joszif | 2009.11.30 23:12 | hasznosság: hasznos (80%)

Amikor megnyílt Szegeden az elsõ Tesco Áruház, az emberek, mint a hangyák elözönlötték az egész hatalmas épületet, úgy megtöltve azt, hogy egy gyufás skatulyát sem lehetett leejteni. Nem normális az ember, ha valami mézes csalit belógatnak elõtte, hát biztos, hogy bekapja azt, legalábbis jó sokan rámozdultak a nyitási akciókra. Talán azt hitték, ha nem az elsõk között jutnak nagy tévéhez, a legújabb mosógéphez, porszívóhoz, hát megáll a világ. Vagy, csak, a pár ezer forinttal olcsóbban kínált termékek vonzották a tömeget? Én mindenesetre kivártam türelmesen, míg az emberárad at apadni kezdett, sõt a biztonság kedvéért, rávártam még pár hónapot. Biztos, ami biztos! Elõször a parkolót csodáltam meg. Jó nagy, az biztos! Elsõre én is szájtátva néztem a hatalmas választékot, akkor arra gondolván, hogy hamarosan tönkre fog úgyis menni, hiszen az embereknek nem kell mindig tévé, magnó, stb. Mekkorát tévedtem! Igen, az emberek hûtlenek lettek a már jól megszokott, otthonos kis boltokhoz, és szokássá vált shopingolni, idõtöltés gyanánt. Az is hozzá járult a kisboltok tönkre menéséhez, hogy ez a hatalmasáruház, látványpékséget is elkezdett üzemeltetni. Nem kell szállításért fizetni ük, ráadásul a jó illat igen csalogató lehet, mint tudjuk. A viszonylag megfizethetõ áraknak köszönhetõen nem, hogy tönkrement volna, de még terjeszkedni is tudott. Ma már, csak Szegeden, három van! S, akkor Magyarországon, vagy a Világon még mennyi lehet?
Persze a menõ Shoppingolást már elvette tõle a Pláza, de még így se kell félteni, ezt a Mamut céget. Van mit a tejbe aprítaniuk, és lesz is. Addig, míg az Óriás cégek adó kedvezményekben részesülnek, Magyarországon, a kis embert, a vállalkozásba kényszerített, és ott megfujtott népet, pedig szétadóztatják. Kedves Tesco, hát így könnyû!


joszif 8 pontot adott a tételre.

Cyric@COM | 2009.11.10 20:05 | hasznosság: hasznos (75%)

A TESCO a Magyarországra betörő globalizáció egyik jelképe is lehetne. A kilencvenes években hirtelen megjelent, majd elkezdett szaporodni, miközben tömegek tízezreit mozgatták meg az akcióikkal és hazugságaikkal. De ne fussunk előre: én még fiatalabbacska voltam, mikor ezek, a rendszerváltást követően szépen lassan kezdték ellepni az országot. A családommal állandóan jártunk át Szegedre, ahol előbb a Metro, majd a TESCO volt a célpont, és a havi nagybevásárlásunk elvégeztük. Bár már megkoptak az emlékeim, de ha jól rémlik, akkor teljesen megérte, a kisebb áruházláncokkal összevetve, a nagyobb mennyiséget előre megvenni.

De ez se tartott sokáig: megjelentek a TESCO saját márkák, ami a paprikás szalámin kívül rémisztően rossz minőségűek, ízetlenek, törékenyek, egyszer használatosak voltak. Vicces, hogy a paprikás szalámot később drágábban adták, mint a HERZ ugyanolyan minőségűjét. Nem olyan rég pedig, kisebb öniróniát mutatva volt egy reklám, ahol a TESCO saját termék új generációját, a TESCO Színes Terméket próbálták eladni. Ami majdnem ugyanaz, mint a korábbi saját termék, csak újracsomagolva. És drágábban.

Most, önálló, felnőtt férfiként pedig a leges legritkább esetben kényszerülök teszkózni, ahogy a szleng mondja. Egyrészt, nincs autóm, hogy nagymennyiségben bevásároljak és heresérv nélkül hazacipekedjek (ó igen, """gyönyörű""" Budapest), másrészt pedig rájöttem, hogy inkább töltök hétvégente 1 órával többet bevásárlással, de a kisebb üzletekből összeboronálva a szükségest egész olcsón kijövök. Persze, nagyon ritkán most is járok TESCO-ba, és mindig megjegyzem, hogy a drága jó stangli, ami minden új TESCO megnyitásakor istenien finom (igen, lehet kövezni, nekem ízlik), néhány hónap múlva pedig 105 forintért adják a miniatűr méretű sajtos stanglit, amin sajt épphogy nincs.

Ami viszont meglepett a minap: párommal rávettük magunkat, hogy sétáljunk el, és igencsak olcsón jöttünk ki. Az akcióik igazak voltak, nem akartak átverni minden polcsarkon, és még a pénztárnál se akartak mindenből kettőt számolni nekem. ÉS még a biztonsági őrök is kedvesek voltak.
Fordult a kocka (újra), vagy csak érzéki csalódás volt?

Cyric@COM még nem pontozta a tételt.

Otto Katz tábori lelkész | 2007.07.24 11:03 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Ó, azok a régi szép teszkós idők, amikor disznócsorda módjára tapostuk egymást, midőn elénk öntötték a frissen sült sajtos bagettet! Aztán – minden csoda három napig tart – a bagetten egyre kevesebb lett a sajt, ami szimbóluma lehetne a TESCO-varázs elillanásának, és ahogy öregedtem, én is kikoptam a TESCO-ból, most már csak akkor megyek oda, ha valami nagyon kell, és sehol máshol nem lehet kapni. Rühellem, mert kellemetlen szag van, bosszant a sok silány áru látványa, a rengeteg, láthatólag kedvtelésből is oda járó ember, meg az „ igaz, hogy semmi szükségünk rá, de vegyük meg, mert akciós”-mentalitás tobzódása. A legvisszataszítóbb azonban a lehúzás, a megtévesztés, amit a TESCO tudatosan, rendszeresen, nagyüzemi módszerekkel mível.

A leggyakoribb technikák:
- a reklámújságban szereplő árak alacsonyabbak, mint az üzletben kitett árak,
- az üzletben egy helyen kitett árcédula alacsonyabb árat mutat, mint a többi helyen, és a kasszánál a magasabb árat fizetjük.
- egyáltalán nincs árcédula, vagy össze van keverve, hogy félre lehessen érteni.
- a kasszánál több terméket fizetünk, mint amit vásároltunk.
- a reklámújságban szereplő árnál magasabb árat fizetünk, és a különbözetet nem hajlandók visszaadni, arra hivatkozva, hogy az újságban apró betűvel benne van, hogy a nyomdai hibákért nem vállalnak felelőséget.
- az akciósnak hirdetett áru teljes, eredeti árát számlázza a gép, ugyanis nem lett átállítva. (Az ilyen akciós áruknál az eredeti árat jó magasan szabják meg, magasabban, mint amilyen áron az adott cikket rendszerint kapni lehet, hogy aztán lehessen belőle engedni egy jó nagyot. Ha tehát az eredeti áron számlázzák, akkor drágábban vesszük meg, mint akárhol megvehetnénk.)

Legutóbb két hete, a nyaralás alatt alkalmazták rajtunk a legutóbbi variánst, amikor a nagybevásárlást az egyik Balaton-parti TESCO-ban intéztük. Valamelyik dán, azt hiszem a Lurpack vajat kb. 70 Ft-tal akciózták, vettünk is belőle, mert szeretjük. Az asszony mindig átnézi a számlát: itt is rögtön kiszúrta, hogy a vajat az eredeti árán számlázták. Csörtetünk az ügyfélszolgálathoz, asszony előadja mi a balhé, a csaj fapofával adott 70 Ft-ot, aztán viszlát.

Ennyi, nem nagy durranás, mondhatná valaki. De hányszor csinálják meg ezt naponta, havonta, évente, hogy megvetetnek valamit olyan áron, amilyenen az embereknek esze ágában sincs megvenni, mert mindenhol olcsóbban megkapják? Mert ugyebár a blokkot, ami gyakran több tucat tételt tartalmaz, nagyon kevesen böngészik át. Ha pedig valaki mégis megteszi, és esetleg emlékszik rá, hogy valamelyik cuccnak nem annyi volt az ára, rendszerint nem megy oda az ügyfélszolgálathoz, mert sokan állnak ott, vagy mert fél, hogy valami kellemetlen procedúrába csúszik bele, amilyenekről ugye igencsak gyakran hallani TESCO-vonatkozásban.

Summa summárum: gusztustalan banda, vásároljon náluk, akinek két anyja volt! Egy jó tanács: mindenki, aki csak teheti, menjen a METRO-ba!

Otto Katz tábori lelkész 3 pontot adott a tételre.

Belizár | 2007.07.09 07:13 | hasznosság: hasznos (100%)

Jól emlékszem arra a pillanatra, mikor gyerkőcként először léptem a csodabarlangba, egy Bécs környéki osztrák hipermarketbe. Csakúgy, mint keletileg leblokkolt honfitársaim mindegyike, tátott szájjal cövekeltünk le a rogyásig megtelt, csábító színű, illatú élelmiszerpultok előtt. Aztán a nyugati szél besöpört kis hazánkba is, itt is megjelentek ezek a bőségraktárak, mi meg rájöttünk, hogy a csillogás nem minden… Az induló áruházláncok, köztük a Tesco is, rútul kihasználták, és még ma is kihasználják naivitásunkat, fogyasztói ártatlanságunkat. Mi gyarmatok vagyunk számukra, olcsón felvásárolt, így szintén olcsón eladható, gyenge minőségű termékekkel árasztják el a pultokat. Nem mentség, hogy többen közülük hazai termékeket is forgalmaznak, hiszen gyakorlatilag a termelőknek kell fizetniük azért, hogy a polcon megjelenhessenek az amúgy is rendkívül alacsony áron átvett áruik. Nem csoda, hogy ők a minőség csökkentésével szállnak be a versenybe. Rövid idő alatt megteremtődtek az olyan fogalmak, mint a „tescogazdaságos”, amely a pocsékság megfelelőjévé vált, hírhedtté váltak az angol áruházlánc elidegenedett, állandó gyanakváson alapuló munkáltatói módszerei (amelyek igen alacsony színtű bérezéssel társulnak). Ahányszor csak valamilyen hivatalos ügyben a Tescoban kell járnom, mindig Orwell 1984 című műve jut eszembe, a falakon lógó csasztuskák és a „mi mindent látunk, és senkiben sem bízunk” hangulat révén.
A 90-es években még a legfontosabb szempont az olcsóság volt, ma már – és ez örvendetes – egyre inkább előtérbe kerül a minőség is, ebben pedig a Tesco hátrányból indul. Ráadásul a az olcsósága mindig is relatív volt, a saját termékeik közül nem egy landolt nálunk a kukában, a nyákos virslitől az ihatatlan sörig. Persze, még mindig tömegek járnak a kék-fehér hodályokba, a legelkeserítőbb látvány, mikor vasárnap délutánként teljes családok, nagymamástul-unokástul kivonulnak, mintegy szabadidőprogram keretében a Tescoba. A féktelen fogyasztás boldogsághormonai egyelőre fenntartják az áruházláncot, majd kiderül, meddig.

Belizár 3 pontot adott a tételre.