Belizár | 2012.02.25 17:26 | hasznosság: hasznos (100%)

Már egy hete, hogy azon a viharos éjszakán az óceán kihányta magából az evilági paradicsomba. A térképen sosem volt szigetre, amely valahogy mégis ott termett, ahol a tengervíznek kellene örvénylenie, cápáknak és delfineknek űznie a tovarebbenő, villódzó halrajokat. Egy hét kellett ahhoz, hogy a szűkölő félelmet a magány megnyugvása válthassa fel. Az égő világ elől elrejtőzött édenről addigra bizonyosodott be, hogy ártalmatlan a magányos menekültek számára. Sven Haraldson már nem bújkált, hanem a háború elől lelkének mélybugyraiba menekült zoológus ösztöneit szabadon engedve látott hozzá a tündérkert feltárásához.

A partvidéki barlangot most először hagyta el úgy, hogy csak ment az orra után, vissza sem nézve, a hegyek felé húzó egyenes mentén. A buja növényzetű óceáni erdőben néhány száz méterenként fakadt egy-egy hűs forrás, lassan már a kulacsát sem merítette meg a felfedező. Nem sietett, időnként leült az erdő lombozatán néhol átütő napsugarak melegét élvezni, majd, ahogy a forróság kezdett kényelmetlenné válni, a fák oltalmát keresve pihente ki nem létező fáradalmait. A tengerparton gyűjtött rákokat és kagylókat majszolgatva gondolkodott azon, vajon miért nem tudja a környezetében lévő egyetlen növény nevét sem? A japán fogva tartóinak kegyetlensége, a szökés izgalmai, vagy kis hajójának elsüllyedése okozta amnézia radírozta ki 16 év tanulásának és kutatómunkájának minden nyomát? Agyának fehér foltjait azonban hiába kereste, mindent fel tudott idézni arra vonatkozóan, hogy egy ilyen csendes-óceáni szigeten milyen élőlényeknek illene megtalálhatónak lennie.

A csoda ebben a tűnődésében zavarta meg. Pontosabban hanyatt fektében áthúzott az arca előtt. Egy cickány, amely a fülét rezegtetve repkedett, hosszú ormányát maga után húzva. Hirtelen felült, de agya - heves tiltakozásul a lehetetlen információ - ellen percekig lebénította. Mozdulatlansága mintha egy varázsütés lett volna, a tisztás megtelt tündérekkel. Amott egy egér haladt négy ormányán, közvetlen előtte lévő virágról kiderült, hogy szintén valami cickányszerű, amely a fején állva egyensúlyoz. Libasorban ugrált három másik szőrös állatka – hátrafelé, az ormányát rugónak használva. Sven Haraldson tíz perc múlva újra megszületett.

Az elkövetkezendő öt év kutatással telt. Pontosabban ő maga sem érzékelte az idő múlását, valahol a téren és időn kívül kerültnek érezte magát. Nem érdekelte, hogy a világ, amelyik kivetette magából, visszavárja-e. Nem hajtotta végre a hajótörött szigetlakók kötelező feladatait, nem akarta, hogy rátaláljanak. Még nem. Amit csak meg tudott menten a hajóroncs maradványaiból, azt mind a tudomány szolgálatába állította. Hajónaplóba rajzolt, mikor az megtelt, a hajópadlóba vésett. Fajok százait rögzítette, írta le részletesen viselkedésüket, külalakjukat. Megszállottan dolgozott, a nádból font, rögtönzött kalitkák labirintusában, amelyekben a tündéreit tartotta.

Öt és fél év, vagy talán hat év multán érezte azt, hogy mindent leírt, amit csak le tudott írni a szegényes információhordozóira, most már csak a tengerpart homokja maradt számára. A horizont továbbra is üres volt, egyelőre semmi jele annak, hogy bárki is uralma alá tudta hajtani a világot. Tutajt épített, de nem magának, hanem annak, amit saját magánál is fontosabbnak érzett: az információnak. Nem kockáztatta, hogy együtt menjen veszendőbe mindaz, amit talált, vagy a biológiai adathordozónak, vagy a leírtaknak kell utaznia. A formásan elrendezett tutajra japánul, svédül, angolul és németül írt használati útmutatót és a lehetséges koordinátáit a szigetnek. Majd útnak indította.

Sven Haraldson azóta a horizontot leste. Mígnem egy óceáni szigetnek megfelelő szépséges és derűs reggelen vas borította el az eget és a tengert. Óriási forgalom cikázott a sziget körül. A szigetlakó némán állt a tengerparton, és könnyel a szemében várta a partraszálló egységeket. Nem érdekelte, hogy japánok-e, vagy szövetségesek, hiszen a munkáját már elvégezte. Azonban a repülők és hajók távolodni kezdtek. Hirtelen egy hatalmas villanás vakította el, majd dörrenés rázta meg a szemhatárt. A talaj megremegett, emeletnyi hullámok támadtak fel az óceánból, amelyek rohamra indultak a sziget ellen.

Sven Haraldson és tündérkertje elsüllyedt.

Belizár 10 pontot adott a tételre.