Power_Film | 2012.01.17 21:24 | hasznosság: hasznos (100%)

Tudni érdemes rólam, hogy filmek terén, műfajokat tekintve a romantikus vígjátékok azok, amelyeknek a legnehezebb meggyőzniük engem. Mert végülis lássuk be, tényleg csak egy-két kivétellel az összes ilyen alkotás ugyanarra a szisztémára épül: adott egy jó esetben ellenkező nemű pár=>a film elején még utálják egymást, vagy még nem kerültek közeli kapcsolatba egymással=>lassan mindkét fél kezd többet érezni a másik iránt, de természetesen az egyikük eleinte még próbál ellenállni vágyainak=>kis idő elteltével összebarátkoznak, majd nem sokra rá nagyon összebarátkoznak=>kialakul a kölcsönös szerelem=>egy baklövés miatt jön a nagy balhé, mindenki szomorú=>majd az esetek 90%-ában a hölgy épp elutazni készül, és a fiú egy baráti/szülői ösztönzésre a nő után ered, átfutva fél New Yorkot, csak azért, hogy az American Airlines Tádzsikisztánba tartó repülőgépén még épphogy utolérje a csajt és beismerve hibáit szerelmet vall neki, természetesen mindezt a fél világ szeme láttára.

Nos a Nyakiglove azért különbözik kis részben ezektől a tucatfilmektől, hogy másfelől közelíti meg a főszereplő páros kapcsolatának alakulását, ami úgy vélem kifejezetten előnyére is vált, de ettől függetlenül mindent figyelembe véve úgy érzem, hogy ez a darab sem tudta maradéktalanul levakarni magáról a romantikus mozik által kevert ótvaros ganét.

A történet egy épp szakításon túleső lányról, Amandáról (Monica Potter) szól. Sokáig nem törte magát, ugyanis máris kiszemelt egy újabb szépfiút, Jim-et (Freddie Prinze jr.). Amandának azonban lakhelyről is gondoskodnia kell, ezért úgy dönt, hogy négy modell mellé beszáll egy albérletbe, akikkel hamar megtalálja a közös hangot, majd az ő segítségükkel próbálja elcsábítani Jim-et, azonban kisebb bökkenők akadnak ezzel kapcsolatban.

Az alapsztori nem egy nagy ötlettől szikrázó tűzijáték, de mégis elüt a már megszokott, agyonnyálazott társaitól. Itt inkább a komédiára volt a hangsúly fektetve és talán kisebb szerepet kapott maga a szerelem témája. Ennek megfelelően nem is mennek bele ezerszer lerágott idézetekbe és közhelyekbe, sőt a maga kis kelekótya módján szórakoztató is. A karakterek is többnyire szimpatikusak, sőt a filmben szereplő színésznők többsége igencsak szemrevaló. Freddie Prinze jr. is jól hozza a figurát, habár ez nem tudta elfeledtetni az ő orbitális piteszáját.

A poénok jelentős része is jól meg lett írva, itt is inkább az újabb dolgok dominálnak. Egy-két kivétellel szinte csak olyan vígjáték elemek vannak, amiket kevesebb hasonló alkotásban láthattunk, ezzel is egy kellemes ízt adva az egésznek. Nagy hibának tartom viszont a játékidőt. Kevesebb, mint másfél óra az egész, ezáltal a mellékszereplők bemutatására, illetve a hozzájuk kapcsolódó jelenetekre kevesebb figyelem jutott. Őszintén szólva ezt sajnálom talán a legjobban, így vélhetően az összkép is jobban tetszett volna.

A film rendezője, Mark Walters otthonosan mozgott a témában a készítéskor, hiszen ő elsősorban a családi vígjátékokban orientálódott. A zenék is nagyon jól illeszkednek a jelenetsorozatokba, itt is inkább a kicsit mókásabb dalok kapnak nagyobb hangvételt. A szövegkönyv is elnyerte a tetszésemet, hiszen a helyzetkomikumok mellett kapunk néhány jó beszólást is, ami szintén tovább élénkítette a palettát.

Mindent leegyszerűsítve a Nyakiglove egy agyatlan és rövid, de viszont kellemes szórakozás lehet. Csak egy halvány fokkal tartom jobbnak az átlagnál, mégis egyszeri megnézésre teljesen jó volt.

Forrás: powermovies.blog.hu (Power filmes blogja!)

Power_Film még nem pontozta a tételt.