Belizár | 2011.03.02 20:47 | hasznosság: hasznos (75%)

Nem a közröhej tárgyát képező baki az, ami írásra késztet, annyit ugyanis nem ér. Hiszen tévedni emberi dolog, még ekkorát is. Az a probléma viszont jobban érdekel, amit a fals példán keresztül Pokorni úr kifejezni szándékozott. Vagyis lehet-e a tudományt aszerint osztályozni, hogy mennyire hasznos a társadalom számára? Persze, lehet, inkább úgy kérdezem, jó-e ez nekünk?

Kóka úr kirohanása jut eszembe a múltból, aki szintén hadat üzent a haszontalan tudományágaknak. Akkor is zokon vettem ezt, ahogy most is. Hiszen a tudományban számtalan példa található, amely első szösszenetre totális hülyeségnek tűnik. Jól ismert magyar vonatkozású példa, mikor a pingvin kaka röppályáját kutatták, de tucatjával lehetne előrángatni hasonlókat. Önmagukban örültségnek tűnnek, viszont más alkotóelemekkel való összekapcsolódásában részei az emberi össztudásnak. Darwin „haszontalan” rigókkal és földigilisztákkal foglalkozva, Mendel borsóvirágokkal bűvészkedve alkotott korszakalkotót (ilyen apróságok, mint evolúció és öröklődés), a modern genetikusok pedig defektes muslicákat számlálgatnak naphosszat. Aki azt mondja, hogy a kétpettyes rablónünöke kutatása haszontalan dolog, nem több elmésségről tesz tanúbizonyságot, mint aki hadat üzen az értelmiségnek, mint gyanús társaságnak.

Persze, a kétpettyes nünükét is sokféleképpen lehet kutatni. Arra, aki azzal tölti az idejét, hogy bebizonyítsa, minél több lábát tépik le a kísérleti alanynak, annál lassabban mozog, nos, arra tényleg nincs szükség. Vagyis nem a nünükekutatók képzését kellene visszafogni, hanem olyan minőségi oktatást és követelményrendszert teremteni, amely biztosítja a megfelelő tudományos felkészültséget. Jelenleg tömegképzés folyik az egyetemeken, ami jelentős minőségromláshoz vezetett. Ennek nem az vethet véget, hogy van, amit jobban preferálunk, van, amit kevésbé. Mindent kell képezni, amire csak van tehetségünk, és tehetséges emberek, akik ezt csinálnák, és persze tehetséges oktatók, akik tanítják.

Nem fog a beléjük fektetett pénz kárba menni. A tudományipar ugyanis a legglobálisabb dolgok egyike. Ha egy cseh kutatócsoport óriási felfedezéseket tesz mondjuk a bálnatenyésztésben, az új-zélandiak hozzájuk fognak fordulni. Miután bálnasejt-tenyészethez elég egy Petri-csésze, rohadtul nem számít, hogy a kutatócsoport tengerhez közel vagy messze dolgozik. Tehát lehetünk olyanban is piacképesek, amelyhez az egyetlen erőforrásunk a tehetség. Itt az is elég lehet.

Pokorni úr gondolatmenetét azért sem tudom elfogadni, mert nem a bálnatenyésztők és nünükekutatók terhelik meg az oktatási büdzsét. Vannak karrier- és alibiszakok, amelyek gyors meggazdagodást, ill. gyors diplomát ígérnek. Óriási tömegeket fogadnak ezekre a szakokra az egyetemek, mert abból jön a pénz - nekik. Itt is a minőség és magasabb követelmény lehetne a megoldás, mert amire tényleg nincs szüksége a társadalomnak, az a félképzett emberek tömege!

Belizár 3 pontot adott a tételre.