Belizár | 2007.07.30 07:43 | hasznosság: hasznos (100%)

Nemrégiben végeztek egy felmérést, vajon mennyire vallásosak a tudósok. A hír közlője némileg rácsodálkozott arra, hogy nem az ősateistának gondolt fizikusok, hanem a biológusok körében a legkevesebb a vallásosak aránya. Én nem csodálkozom ezen, hiszen a biológia tudománya az, amelyik a legtökéletesebb, lényegét tekintve egy mondatban összefoglalható „egységesítő elmélettel” rendelkezik a maga területén, amely nem más, mint a darwini evolúció. Ez az elmélet olyannyira evidenciává vált, hogy egyre kevesebbet foglalkoznak azzal, hogy el is magyarázzák, ebből fakadhat a rengeteg áltudományos baromság, amellyel találkozhatunk nap mint nap, sőt, újra elérkeztünk oda, hogy valahol politikai síkra is emelkedhetett a vita (Dawkins is jó pár oldalvágást intéz a kreacionizmus „elmélete”, illetve az azt felkaroló Bush kompánia felé). Én a biológia oktatását eleve az evolúcióval, a természetes kiválasztódással kezdeném, hiszen a biológia (sőt, sok minden más is) csak ez alapján érthető meg.
Aki ezt a könyvet kézbe veszi, ne arra számítson, hogy egy színes tablót kap a törzsfejlődésről. Ez a könyv ugyanis - Dawkins rendkívül eredeti, kihívó, olvasmányos, de mégsem pongyola stílusában – egy az egyben az evolúcióról szól. Az író Chaucer Canterbury meséinek tematikáját eleveníti fel, ahol a törzsfa kezdetek felé vezető útján csatlakozó zarándokok az egyes élőlénycsoportok. Az általuk elmondott mesék világítanak rá az evolúció működésére, annak vitás kérdéseire (mert azok is vannak bőven). Jellemző Dawkinsra, hogy az út nem az ember felé vezet (akaratlanul is alátámasztva az a tévhitet, hogy az evolúció csúcsai mi vagyunk), hanem a fordítva, az embertől indul visszafelé, útközben találkozva más (egyenértékű!) törzsfejlődési ágakkal, próbálva meghatározni a közös ősöket.
A könyvnek borsos az ára meghátrálásra kényszeríthet sokakat (első nekifutásnak engem is, míg végül ajándékba kapott könyvutalványok segítettek ki). De úgy érzem megérte, még biztos elő-elő fogom venni egyes részeinek felelevenítésére. A könyv már külalakra is szép, látványos, a színes fotók és ábrák szervesen illeszkednek a szöveghez. Az egyetlen tényező, ami rettentően bosszantott (és amiatt nem adtam 10 pontot), az a nem túl jó, sokszor egyenesen hibás fordítás. Dawkins remekműve ennél többet érdemelne.

Belizár 9 pontot adott a tételre.