publikálás: 2007.07.24 15:01
hasonló tételek:
Anna Gavalda: Kis kiruccanás
Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak
Csernus Imre: A férfi
Jean-Dominique Bauby: Szkafander és pillangó
Veszelka Attila: Pipás Pista, az átokházi tanyavilág hóhéra
Vujity Tvrtko: Pokoljárás
Verebes István: Maya
A tigris intelme. Koreai elbeszélések
Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár
Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta
Anna Gavalda: Kis kiruccanás
Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak
Csernus Imre: A férfi
Jean-Dominique Bauby: Szkafander és pillangó
Veszelka Attila: Pipás Pista, az átokházi tanyavilág hóhéra
Vujity Tvrtko: Pokoljárás
Verebes István: Maya
A tigris intelme. Koreai elbeszélések
Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár
Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta
statisztika:
megtekintve: 991 alkalommal
értékelve: 4 alkalommal részletek:
megtekintve: 991 alkalommal
értékelve: 4 alkalommal részletek:
1 x 9 pont
2 x 8 pont
1 x 1 pont
2 x 8 pont
1 x 1 pont
Főoldal > 08. Média > Internet > Cikkek, blogbejegyzések
Babiczky Tibor: Ipari Hulladék
Babiczky Tibor cikke Paulo Coelho A portobellói boszorkány című könyvéről.
Az írás megjelent 2007. július 21-én, a a Népszabadság online-on.
Kapcsolódó weboldal: http://nol.hu/kultura/cikk/456992/
Vélemények 

Írja meg véleményét a fenti tételről! Egy felhasználó csak egy véleményt írhat, min. 600 karakter terjedelemben. Kérjük, más véleményére itt ne reflektáljon!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
vélemény írásához be kell jelentkezni
Ütköző zóna
Itt írhat a tételről és a véleményekről is (max 300 karakterig). Regisztrálni nem kell, többször is hozzászólhat!

Bár pont ezt a regényt nem olvastam, nem egy Coelho műhoz volt szerencsém, és ez a kritika sem általában egy regényt, hanem inkább magát az írót illeti, mégiscsak hozzá vélek fűzni valamit. Számomra érdekes író ez a brazil, nem mondom, hogy a kedvencem, de azt sem tagadhatom, hogy regényeinek olvasása valami belső folyamatot mégis elindít, mert vagy egyetértek, vagy folyamatosan vitatkozok vele magamban. Szerintem sok ember van még így vele, érdeklődve olvassa el egy-egy művét, meg hozzá kell adni 150% sznobot, és ki is jön ez a hatalmas eladási szám. No, de kezdjük a kritika kritikáját:
Talán a legáltalánosabb bírálat a tagadhatatlanul a popkultúrából jött Coelhot illetően: az ezotéria és a misztikum túlzott leegyszerűsítése, közhelyszerű erkölcsi példázatok. Erre azt mondom, hogy ezen az alapon akár az egész Újszövetséget is sutba lehetne vágni emiatt, elég csak a „szeresd felebarátaidat” abszolút gügye parancsára gondolni. Coelho a Zarándoklat című művében próbálja elmagyarázni, hogy ez szándékos cél, a beavatottak misztériumát kívánja közérthetővé tenni, az „egyszerű, az átlagember” szintjére hozni, mert ők azok, akik a legtöbbet tudják tenni a világ jobbításáért. A Parnasszus keselyűinek ez bocsáthatatlan bűn. Elborzasztó ellenpélda az amúgy ígéretesen indult Lawrence Norfolk, akinek Vadkan képében című regényének minden harmadik oldalán menthetetlenül bealudtam, bár a műkritikusok majd elélveztek rajta.
Ez a kritika azt a felismerést erősíti meg bennem, hogy mekkora a szakadék a „műértő bölcsészréteg” és az egyszerű olvasók között. Az előbbiek elitizmusa nem kevésbé kirekesztő, mint az utóbbiak elfordulása a „magasművészettől”. Nem lehet, hogy ez az egyik oka annak, hogy oly sokan fordulnak el az olvasástól, és válnak az abszolút alacsony színvonalú művek (könyvektől a szappanoperákig) mértéktelen és igénytelen fogyasztóivá? Coelho ezt a szakadékot próbálja áthidalni, meg is kapja a magáét…
Szóval, az ipari hulladék fogalmát arra jobban érdemesült szerzők jellemzésére tartogatnám, mint Dan Brown vagy Peter Benchley. Coelhot meg lehet szeretni, vagy éppen nem szeretni, de mindenképpen a jelen irodalmának egyik meghatározó alakja.
Belizár 1 pontot adott a tételre.