Otto Katz tábori lelkész | 2007.07.19 10:47 | hasznosság: hasznos (100%)

Ha összeszámolnám, hogy melyik történelmi személyiséget illettem a legtöbb, „abüdöskurvaanyád” felkiáltással, akkor azt hiszem, I. Lipót, ez a nyavalyás főlabanc vinné el a pálmát. A magyar várak többségének leromboltatása lenyelhetetlen béka, még akkor is, ha tudom, hogy bolond lett volna nem ezt tenni. Középkori erődítményeink megcsúfolása szerencsére nem sikerült tökéletesen, akad néhány olyan várunk, ami tűrhető állapotban átvészelte a cudar időket. Ezek egyike a sümegi.

A Balaton nyugati szegletéből könnyen, fél órás autózással megközelíthető várat nagyon régen láttam, kb. 20 éve jártam ott, s emlékezetemben úgy élt, mint nagyon látványos, minden várbarát szívét megdobogtatni képes műemlék. A múlt héten módomban állt ismét meglátogatni, és nem kellett csalódnom: valóban egyike a legnagyszerűbb, legjobb állapotban megmaradt és legszebben restaurált várainknak.

A hegyoldalon hosszan kanyarodó úton felérve előbb a külső kapun haladunk át. A támadókat itt a kaputoronyból nyakukba hulló tüzes istennyila lepte meg, minket a jegyár: 1200 Ft a felnőtt-, 800 a gyerekjegy. Lehet csűrni-csavarni, hogy ezért mit kapunk, meg mit nem, de ez mindenképpen sok. Aztán áthaladva a belső kapun, gyorsan elpárolog bosszúságunk: ha jókor érkezünk, belecsöppenünk a naponta többször is előadott reneszánsz-kori hangulatot idéző táncos-fegyveres mókába, majd körbetekintve a várudvaron, azonnal láthatjuk, hogy nívós helyre érkeztünk: hazai viszonylatban párját ritkító épségben megmaradt és igényesen restaurált védművek és épületek látványa tárul elénk. Ki kell emelnem, hogy alig és nem szembeszökő helyeken alkalmaztak beton-pótlást, nem úgy, mint pl. Diósgyőrben, ahol az utálatos anyagot nyakló nélkül és fedetlenül használva, szívfacsaró látvánnyá transzformálták egykori szépséges lovagvárunk maradványait.

A gyilokjárókra felkapaszkodva és körbejárva remek panoráma tárul elénk, majd visszatérve az udvarra, a műemlék épsége-szépsége felett érzett örömünket számos kiegészítő fícsör fokozza. Príma kürtőskalácsot sütnek az egyik épületben, amiből jól belakmároztunk, van borozó, büfé, gyereklovagoltatás 200-ért. Az öregtorony oldalában szép kis kápolna található, a toronyban pedig apró múzeumot láthatunk, arra sajnos már nem emlékszem, hogy mi volt benne – nem lehetett túl izgalmas. Van fegyverkiállítás is, kicsit szedett-vedett ugyan (több vitrinben pl. semmilyen felirat nem árulkodott arról, hogy mit láthatunk), de összességében elég látványos gyilkolószerszámokat sikerült kipakolni – három éves fiamat alig lehetett kivonszolni. A Balaton-környéki idegenforgalmi látványosságok jolly jokere, a kínzómúzeum innen sem hiányozhat – ezt nem néztük meg. Az egyik melléképületben érmét is lehet verni, a kaputorony oldalában (kb.) pedig papírmerítő műhely van, igaz ez csúsztatás, mert a műhely nem a várban van, csak a termékeit árulják, sajnos nem túl igényeseket.

Végül jöjjön a feketeleves! Hogy a büdös picsába lehet TESCO-t építeni a várnak helyet adó hegy szomszédságába, úgy, hogy a nagy, szögletes bástya egyik lőréséből pont arra láthatunk rá? Pontosabban: milyen képviselőtestület, vagy polgármester vagy jegyző az (nem ismerem a közig. ide von. döntéshozó mechanizmusát és nem is érdekel), aki kiadta erre az engedélyt?

Nem sokat tudok Sümegről, de áthaladva rajta az volt a benyomásom, hogy a város aranytojást tojó tyúkja a vár. Ázsia sötét, Baksis istennek hódoló vidékeit idéző mentalitás az, ami az aranytojást tojó tyúk ketrece mellé disznóólat hagy építeni. Mindazonáltal a bosszantó momentum a látványosság értékéből nem von le: jutalma erős kilences kalkulus.


Otto Katz tábori lelkész 9 pontot adott a tételre.