Power_Film | 2011.08.04 21:10 | hasznosság: hasznos (100%)

Nagyon furcsa eset számomra A csíkos pizsamás fiú c. alkotás. Ilyet talán még sosem tapasztaltam. Hogy miről is van szó, hamarosan kifejtem.

A film főszereplője egy 8 éves kisfiú, Bruno (Asa Butterfield). Édesapja (David Thewlis) egy náci vezértiszt, aki úgymond a munkájából adódóan úgy dönt, hogy családjával Berlinből egy lengyelországi koncentrációs tábor közelébe költözik. Bruno sokáig abban a tévhitben élt, hogy a koncentrációs tábor egy távoli tanya (ugyanis a fiú csak az ablakból látta a helyet). A szülei és megpróbálják természetesen megóvni Bruno-t a táborhelytől. De Bruno unalmában úgy döntött, hogy lenéz a táborhelyre, ahol megismerkedett egy másik kisfiúval, Schmuel-lel. Őket egy magasfeszültség alatt lévő kerítés választja el, de ennek ellenére, hamar jó barátokká válnak, de Schmuel zsidósága miatt titokban kell tartaniuk a viszonyukat.

Ki is térnék az írás elején említett furcsaságra, miszerint összességében tetszett a film, de olyan nyersnek, kiforratlannak érzem. Más szavakkal mondva tele van a film kiaknázatlan potenciálokkal, amelyekkel könnyen lehetett volna csinálni egy emlékezetes filmet. Ez csak az én véleményem, de szerintem sokkal nagyobbat üthetett volna a film, ha jobban kihasználják a játékidőt. Ugyanis a film stáblistával együtt másfél órás, ennek köszönhetően egy szempillantás alatt elrepült a film. Kibővíthették volna a katonák munkájának részletesebb bemutatásával, a zsidók szenvedéseinek bemutatásával (ezzel a húzzással nagy mértékben növekedett volna a drámai hatás). Egyszóval szerintem kisebb brutalitást is lehetett volna a filmbe vinni. Amit azért sajnálok, mert a film befejezése, ami olyan volt amihez hasonló lehetett volna a film többi részére: feszült, megdöbbentő, megható. Igazság szerint az utolsó jelzővel kicsit túloztam, mert számomra nem volt annyira megható a vége, inkább úgy fogalmaznék, hogy szép.

A színészi játékok rám nem tettek nagy benyomást. Nem játszik rosszul senki sem, de kiemelni sem tudnék egy embert sem. Maradjunk annyiban, hogy alaposan helytállt a gárda. A film a két kisfiú barátságát hivatott bemutatni, hol több, hol kevesebb sikerrel ezt sikerült is a készítőknek elérniük.

A filmet Mark Herman rendezte, akinek más filmjét még nem láttam, de a visszajelzések alapján nem túl ismert a többi filmje. A rendezés összességében jó, korrekt, csak ez az általánosságérzet kihat a film végi úgynevezett "első reakcióra" is. Mert egy kis plusz töltettel sokkal mélyebb nyomot is hagyhatott volna bennem ez az alkotás. Bennem ugyanis olyan érzés tengett a film után, hogy "jó volt, szép volt, na menjünk egyet fagyizni" az inkább (úgy gondolom) jogosan elvárt "azta, kicsit most nehezen találom a szavakat" helyett.

Mindent egybevéve tehát A csíkos pizsamás fiú egy jó film, de egy összetettebb forgatókönyvvel sokkal emlékezetesebb is lehetett volna. Ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg, legalább egyszer, ennyit tényleg megérdemel az alkotás.

+ Érdekesség: A Bruno édesapját játszó David Thewlis a Harry Potter filmekben játszotta Lupin professzort.

Forrás: http://powermovies.blog.hu/ (Power filmes blogja!)

Power_Film még nem pontozta a tételt.