Belizár | 2007.06.19 08:11 | hasznosság: hasznos (100%)

A tinédzserek egy jelentős populációja időnként feketébe vált, és a világfájdalom teljes átélésével rajong. Valamiért. Saját tapasztalatából is tudja az ember, hogy minden tizenéves hülye, ahogy a végtagjaik összevissza nyúlnak, úgy a képzeteik is torzulnak, jobb esetben kinövik. Találnak maguknak egy ikont, lehetnek depesmódosok, kjúrosok, gótikusmetállosok, bő a választék minden korban, arról gondoskodnak a média szorgos munkásai. A Tokió Hotel a legújabb kínálat a tálcán, amibe aztán mindent beleadtak, ami kell az ikonizáláshoz. Meghatározhatatlan nemű frontember, fekete tónus, világfájdalom, rajongás, folyamatos bulvárhírek, profi videók (a fekete és a világfájdalom kontextusában legfeljebb egy szudáni menekülttábor rapegyüttesét tudnám hitelesnek elfogadni, nem a nyugati civilizáció elkényeztetett ifjoncait). Ami újszerű, az az a felismerés, hogy tizenévesek legyenek a tizenévesek bálványai, ami egyszerre zseniális és undorító. Legalábbis az együttest alakító bábuk további életét tekintve. A zene? Az ipar megteszi a magáét, olyan, mint a többi termék, sem nem rosszabb, sem nem jobb, mindenesetre a rockzene síkosított mutációja, minden korszakalkotás nélkül. Nyilvánvalóan nem ezen van a hangsúly, hanem a jelenségen. Amelyen 20-30 év múlva ugyanúgy fognak röhögni, mint ahogy mi a visító gombafejűeken.

Belizár 2 pontot adott a tételre.