Cotta78 | 2011.01.06 06:06 | hasznosság: átlagos (50%)

Gyengéim a gyerek-, kamaszhangon megírt kemény, sőt könyörtelen könyvek, melyekben a sajátos kamasztapasztalatokat az élet brutális jelenségei gazdagítják.
Nos, Momonak, a valószínűleg arab származású kiskrapeknak is kijutott a jóból, amikor egy prosti gyerekeként bekerül Rosa mama kurvagyerek-bömböldéjébe. Momo nagyon ragaszkodik a terebélyes zsidó asszonyhoz, hisz szüleit csupán a havi rendszerességgel érkező pénzes csekk jelenti. Kettejük szeretetteljes, de nem mindig konfliktusmentes kapcsolatából kerekedik ki a második világháború utáni párizsi külváros képe, amely mint egy nagy etnikai kohó, magába olvaszt arabokat, zsidókat, algírokat, afrikaiakat és mind hozza magával sajátos nézeteit, melyek aztán úgy kavarognak a kis Momo fejében, mint egy koktél. De Momo nemcsak ettől a kulturális koktéltól szédeleg, magányos, ugyanakkor nagyon erős és talpraesett, elméleteket állít fel az emberi viszonyokra, próbálja megfejteni Rosa mamát a zsidó bunkerével és az ágya alatt őrizgetett Hitler képpel együtt. A történet azonban akkor vesz igazán tragikus fordulatot, amikor Rosa mamán megjelennek az öregedés, majd a végső, totális leépülés jelei. Momo felnőtteket megszégyenítő módon próbálja ápolni az egyetlen személyt, akit szeret, és erre egészen elképesztő áldozatokra is képes.
A regény egészen elementáris erejű, nemcsak mert egy elhagyott, a kurvák és "skricik" világában gyorsan éretté váló kiskölyök szeretnivaló monológjáról van szó, hanem mert a regénynek elképesztően jó stílusa van, melyben a közhelyek új értelmet nyernek és sutaságában olyan éleselméjű, hogy nehéz nem szeretni.

Cotta78 10 pontot adott a tételre.