Bástya | 2012.01.23 20:29 | hasznosság: hasznos (100%)

Békemenet, és ami mögötte van

Most biztos nagyon érdekes lenne egy kicsit elemezni a tegnapi, kormányt támogató békemenetet, és csámcsogni azon, hogy akkor most száz-, négyszáz-, ötszázezren, vagy esetleg még ennél többen is, akár egymillióan, voltak-e. ezt én most nem teszem meg, ezt már megtette jó néhány blog és hírportál is. Engem inkább más foglalkoztat.

Azért valljuk be, hogy nem gondoltuk volna, hogy ennyi embert lehet mozgósítani a kormány mellett, főként most, amikor a kormány kénytelen úgy ugrálni, ahogy az Európai Unió és a Valutaalap fütyül. hiszen azt látni kell, hogy jelen pillanatban az országnak nincs más lehetősége, mint hogy pénzt kérjen kölcsön az annyira gyűlölt és megvetett nagybácsitól.

Kicsit zavart, hogy a kormány a tüntetés, akarom mondani békemenet előtt elzárkózott attól, hogy rést vegyen annak a szervezésében, és elzárkózott attól, hogy a párt prominensei felszólaljanak a rendezvényen. Persze ez érthető, hiszen az éppen csak elkezdődött EU-IMF-tárgyalásokat elképzelhető, hogy egy kicsit megzavarta volna az, hogy egy-két fideszes egy olyan tüntetésen szónokol, ahol tulajdonképpen az EU-IMF-megállapodás ellen tüntetnek a magyar szuverenitásért. Azonban ezek után egy kicsit visszásnak tűnik, hogy a mind Szijjártó Péter, mind Giró-Szász András a tüntetés másnapján hatalmas tömegről szónokolt, olyanról, amely még sosem volt a történelemben, és arról beszélt, hogy lám, még van bázis a kormány mögött. A Belügyminisztériumról már nem is beszélek, akik az eddigi tüntetések után tartózkodtak a tömeg nagyságának a megbecsülésétől, most azonban lelkesen kürtölték tele a sajtót a négyszázezres tömegről. Úgy gondolom, ha előtte nem akartak részt venni a szervezésben és a megvalósításban, félve az érdektelenségtől, akkor most is egy kicsit visszafogottabban kellett volna lelkendezniük. Megköszönni, hogy kiálltak mellettük, de a számokat meghagyni a sajtónak. Ahogy a történelmi párhuzamok felemlegetését is.

Ahogy olvasom, sokan várják azt a pillanatot, amikor a most résztvevők megkapják a januári bérüket, és az nem annyi lesz, mint tavaly, vagy azt, amikor a kormány bejelenti, hogy mégis csak megállapodtak az EU-val a kifogásolt törvények módosításában, és az IMF-fel a hitelszerződésben. Én akkor most egy kicsit lehűtöm a tömeg oszlásában bízók lelkesedését. Na nem azért, mert fidesz-szimpatizáns lennék, hanem azért, mert a magam módján átlátom a helyzetet, ami nem biztos, hogy jó, de azért én elmondom. Szóval nem lesz palotaforradalom, egyrészt azért, mert a megmaradt Fidesz-szimpatizánsok már nem az eljövendő jó világ miatt azok, hanem azért, mert hisznek Orbán Viktorban és elhiszik, hogy a jelenleg zajló folyamatoknak pozitív végkicsengése lesz. Ez már nem az azonnali Kánaán eljöveteléről szól, hanem egy hosszan tartó bizalomról. Akik abban reménykedtek, hogy holnaptól kolbászból lesz a kerítés, azok már lemaradtak, leszakadtak a Fidesztől. Akik maradtak, azok elkötelezett hívei a pártnak és Orbán Viktornak. Másrészt azért sem lesz forradalom, mert ők jól tudják, hogy a miniszterelnök nem az észérvek előtt hajlott meg, hanem az erő előtt. Mert ők hiszik, hogy a kényszerű IMF-megállapodás nem az Orbán-kormány elhibázott gazdaságpolitikájában keresendő, hanem a mantraszerűen ismételgetett elmúl nyolc évben és Gyurcsány Ferencben. Azért tartják nagyformátumú államférfinak Orbán Viktort, mert egy jövendőbeli IMF-hitel nem fegyverletételt jelent, hanem felelős politikát: egy olyan ember döntését, aki még önmagával is képes szembefordulni azért, hogy a nemzetének jó legyen, és a nemzetet megóvja. Kényszerűség viszi rá a tárgyalásokra, nem pedig önszántából teszi, amely pedig pontosan az ellentéte annak, amit a baloldal folyamatosan követel. Orbán Viktor nem alamizsnát kér, hanem egyenlő erőként tárgyal, és ha kell, hát meghajol, de egyenes gerinccel.

Ennyire egyszerű az egész az én olvasatomban. Lehet, hogy zavaros, de mi nem az mostanában.

Forrás: http://magyarcitrom.postr.hu (Magyar Citrom)

Bástya még nem pontozta a tételt.