Otto Katz tábori lelkész | 2007.07.23 11:34 | hasznosság: hasznos (100%)

Én az a szakácskönyv-bíráló vagyok, aki nem a főzés örömeiről értekezik – szigorúan a konyha másik végéből vartyogok, ahová ki sem dugom a fejem addig, amíg tányércsörgést nem hallok. Amikor megvettem feleségemnek ezt az igényes kiállítású, bibliofileknek is örömet okozó könyvet, nem sejtettem, hogy milyen jót teszek magammal. Ez alapján ugyanis hordánk hadtáposa újabb kitűnő étkekről tud gondoskodni, amelyek összeválogatásakor a szerzők arra is tekintettel voltak, hogy az alapanyagok beszerzése ne kívánjon extra kövér bukszát és extra erőfeszítést: elkészítésük előtt nem kell elzarándokolni sem a marseillesi halpiacra, sem bretagnei őstermelőkhöz.

Kedvenceim a Coq au vin (borban főtt csirke), a hajdinapalacsinta póréhagymával és sajttal töltve, Anouchka csilis-fohagymás kenyere, a Quiche Lorraine (ezt nem fordíjják, afféle lepény) és a hagymatorta. Mindenkinek ajánlom ezt a remek könyvet, aki szeretne megismerkedni Európa kulturáltabb felének töltekezési szokásaival. Mindenkinek, aki nem él Móricz Kis Jánosa – a fulladásig zabálás és az irdatlan húsdarabok, valamint Horváth Ili néni sivár világának bűvöletében.


Otto Katz tábori lelkész 9 pontot adott a tételre.

cvider | 2007.06.17 07:52 | hasznosság: hasznos (100%)

Én nem mondhatom, hogy kedvenc szakácskönyvem, mivel összvissz csak két szakácskönyvem van, amiket kb. ugyanannyit használok. Nem vagyok egy nagy konyhaművész, mégis sikeresen használom ezt a könyvet. Vannak nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető ételek benne és persze bonyolultabbak, egy-két kivételtől eltekintve azonban nem kellenek extrém alapanyagok hozzájuk. Nagyon szép könyv, tényleg a konyha dísze lehet. Ha valaki megszorul ajádnékötletileg, ezt nyugodtan megveheti, mert nem okoz vele csalódást. Egyértelműen 10 pont.

cvider 10 pontot adott a tételre.

tarkamacska | 2007.06.15 13:53 | hasznosság: hasznos (83.3%)

Kedvenc szakácskönyvem J. Harris Francia konyhája. Gyönyörű kiállítású könyv, érdekes és szép fotókkal, jó receptekkel, praktikus tárgymutatóval. A receptek mellé rövid történetek s egy-egy emlék leírása is társul. (Ez a műfaj mind divatosabbá és idegesítőbbé válik napjainkban, de Harris stílusa szerencsére nem fullad öntömjénezésbe és cseppet sem kényszeredett.)
A szakácskönyv a hagyományos francia konyha alapjait mutatja be. A francia konyha mára már sokszínűbb, hiszen örömmel integrálta az indiai, kínai, olasz, japán és arab specialitásokat, de a hagyományokat soha nem hanyagolták el.
A francia gasztronómiát már korábban ismertem és szerettem gazdag zöldség- és fűszerhasználatáért, a finom sajtokért, süteményekért és persze nem utolsósorban a borokért. A francia konyhával való találkozásom egyfajta kulináris sokk volt: megdöbbenve láttam, hogy a salátát nemcsak ecetes-cukros lében lehet elkészíteni, hogy a paprikán és a borson rengeteg fűszer van még a világon stb.. a könyvben külön figyelmet érdemel a Saláták című fejezet, az egészséges életmód jegyében vacsorának is beillenek. Baráti körömben hatalmas sikert aratott a csilis-fokhagymás kenyér és nem hagyhatom említés a csokoládécsodákat sem.


tarkamacska még nem pontozta a tételt.