Belizár | 2012.01.02 21:19 | hasznosság: hasznos (100%)

Ezt hallgasd, tinó!

Sokan kiáltották ki az év lemezének, amely felbuzdulás annak ellenére akceptálható, hogy általában csak egy szokásos közhelye az ötletes jellemzőkben kifulladt zenekritikáknak. A Rengeteg ugyanis nagyon jó zene, sőt, ezt a jellemzést fokozandó: ez egy kibaszottul jó zene!

Kátai Tamás nevével először a hajdani Gire kapcsán találkoztam, amely szintén nagy csodája volt megasztárokkal, nótafákkal, eddákkal és dopemanokkal megvert kis hazánknak. Akkor hallgattam bele a Thy Catafalque, Kátai saját kezűleg, illetve egy gitáros segítségével fabrikált projektjének első alkotásaiba. Érdekes volt, mutatta, hogy a fickó tud valamit, de valami mégis hiányzott belőlük ahhoz, túl sokat rezegtessem velük a dobhártyámat. Nem volt még számomra kiforrott a kétségtelenül egyedi stílus. De aminek érnie érdemes, az meg is érik. A változást a 2008-as Róka Hasa Rádió hozta el számomra, amely album már sokkal kerekebb történet lett. Ezt folytatja a Rengeteg.

Kátai nagy kockázatot vállalt, mikor a Burzumra hajazó black metál sci-fit erőteljesen folkosította. Akik ilyenre vállalkoznak, többnyire nem tudják elkerülni a népigiccset. Nem a Dalriádába és társaiba akarok rúgni ezzel, érdemtelenül teszik ezt meg sokan mások, mert véleményem szerint az ilyesfajta folkmetálnak is helye van a zenei palettán, hiszen semmivel sem hiteltelenebbek, mint bármely hajmetál vagy divatosan kúl buzipop csapat. Kátai viszont mesterien illeszti a népzenei motívumokat a maga zenei világába, amely azzal együtt érik olyan csodává, amelytől az állunk a talajt fogja. Nincs itt kérem semmi matyóhímzés és virgonc ihaj-csuhaj, helyette egy időn és téren túl setéten áramló zenefolyam sodrása ragadja magával az emberfiát.

A Thy Catafalque zenéjét nem a hihetetlen hangszeres tudás teszi óriásivá, hanem a zeneszerzés. Aminek legnagyobb hiányát éljük, a jelenkor zenét csinálói többnyire stílusokat és patikamérlegen adagolt motívumokat használnak, de nem komponálnak - akár a mainstreamet, akár a rétegzenéket nézzük. Éppen ez értékeli még magasabbra Kátai Tamás művészetét, amelyre, ahogy olvasom, külföldön is felfigyeltek. Ritka, hogy egy magyar zene, amely ráadásul nem is angol nyelvű, ilyen kimagasló értékeléseket, pozitív kritikákat kapjon. Talán egyszer itthon is felfedezik...

Belizár még nem pontozta a tételt.