törökgáborelemez | 2012.01.31 22:47 | hasznosság: hasznos (100%)

Keresztvíz és csalán

Ellenzéki összefogás nélkül aláírták a halálos ítéletüket – mondta ma reggel az LMP új frakcióvezetőjének a közszolgálati televízió műsorvezetője. Az lesz a sorsuk, mint a Fidesznek az első ciklusban – érvelt ma este az egyik népszerű baloldali beszélgetős műsor résztvevője. Megkérdőjelezhetetlen toposz kezd kialakulni, amely szerint a Fidesz ellenzéke csak akkor lehet sikeres, ha együttműködik. Pedig akadnak itt azért ellenérvek.

Kezdjük azzal, hogy megvizsgáljuk az első parlamenti ciklusra vonatkozó utalást. Való igaz, az 1992-ben a kutatásokat még toronymagasan vezető Fidesz népszerűsége azt követően kezdett el drámai módon csökkenni, hogy egyre több kétség merült fel a kormányváltás melletti elkötelezettségüket illetően. Az MDF-kormányt elküldeni óhajtó szavazók számára egyre kevésbé látszott jó választásnak a centrista pozícióba sorolt Fidesz, s inkább mentek ahhoz az MSZP-hez, amelytől a határozott váltást remélték: ahogy csúszott vissza a Fidesz, úgy erősödtek a szocialisták. A tanulság később is megjelent: ha erőteljes a kormányváltó hangulat, a „középen álló”, „egyforma távolságot tartó” – vagy annak látszó – erők általában nem sikeresek, a szavazó ilyenkor az antitézist keresi.

Azért jó ez az összehasonlítást, mert rögtön láthatóvá is válik, mennyire nem passzol a mostani helyzetre. Ha megnézzük a közvélemény-kutatási adatokat, a fő motívum ma nem a kormányból való kiábrándulás: az embereknek leginkább senki sem kell. Hiába csökkent közel a felére a Fidesz tábora, ebből a hatalmas veszteségből egyelőre egyetlen ellenzéki erő sem profitált, egy most vasárnapi voksoláson a kormány megmaradásának legalább akkora – ha nem több – esélye volna, mint a leváltásának. Legnépszerűbbnek jelenleg a teljes politikai elittel szembeni erős mondatok számítanak, a választók többsége valami újra, másra, jobbra vár. Nem a Fidesz antitézisét keresi, mert ha erre vágyna, már elindult volna valamelyik ellenzéki párt (leginkább a „megszokott” váltópárt, az MSZP) felé. A Fidesztől elforduló réteg egyelőre passzív, bizonytalan, s ha a későbbiekben sem lépi át tömegesen az egyre mélyebb szakadékot, még az is lehet, hogy egy választási szituációban leginkább a Fidesznek lesz esélye megszólítani.

Ebben a helyzetben egyáltalán nem látszik őrültségnek, ha egy kormányzati szerepet még nem próbált párt nem a régiek segédcsapataként képzeli el a jövőjét, hanem új politikai erőtérről álmodozik. A Jobbik esetében ez nem is kérdés, náluk legfeljebb az lehet érdekes, hogy milyen módszerekkel próbálják kialakítani az általuk elképzelt jobboldali kétpártrendszert (Kumin Ferenc friss – blogjának szerintem eddigi legjobb – írása pont erről szól). Az LMP helyzete bonyolultabb: a Fidesztől balra álló ellenzéki erőként meg kell küzdeniük azzal, hogy gyakran egy platformon találják magukat az MSZP-vel és a DK-val, továbbá azzal a kétségtelenül igaz állítással, hogy az új választási rendszer logikája értelmében önálló indulásuk csökkentené a Fidesz legyőzésének esélyét. Ez magyarázza azt az elképesztő nyomást, ahogy a baloldali tábor megpróbálja rákényszeríteni az együttműködésre az LMP-t, majd annak minden, a kívánatostól eltérő reakciója után gyorsan le is szedi a keresztvizet a pártról.

Ha azonban igaz az, hogy a legtöbb potenciálisan megszerezhető szavazó a Fidesztől már elfordulva, de az MSZP-DK számára elérhetetlenül szemléli a magyar politikát, akkor ebben a helyzetben óriási stratégiai hiba volna, ha az LMP első számú célja a szocialistákkal való összefogás lenne. Egy ilyen döntéssel a párt ma csak azt érné el, hogy magára zárjon egy olyan ajtót, amely mögött ugyan meglehetősen sok baloldali és baloldali-liberális szavazó található, de ahol számára a mainál sokkal több babér nem terem, s ahová a bizonytalanok közül egyelőre csak nagyon kevesen merészkedtek. Az LMP itt megküzdhetne ugyan az MSZP-vel és a DK-val a már meglévő szavazókért, de újakra alig lenne esélye. Három szereplőt persze boldoggá tehetne: 1. a Jobbikot, mert a radikális pártnak a szocialistákkal boltoló LMP miatt nem igazán lenne riválisa az „újpárti” piacon; 2. az MSZP-t, mert egyértelműen eldőlne a kettejük közötti hierarchia kérdése és 3. a Fideszt, amely számára a baloldali választási együttműködés ugyan okozhat fejtörést, de amelynek így több esélye maradna az elkóborolt szavazók visszacsábítására.

Bár korábban is írtam már arról, hogy az LMP nagy lehetősége szerintem nem a szocialistákkal való együttműködés, hanem az MSZP legyőzése, meghaladása, kiszorítása, most sokkal egyértelműbbnek, igazolhatóbbnak tűnik számomra mindez. A következő választás tétje ma még – bár sokan szeretnék ezt elhitetni - biztosan nem az, hogy melyik párt melyikkel indít közös jelölteket, hanem az, hogy mi történik azzal az elképesztően sok bizonytalan szavazóval. Lehet, hogy azoknak van igaza, akik szerint egy időben deklarált, széles alapokon nyugvó ellenzéki együttműködés gravitációs erővel hatna rájuk, s az sem kizárt, hogy azok látják jól, akik szerint ezeket az embereket a romló életkörülmények miatt csak radikális üzenetekkel, éles kormányváltó ígéretekkel lehet megszólítani. Elismerem: lehet. Nekem azonban úgy tűnik, hogy a csalódott emberek többsége ma leginkább két dolgot keres a politikai piacon: valami mást, újat és valami nyugalmasabbat, élhetőbbet, kiszámíthatóbbat. A bizonytalanok - akiknek egyelőre akkor sem kell az MSZP, ha már nem elégedettek a Fidesszel – megnyerésére csak olyan potens párt lehet esélyes, amely hihetően új és más, s amely nem elégszik meg az elmúlt idők unalomig ismert „szorozd meg mínusz eggyel!” ellenzéki stratégiájával. Aki ezt teljesíteni tudja, akár egyedül, akár alkalmas szövetségeseket keresve, sokat, nagyon sokat nyerhet.

Forrás: http://torokgaborelemez.blog.hu (törökgáborelemez)

törökgáborelemez még nem pontozta a tételt.

Kumin szerint | 2012.01.31 22:46 | hasznosság: hasznos (100%)

LMP: eldőlt

Schiffer Andrásnak bejött a sokkterápia, nem hiába feküdt keresztbe a baloldali együttműködés felé vezető ajtó küszöbén, a kongresszusi küldöttek nem léptek át rajta, hanem megtorpantak, kicsit elgondolkodtak, és végül más irányt választottak.
LMP: eldőlt

Tegnap jó későn, 22.30-as keltezéssel, érezhetően nehéz szülés után az LMP kongresszusa a következő, 2014-ig érvényes, stratégiai döntést hozta:

„Az LMP nem vesz részt az Ellenzéki Kerekasztal munkájában. Az LMP a programját azokkal a civil és szakmai szervezettekkel, parlamenten kívüli mozgalmakkal, pártokkal kívánja megvitatni, amelyek maguk is tiszta lappal igyekeznek hozzájárulni az országunk megújulásához, és az Orbán-kormány kritikája mellett, hozzánk hasonlóan, napirenden akarják tartani a hozzá vezető út kritikáját is. Az LMP önállóan készül a soron következő parlamenti választásra. A parlament jelenlegi pártjai között nem látunk olyan partnert, akivel a ciklus hátralevő részében rendszeresen egyeztetett ellenzéki együttműködésnek értelme lenne.”

Istenem, de miért? – kiálthatnak fel most a baloldali, Orbán-ellenes összefogás eljövetelében bízók. Szemezgessünk először a párt hivatalos kongresszusi tudósításában idézett hozzászólások közül: „Azt gondolom, hogy az ország érdeke hosszú távon egy valódi zöld-közép párt.” … „Meg kell győznünk a választókat, hogy a választás tétje nem az, hogy Orbán Viktornak hívják-e a miniszterelnököt vagy sem, hanem hogy azt gondolják végig, akit támogatnak, miért akarják.” Egy különösen elgondolkodtató mondat: „Amennyire elfogadhatatlan, hogy a jobbközép egyedül alkotmányoz, ugyanennyire elfogadhatatlan lenne, ha az ellenzéki pártok egy ma még nem létező jobbközép erő és vélemények bevonása nélkül alkotmányoznának.”

Itt egy másik hang, amelyik már proaktív módon betámad a készülődő baloldali összefogásnak: „Egyértelművé kell tenni minden szavazó számára, hogy mi olyan ajánlatot teszünk, ami nem fogja rehabilitálni a 2010 előtti állapotokat.” Szintén ebbe az irányba mutat Scheiring Gábor hozzászólása is, amelyben elhangzott, hogy a köztársasági minimum részeként mindenkinek el kell ítélnie a 2006-os rendőri brutalitásokat. Talán a leginkább egyértelmű érv az immár új frakcióvezető, Jávor Benedek szájából hangzott el: „Csupán az Orbán kormány leváltása számunkra nem kielégítő cél.”

Ha nem is teljesen váratlan a párt döntése, mindenképp az aktuális politikai verseny legizgalmasabb fejleménye talán a DK megalakulása óta. Annyit már most biztosan regisztrálhatunk, hogy Schiffer Andrásnak bejött a sokkterápia, nem hiába feküdt keresztbe a baloldali együttműködés felé vezető ajtó küszöbén, a kongresszusi küldöttek nem léptek át rajta, hanem megtorpantak, kicsit elgondolkodtak, és végül más irányt választottak.

Jól tették? Racionálisan cselekedtek? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, előbb meg kéne határozni az LMP létének, működésének, politizálásának célját. A fenti idézetek ehhez adnak némi mankót, és kibontakozik belőlük az alapvető dilemma: Orbán Viktor elkergetése, vagy az LMP további építése, megerősítése. Schiffer kamikaze akciója és a kongresszus tegnapi vitái is arra biztosan jók voltak, hogy a két út közötti vagy-vagy viszony kizárólagosságára rávilágítsanak, és szertefoszlassák azok vágyait, akik szerint lenne egy is-is lehetőség is.

Innen kezdve csupán azt kellett a küldötteknek eldönteni, hogy számukra melyik cél élvez prioritást. Bár az Orbán-kormánnyal szembeni mély elégedetlenség ott volt szinte minden megszólalásban, még sincs mit csodálkozni azon, hogy a párt megmaradása, a további erősödés lehetősége számukra fontosabb volt.

Volt idejük minden következményt végiggondolni. Felteszem, tisztában vannak vele, hogy innentől rajtuk a bélyeg: ők a baloldali összefogás kerékkötői. Lesznek biztos olyanok is, akik egyenesen Orbán Viktor előretolt helyőrségét köszöntik majd a kongresszus utáni LMP-ben. Épp ezért innentől kezdve az ökopárt az eddigieknél is jobban érdekelt abban, hogy éles, kérlelhetetlen kritikusa legyen a kormányzásnak és a kormánypártnak. Ha ezt jól csinálják, kidolgozott érvekkel, hiteles, tisztakezű emberekkel, akkor nem csupán az eredeti és önálló politikai karakterüket tudják tovább építeni, de valódi alternatívát is kínálhatnak a keresgélő magyar választóknak, amely akár nagyobb fenyegetést is jelenthet a most kormányzókra, mint egy saját különböző színeit kényszeredetten egyetlen, nehezen szerethető szürke árnyalatban egyesítő nagy összefogás.

Forrás: www.hir24.hu/kumin-szerint/">http://www.hir24.hu/kumin-szerint/ (Kumin szerint)

Kumin szerint még nem pontozta a tételt.