Power_Film | 2012.02.21 20:27 | hasznosság: túl kevés szavazat (0)

Az idei Oscar-díjátadó gála egyik legnagyobb esélyeseként számon tartott film, ami az én megítélésem szerint ugyan nem tökéletes, de teljesen megérdemelné a szobrocskák elnyerését.

A '20-as évek végén Amerika egyik legközkedveltebb tevékenysége a némafilmek megtekintése volt. A kor legnagyobb sztárja George Valentin (Jean Dujardin) életében látszólag minden rendben: sikeres, sok rajongója van, sőt időközben egy közös forgatás alkalmával beleszeret Peppy-be (Bérénice Bejo), a csinos és tehetséges színésznőbe. A közönség azonban egy idő után ráun a csendes mozikra, ezért inkább hangosfilmeket szeretnének látni. Míg Peppy remekül alkalmazkodva a változáshoz az egyik legsikeresebb hangosfilm színésznőjévé válik, addig George a saját műfaja mellett tart ki, de hamarosan be kell látnia, hogy felette és a hangtalan filmek felett bizony eljárt már az idő.

Gondolom nem okozok azzal nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy nem láttam nagyon sok némafilmet életemben. Nyilván A némafilmes leginkább az idősebb korosztályt hivatott megcélozni. Ennek ellenére az én tetszésemet is elnyerte, nem kis mértékben. Ez szerintem nem tudható be másnak, mint a hangulatnak, ami több dologból tevődik össze egy nagyszerű egésszé. Kezdem azzal, hogy a színészi alakítások valami frenetikusan jók. Nehéz feladat hárult rájuk, hiszem kb. csak 1 percig lehetett a hangjukat hallani, azon kívül végig némán kellett helytállniuk. Valószínűleg nagy bukás lett volna, ha nem teljesítenek ilyen jól, hiszen az érzelmek és a gondolatok kifejezésére volt fektetve a legfőbb hangsúly. Leginkább Jean Dujardin-t emelném ki, akinek a lenyűgöző alakítása miatt szavak nélkül is lehetett olvasni a gondolataiban. A légkör megteremtésének másik fontos eleme a zene volt, ami szintén pazarul el lett találva. Nem is tudnék belekötni, mert tökéletes atmoszférát varázsoltak ezek a dallamok.

Michel Hazanavicius elsőfilmes rendezőként hihetetlen munkát tett le az asztalra. Nem is lennék meglepődve, ha megkapná az Oscarokat. Emellett a forgatókönyvért és a vágásért is ő volt a felelős, habár korábban már szerzett magának forgatókönyvírói rutint.

A némafilmest tehát mindenképp érdemes megnézni, de csak azoknak, akik tisztában vannak a némafilm jelentésével. Mondom ezt azért, mert Amerikában már előfordult olyan eset, hogy visszakérték a jegy árát, mondván egy szót sem szóltak a filmben. Nagyon korrekt alkotás, amelynek vannak ugyan kisebb hibái, de a pörgős cselekmény, a kellemes hangulat és a rövid játékidő mind elfelejteti a nézővel.

Forrás: http://powermovies.blog.hu/ (Power filmes blogja!)

Power_Film még nem pontozta a tételt.