeni magam, aztán letettem, számomra olvashatatlannak minősítve. (A misztikus és fantasy-stílust nagyon nem szeretem.)
Lehet, hogy csak nem jól választottam, s úgy jártam vele, mint Kertésszel, akinek viszont végigolvastam - már kiváncsiságból is - Sorstalanság c. könyvét, s megállapítottam, hogy ebben a témában - amelyben egyébként elég tájékozott vagyok - írtak már jobbat. Volt viszont egy vékony könyve, amit élveztem, de ezzel együtt sem értettem, mitől olyan "óriás" ez a fazon. (A Nobel-díj bizottság vagy nem talált nála jobbat - amit kétlek - vagy sok volt közöttük a zsidó.)
Nos, hát itt állok ezzel a figurával, akiről még azt sem mondhatom, mint Dan Brown-ról, hogy ügyes. Nem egy Hamingway, de ügyes tucatárú-író. Tudta, hogy botrány lesz a Da Vinci-kódból, és a botrány nagyon jó reklámkeltő. (Hogy nem igaz, amit ír, az nem is érdekes.)

Nicola 7 pontot adott a tételre.

Belizár | 2007.12.26 19:09 | hasznosság: átlagos (55.6%)

Coelho talán napjaink legismertebb miszticistája, már csak azért is, mert a világ egyik legnépszerűbb írója. Ez utóbbi tény tagadhatatlan, persze, ha kizárjuk a toplistáról a „Stahl Judit konyhája”, vagy a „Hogyan legyünk olyan sikeresek, mint…”, és a „da Vinci legújabb titka” jellegű könyveket, amelyek azért nagyobb olvasottsággal (vagy képnézegetéssel) bírnak. Ilyen stílusú regényekkel világsikert elérni csak úgy, tehetség nélkül nem lehet, minden reklámhadjárata ellenére (bár ez is relatív, én még egy Coelho reklámmal nem találkoztam a legnézettebb médiákban, míg más szarnak a hirdetésével sokszor), valamit biztos tud a brazil, de az is tény, hogy egyben a magasirodalom igen heveny rosszallását is sikerült kiváltania már a sikereinek kezdeteitől fogva. Minősítették már ipari hulladéknak is, meg egyéb szemétnek, amit azért túlzásnak érzek, mert akkor hová szorítsuk még lejjebb azt a szerencsétlen Dan Brownt és társait?
Coelho beavatottnak hirdeti és hiszi magát, talán tényleg be is avatódott valami titkos rendbe, és nem hiába koptatta sarkát az El Camino poros ösvényein. A könyveiben is többször hangsúlyozott hitvallása a misztikum, az ezoterikus tanok közérthetővé tétele, regényein keresztül való elhintése oly módon, hogy azt a világ táján mindenki megértse, aki tud olvasni. Az alkimista és többi mese minden sorából egyértelműen világlik a szándék, hogy az író éppen mire kíván utalni, vagy éppen milyen tanulságot kíván levonni. Ha valakinek van egy felvállalt célja, akkor annak fényében kell megítélni a teljesítményét. Nos, szerintem ebből a szempontból Coelho jól teljesít. A könyveit nem lehet unalmasnak tekinteni, nem bonyolódik bele cikormányos körmagyarázatokba, és csak beavatottak számára érthető utalásokba. Nem hirdet új tant, új vallást, lehet, valakinek még hasznosak is lehetnek az erkölcsi prédikációi. Így alkalmas szellemi tápláléknak az irománya, persze, nem mindegy, milyen formában emésztődik az emberekben, mennyi távozik salakként.

Magam részéről a metafizikus bölcselkedés minden formáját ostobaságnak tartom, sőt, minél bonyolultabb, annál nagyobbnak, hiszen rendszerint a semmibe, szellemi maszturbációba, számomra dühítő haszontalanságba visz. De tőlem teljesen távol állnak Coelho tantételei is, sőt, néha kifejezetten agresszívnak érzem (de nem jobban, mint bármilyen vallásét), és magamban vitatkoztam velük, de nem unatkoztam az olvasása közben. Mert nem látszik, és nem is akar másnak látszani, mint ami: egy „népi alkimista”. Engem meg nem a misztika érdekel, hanem azok, akik hisznek benne. Ebben pedig hasznos segédlet Coelho, hiszen azt írja meg, mi zajlik egy egyszeri emberben a misztikumtól való átlényegülése során.

Belizár 7 pontot adott a tételre.

Otto Katz tábori lelkész | 2007.09.12 10:40 | hasznosság: átlagos (64.3%)

Nemrég egy ifjú művész lelkendezve mesélte, hogy nagyon mókás vállalkozásba kezdtek: összeállítanak egy ezoterikus közhelyszótárt. Mondom, nem rossz ötlet, de valójában kár a gőzért, ott vannak Coelho könyvei, azok mindegyike tökéletesen megfelel erre a célra, és jobbat (értsd: közhelyesebbet és röhejesebbet) úgysem tudnak.

Mivel hasonló véleményekkel nem sűrűn találkozom, nagyon megörültem Babiczky Tibor nemrég megjelent Coelho-kritikájának. (Babiczky Tibor: Ipari Hulladék, Népszabadság, 2007. 07. 21.) Végre valaki ki merte dugni a búráját a bölcsészek kussoló hadából, és meg merte mondani a frankót, hogy Coelho az irodalom Gyurcsok Józsefe, s amit mível, az nem szépirodalom, sőt, még a lektűr névre sem méltó.

Később pedig ráakadtam Keresztesi Józsefnek az ÉS 2005-ös 21. számában megjelent Ködgépek a kedély láthatárán c. írására, amely a Zahírt spirituális tanításokkal kiglettelt szerelmi történetnek, szemérmetlen, ordenáré giccsnek titulálja, továbbá ezt mondja róla: „…megdöbbentő, hogy Coelho mennyire távol áll a lektűrműfajokban magabiztos technikával mozgó, profi mesteremberektől. Magyarán, hogy mennyire rossz író. Hősei úgy csodálkoznak rá a világ feltáruló titkaira, mint Süsü, a sárkány az orra hegyére röppenő pillangóra, hogy aztán egy Fekete Pákó közvetlenségével mondják föl a tanulságot.” Remek írás mindkettő, csak több ilyen kellene, hogy bátorítást adjanak ezzel azoknak, akik csak kényszeredettem mosolyognak, meg hümmögnek, amikor társaságban szóba kerül a brazil írózseni, nem értve, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte.

A véleményem nekem is az, hogy Coelho könyvei primitív nyelvezetű, elcsépelt frázisokat durrogtató, unalmas, zagyva, idegesítő példázatokban bővelkedő munkák. Könyveit azzal reklámozzák, hogy sok milliót eladtak belőle - micsoda átlátszó, hülye reklámfogás ez, hogy ha valamiből sokat vesznek az jó. Csirke farhátból is sokat vesznek, mégsem jó. Ferrariból meg keveset és jó. Attól hogy sokan megveszik Coelho-t, még nem lesz jó. Sőt! Nyíljon már ki az emberek szeme, hogy Coelho szárnyalása (bocsesz, otromba csörtetése) nem a szerző zsenijének köszönhető, hanem a hypenak, a jól kimódolt marketinghadjáratnak, a mesterségesen keltett tömeghisztinek, aminek kiváló táptalaja a zavaros korhangulat, amely arra az érára hajaz, amikor kialakultak a misztériumvallások.

Elismerem persze, hogy Coelho okos: nem kísérletezik azzal, hogy gyöngyöt vessen a disznóknak, hanem azt vet, ami való: moslékot. Tömegáruvá transzformálja, kommercializálja a bölcsességet és a transzcendenst, azt a port hinti az emberek szemébe, hogy ezek szarért-húgyért megvehetők. A bölcsesség azonban nem a hipermarketek könyvrészlegén terem. Ha a metafizikát közérthetővé teszik, az már nem metafizika lesz. Mindenesetre Coelho, meg a kiadója zsebe tele lesz, a disznókból pedig nem lesz ugyan bódhiszattva, de legalább jóllaknak.

Szerintem Coelho könyvei azoknak íródnak, akik a misztériumok és a nagy igazságok autentikus és mélységes forrásaiból, a Bibliából, a Talmudból, a Csuang-céből, vagy a Lótusz szútrából nem akarnak meríteni, mert ezek már nem annyira trendik, vagy nem tudnak meríteni, mert ezek a könyvek vastagok, sok bennük a betű, megértésükhöz szükségeltetik egy másik kultúra, más történelmi korok ismerete. Befogadásuk nagy mennyiségű előzetes tudást és sok gondolkodást, szellemileg szuverén személyiséget feltételez. Sajnálatos, de ez nem megy mindenkinek. Marad nekik Coelho műveinek buzgó tanulmányozása – egy sekély és zavaros pocsolya vizének lefetyelése.

Otto Katz tábori lelkész 3 pontot adott a tételre.