Ördögfija Pisze Matyi | 2007.07.18 11:29 | hasznosság: átlagos (40%)

A szocializmussal közelebbi ismeretséget kötő országok közül jó néhány a mai napig is számos súlyos terhet cipel hátán, amelyek közül e hír kapcsán háromnak tulajdonítok jelentőséget. Ezek a csapnivaló munkamorál, a hatalom részéről az állampolgárok testi épségének, egészségének semmibe vétele, továbbá a hivatalos állami kommunikáció szintjére emelkedett notórius hazudozás. Nem állok neki itt boncolgatni, mert sehová nem vezetne, hogy ezeket a komenizmus termelte ki, vagy ez az ideológia olyan országokban vert mély gyökereket, amelyek eleve erősek voltak ezekben a versenyszámokban.

Tény viszont, hogy ezen jellemzők következtében a Szovjetunió utódállamai, valamint Kína a legnagyobb specialistái az önerőből összehozott és a természetre semmilyen módon nem kenhető katasztrófáknak. A SZU-utódokról Csernobil, atomtengeralattjáró-balhé, beomló uszodatető, Kínáról pedig évente több mint ötezer bányász a veszteséglistán, benzol a Songhua folyóban és katasztrofális állapotban levő vizek, amik így hirtelen eszembe jutnak. És természetesen mindig gyorsan megnyugtatnak minket: a baj nem nagy, tömegek és kiváltképpen a szomszéd országok népei egyáltalán nincsenek veszélyben. Aha…

Ahelyett azonban hogy tovább csépelném a szót, álljon itt egy regényrészlet és egy tudományos munkából vett idézet, megvilágítandó az efféle balesetek közvetlen kiváltó okát, a szocialista és az ex-szocialista országok különleges sajátosságát, a végtelen trehányságot és nemtörődömséget:

„…a termelési folyamat nálunk így nézett ki: reggel azon melegében leültünk, és elkezdődött a szikaparti … Amikor befejeztük, letekertük a kábelt a dobról, és betettük a földbe. Azután természetesen leültünk, és ki-ki a maga módján ütötte el az időt, … volt, aki vermutot ivott; a kevésbé igényes „Friss illat” nevű kölnit, aki pedig igazán adott magára, az konyakot szopogatott … Majd lefeküdtünk aludni.
Másnap reggel pedig először is nekiültünk vermutot inni. Aztán feltápászkodtunk, és előráncigáltuk a föld alól az előző napon lefektetett kábelt és kidobtuk, mert természetesen teljesen elázott. …. Ezután leültünk szikát játszani pénzben.
„Mikor brigádvezető lettem, a legvégsőkig leegyszerűsítettem ezt a folyamatot. Attól kezdve így jártunk el: az első nap szikát játszottunk, a másodikon vermutot ittunk, a harmadikon megint szikáztunk, a negyediken újra vermut következett. … A kábeldobhoz persze egy ujjal sem nyúltunk.”
„Egy ideig pompásan ment minden: havonta egyszer felküldtük nekik a szocialista felajánlásainkat, ők meg havonta kétszer megküldték nekünk a fizetésünket. Volt, amikor ezt írtuk be: a közelgő századik évforduló alkalmából véget vetünk az üzemi baleseteknek. Vagy ezt: a dicső centenárium tiszteletére elérjük, hogy minden hatodik munkatársunk egy felsőoktatási intézmény levelező tagozatán tanuljon. De ugyan miféle balesetekről vagy felsőoktatási intézményekről lehetett volna szó, amikor teljesen elmerültünk a szika-partikban, és mindössze öten voltunk!” (Venyegyikt Jerofejev: Moszkva-Petuski)

„Egy ottani lakos (Szentpétervári) a szovjet időszak végén mondta jelen sorok szerzőjének:
„- Rosszak az útjaink.
- Csakugyan. De miért?
- Az időjárás miatt: izoterma vonul végig a finn határ mentén.
- Na de valójában miért?
- Mert az állam építette őket.
- Na jó, de nálunk, Angliában vannak utak, amelyeket vagy kétezer éve a Római Birodalom épített, s néhány még ma is használható.
- Igen, de akkor a centurio ellenőrizte, hogy mind a hat réteg követ lerakták-e. Itt, ha az ellenőr megkérdezi a művezetőtől, hogy lerakták-e őket, egy üveg vodkával tömik be a száját.” (Robert Conquest: Kegyetlen évszázad)

Ördögfija Pisze Matyi még nem pontozta a tételt.