Belizár | 2012.02.18 15:42 | hasznosság: hasznos (100%)

Zoo Generation Next

A világ rendje nem változik, a fejlődés a Nyugat előjoga továbbra is, mi csak kullogunk a saját problémáinkkal terhelten utánuk, és időnként azt hisszük, mi is be nagyszerűek vagyunk. Amíg nem szembesülünk azzal, hogy az, ami ott történik, nagyságrendekkel nagy volumenű, mint a mi túlélésért való kapálózásunk.

A hazai állatkertek legnagyobb szerencséje talán az, hogy magyar ember ritkán jut el olyan helyekre, mint pl. a Hannoveri Állatkert, így nem kell az itthoni kerteknek a nem túl előnyös összehasonlításban pironkodniuk. Nekem az állam leesett attól, amit ott átéltem, pedig sok mindent láttam már a témában. Az, hogy egy komplett kanadai kisvárost, a környező bányástul, kikötőstül és harsány vízivilág-bemutatóstul egy állatkertbe telepítsenek, és ezzel olyan hangulatot teremtsenek, mintha egy aranyláz-környéki filmbe csöppennénk, nos, ez már nekem is elég volt az ingerküszöb meghágására. Leírni nehéz, mert itt a helyszínen átélhető élményről van szó, amire ez a trend épít. Hol van ettől a betonmedencében lubickoló jegesmedve látványa? Itt a három jegesmedve hullámfürdőben, pisztrángok között feredezik, a szárazulat minden részében a tengerbe omló kanadai partvidéket utánozza, amiben még az olyan apró részletekről is gondolva vagyon, hogy műhófoltok ékesítsék a sziklákat. A fókák otthona egy vadnyugati vízivilág-aréna, amelyet alulról egy hajógyár gyomrából is megfigyelhetünk. Az egész bejárata egy bányavidék, ahol a tárnákból jutunk a tundravidékre. Jellemző mozzanat, hogy a karibuk kifutója a timber farkasok felől úgy látható, mintha egybe lenne (régi állatkerti trükk, de ritkán élnek vele). A vizuális durvulás az eredet fotók alapján felépített kisvárosban folytatódik, ahol még a klotyó és a lakókocsis fagyizó is a legészakibb Amerika világát idézik.

A Hannoveri Állatkert eddigi bemutatói, amelyek a világ egy-egy szegletét hasonló részletességgel (de még nem ennyire profin) mutatták be, némi hiányérzetet keltettek bennem. Úgy éreztem, a design nagyszerűsége nincs összhangban az állattartóhelyek minőségével. Nem azt mondom, hogy rosszak lennének, de ahhoz képest, amennyi energiát a látogatói térbe fektettek, sok kifutó elég sivár és egyszerű maradt. A Yukon Bay bemutatóban azonban meggyőzően orvosolták a hibát, nagyobb hangsúlyt kapott az állatok környezete, belekötni nem igazán tudok, egyedül a hóbagoly röpdéjét találtam kissé kicsinek és a látogatóknak túlságosan kitettnek. Nemcsak a látogató által érzékelhető terek felelnek meg minden elvárásnak, volt szerencsém betekinteni a jegesmedvék és fókák látogatóktól elzárt terébe is, nagyok, korszerűek és biztonságosak, az állatok igényeinek megfelelők. Ha már írtam egy negatívumot, akkor még egyet mindenképpen meg kell említenem: az állatismertetők túlontúl egyszerűek, nem sokat tudunk meg belőlük az adott fajokról. De ez kábé annyit számít ebben az esetben, mint légypiszok a piramis csúcsán, annyi egyéb információ éri a látogatót hagyományos és a legmodernebb digitális csatornákon egyaránt.

Magyar viszonylatok között elképzelhetetlenül nagy összegbe, több mint 10 milliárd forintba került a beruházás. Azonban felvetődik bennem a kérdés, vajon csak a pénztől függ-e egy ilyen „theme park” típusú bemutató nagyszerűsége? Engem a magyar példák, amelyek ebbe az irányba tettek lépéseket, egyáltalán nem győztek meg. Egy nagyon fontos szakma, a „zoo-designer” hiányzik itthonról, pontosabban hisszük azt, hogy azt pusztán józan paraszti ésszel pótolni lehet. Egy ilyen bemutatóban a legutolsó álrozsdás szögnek is megvan a maga helye és funkciója, a látogató pedig megírt forgatókönyv szerint mozog, esik ámulatba adott helyszínen, vagy költi el pénzét megfáradva a sok látnivalótól a másikon. Minden tervezés vizuális látványterveken, látogatói kutatásokon alapul. A theme park bemutatók egyik legfőbb veszélye az, ha átszédül a giccsbe. Nem egyszerű a hiteles látványosság térfelén maradni – de, mint a példa mutatja, valahol sikerült ügyesen egyensúlyozni. Egy másik kritikus szempont a zsúfoltság elkerülése. Itthon, Magyarországon többnyire a kereteket feszítő mindent bele elvét követjük, pedig a kevesebb néha sokkal több lenne, ráadásul felesleges pénzkiadás és a fenntartást ellehetetlenítő az, ha minden sarokba állatot dugunk.

Kíváncsi vagyok, mikor épül Magyarországon is hasonlóan nagyszerű bemutató-komplexum, és még inkább arra, hogy akkor már hol fog tartani a nyugati trend, amit utol kellene érni?

Belizár 10 pontot adott a tételre.