B-oldal | 2011.08.30 21:02 | hasznosság: túl kevés szavazat (0)

A 2011-es év egyik legrosszabb pillanata eddig az volt, mikor kinyitottam a Slane Castle DVD tokját és nem volt benne a DVD. Lejátszóban? Nem, ott sincs. Azóta sem találom. (Nyilván valamelyik barátom annyira megszerette, hogy azóta is a lejátszójában csücsül. Nincs éppen pont nálad?)

A 2011-es év egyik legjobb pillanata viszont az volt, mikor megérkezett az email-es visszaigazolás arról, hogy sikeresen lefoglaltam 2 jegyet a bécsi RHCP koncertre.

Hát, ilyen év ez, ráadásul, miközben ezen sorokat írom, a Corvintetőn RHCP - lemezmegjelenési buli van, hiszen a napokban világszerte megjelenik a banda tizedik albuma, az I'm with You. Az új albumot valószínűleg a torrent oldalakról már rég megszerezhettem volna, de valahogy nem fűlt hozzá a fogam. Bevallom, picit félek tőle. Az előjelek annyira nem jók (értsd: pop), bár megígértem magamnak, hogy csak az album teljes meghallgatása után ítélkezem. De most ne az új albumon lamentáljunk...

A zenekar számos felálláson keresztül ívelő karrierjében egy dolog mindig közös volt: zenéjükben mindig ott volt az a dög, melyet sok együttes sem orvosi precizitással, sem spontán, vagy spontánnak tűnő (többszöri) próbálkozással sem ér el. Ezek a kaliforniai idióták meg nem akarnak felnőni, pózolnak, ugrálnak, grimaszolnak, megbotránkoztatnak és persze kurva jó koncerteket adnak. (Ilyen például a fent is említett 2003-as Slane Castle című kötelező darab. Nincs véletlenül nálad a DVD?)

Egy ilyen életművel rendelkező banda esetében nyilván mindenkinek megvan a saját kedvence. Én azt mondom, hogy kifejezetten Blood Sugar Sex Magik-es Chili-rajongó vagyok, hiszen minden amit addig alkottak, szerintem ott állt össze számukra és a közönség számára is. Zseniális, ritka pillanat lehetett, amit 1991-ben érezhettek és még mindig fantasztikus azokat a dalokat egymás után hallgatni, így 20 év távlatából is. (Kötelező darab: Funky Monks DVD, melyet az előbb ellenőriztem, a tokjában van.)

Aztán jöttek azok a pillanatok, melyekkel kapcsolatos emlékeik lehet már a drog homályába vesztek. A One Hot Minute - Californication - By the Way albumhármassal egyszerűen számolatlanul pörgették ki a slágereket és valószínűleg hasonló mértékben vették igénybe a drogok szolgálatát is. (Kötelező olvasmány: Anthony Kiedis önéletrajzi könyve, mely tulajdonképpen egy drogszótár is egyben.)

Van egy furcsa elméletem, miszerint, ha egy zenekar (vagy zeneszerző) legnagyobb dalait drogos befolyás alatt szerzi, az a cuccról való lejövés után nem tudja megismételni sikereit. Sajnos, ez az elv pont a Chili-nél tűnik igaznak. Én legalábbis a Stadium Arcadium albummal már nem tudtam mit kezdeni... Aztán Frusciante - aki az egyik legegyedibb gitáros eme planétán - bejelentette, másodszor is kiszállt. Remélem, jól van. Nyilván most okoskodásba is foghatnék, hogy itt a vége, ez már nem az a banda, de ezt nyilván hülyeség most kimondani. Azaz végül is kimondhatjuk: ez már nem az a banda. De a jövővel elég lesz a bécsi koncert után foglalkozni.

Hiszen bármit is hozzon ez az új album, a Red Hot Chili Peppers egy egyedi és műfajteremtő zenekar marad. Ráadásul kurva nehéz volt a legjobb tíz dal listáját összeállítani. (Közben aki megtalálja a Slane Castle DVD-met, az tudja, hol talál meg.)

TOP10 RHCP-dal EVÖR:
1. Give it away
2. Suck My Kiss
3. Otherside
4. Coffee Shop
5. Don't forget me
6. Venice Queen
7. My Friends
8. Aeroplane
9. Blood Sugar Sex Magik
10. Around the World

Forrás: Interstellar Overdrive
http://b-oldal.blog.hu/ (B-oldal)

B-oldal még nem pontozta a tételt.

Belizár | 2007.07.12 20:24 | hasznosság: hasznos (100%)

Az RHCP az egyetlen zenekar, amelynek meg tudom bocsátani az időnkénti nyálas szerzeményeket. Egyrészt, mert az őrültség azokban is ott lakozik, elég csak Flea-nak egy pillanatra is feltűnnie a színen, másrészt szervesen illik abba szélsőségességeket érzelmekben és zenében egyaránt felmutató, beskatulyázhatatlan zenei világba, amelyet minden számottevő követő nélkül ma is képviselnek. Tagadhatatlan, a Californication óta határozottan békésebbek, a sok drogelvonó után letisztultak, így a tömegízlésnek is jobban megfelelnek. Már nem emlékeztetnek arra a bandára, amely egy szál zokniba öltözötten (nem a lábukra húzva) adott ráadást egy koncerten (ez jelenet még Magyarországra is eljutott anno, igaz nem a Zenebutikba, hanem a Nyugat „romlottságán” élcelődő Parabolába). De elég fura is lenne ezt elvárni negyvenes úriemberektől, ők már a pusztán a zenéért játszanak, minden fiatalkori lázongás nélkül, no meg a pénzért, amit tőlük nem sajnálok. A lényeg, hogy a zenetörténelembe már beírták magukat a Blood Sugar Sex Magic albumukkal, aki ennek tizedét tudja felmutatni, már büszke lehet magára.

Belizár 9 pontot adott a tételre.