Bástya | 2011.05.08 09:58 | hasznosság: átlagos (50%)

Szerelmetes levél a Szociális Konzultációhoz

Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!

Meghallgattam a tegnapi videóüzenetét, és azóta nem tudok aludni. Egész éjjel a postás vártam, bár tudom, hogy butaság volt a részemről, hiszen még csak tegnap jelentette be a Szociális Konzultációt és még csak három kérdést villantott fel a majdani tízből. Azonban én már most azt mondom, hogy igen, igen, igen.

Nem szeretnék most frissiben mind a három kérdésre válaszolni, hiszen butaság is lenne tőlem. Azonban az egyik kérdése mélyen szíven talált és azóta is azon gondolkozom, hogy az elmúlt húszegynéhány év alatt még miért nem tette fel soha senki ezt a kérdést, amelyet Ön. Pedig ott volt előttünk mindvégig, de valahogy elsiklott felette a tekintetünk. Úgy gondoltuk, hogy ez a kérdés nem konzultáció-érzékeny, erről az emberek nem gondolkodnak, hiszen olyan a magyar ember, hogy szereti a könnyebb végéről megfogni a munkát. Ezt így is gondolták sokan, és belátom, hogy én is így gondoltam. De most felnyílt a szem, mert megjött a kérdés és most már megvan a válasz is.

Azt kérdezi Miniszterelnök Úr, hogy munkát szeretnénk vagy segélyt? Hogy a kormány inkább munkahelyeket teremtsen vagy folytassa tovább az elmúlt húsz év liberálbolsevista ámokfutását (természetesen nem ideszámítva az 1998–2002 közötti időszakot) és segéllyel hallgattassa el a munkáért könyörgő tömegeket. Egyébként én ezt a kérdést nem csak szociális és gazdasági szempontből érzem nagyon találónak, hanem aktuálpolitikailag is. Hiszen minden magyar állampolgár erre csak azt mondhatja, hogy munkát, kenyeret! Mert a magyar ember szeret és tud is dolgozni, ha van értelme és főleg, ha van rá lehetősége. Egyértelmű és már most borítékolható a nemzet egyöntetű válasza, ahogy azt már fentebb kifejtettem.

Azonban politikailag is egy fontos kérdés, hiszen végre a szélsőséges, nácista hordák orra alá lehet dörgölni, hogy nincs igazatok! Hogy az emberek, legyenek bármilyen fajúak, bőrszínűek és vallásúak, bizony dolgozni szeretnének és nem segélyen tengődni. Mert a munka nemesbé teszi a lelket és összehozza a társadalmat is. Na, majd akkor fognak a szélsőjobbos, sztálinista, szálasista emberek bámulni egyet. Az egyik legfontosabb kártya esik ki a kezükből: hogy, nevezzük nevén, a cigányok igenis dolgozni akarnak és csak az eddigi liberális és fasiszta szemlélet tartotta ott őket, ahol most élnek: a nyomorban, a mélyszegénységben. Mostantól azonban közfelkiáltással szavazzuk meg a munkát, és mivel ez egy Nemzeti Konzultációs Köztársaság, így lesz is munka. Most nem szeretnék a nép ellenséginek a helyében lenni. A miniszterelnök Úr kiadta a jelszót, hogy legyen egymillió munkahely és lesz is. Most láthatják, hogy Ön nem ígérget a levegőbe.

Azért ha megengedi, még kitérnék egy gondolat erejéig az oktatásra is, hiszen szoros kapcsolatban van a munkával: nem kell annyi diplomást képezni, lehetetlen és kimondhatatlan nevű szakokon. Nem kell a tízezredik ilyen-olyan áldiplomást kinevelni, akik aztán meg vannak sértődve, hogy nem kapnak munkát és többszázezernyi kezőfizetést, mert ők diplomásak. A francokat, a francokat. Nem kell ezeket támogatni. A szakemberképzésre kell fektetni a hangsúlyt, mert lassan már nem lesz melós, csak diplomás, akinek büdös a kétkezi munka és csak irányítani akar egy légkondicionált irodából. Elég volt a diplomásfasizmusból is! Legyen újra becsülete a kétkezi munkának!

Ehhez kívánok Önnek, drága Miniszterelnök Úr, sok erőt és egészséget.

Polgártársi üdvözlettel,
Bástya

Forrás: http://bastya.blog.hu/ (Magyar Citrom)

Bástya még nem pontozta a tételt.