farero | 2010.12.29 14:02 | hasznosság: haszontalan (33.3%)

Amíg azt várjuk (sajnos nem elegen), hogy ezekben a pillanatokban Schmitt Pál aláírja-e vagy sem a médiatörvény elfogadását (hű, micsoda botrányos cselekedet lenne, ha nem tenné meg, és micsoda renomé-építés is történne – mégse legyenek illúzióink, tudjuk mi azt, hogy egy marionettfigura milyen mechanikával működik), érdemes elgondolkodni azon, hogy az ország többsége magasról tojik arra, mi történik éppen.

Volt „szerencsém” a karácsonyt falun tölteni, és hát, amikor megkérdeztem az ottani embereket, mégis mit szólnak a kialakult helyzethez, csak néztek bambán: Médiatörvény? A nyugdíjakkal mi lesz! Sajnos lövésük sincs, hogy mit jelenthet a Belizár által már rendesen ekézett törvény életbe lépése. Nem érik fel ésszel, sosem hallottak arról, hogy a tömegkommunikáció gyakorlatilag a legnagyobb és leghatásosabb közvélemény-formáló erő, nem tudják, hogy amit olvasnak, hallanak, látnak, az meghatározza a gondolkodásukat és cselekedeteiket. Annyit látnak belőle, hogy mennyi sok szar jelent meg eddig a lapokban és a tévében, de azt már nem értik, hogy a sok szart ők maguk akarták.

A Fidesz nyilvánvaló célja a törvénnyel nem más, mint hogy négy év helyett időtlen időkre bebetonozzák magukat abba a státuszba, amiben most leledzenek. Készek arra, hogy minden eszközzel propagálják saját magukat, elhitessék azt, hogy minden a legnagyobb rendben van és lesz is, jól teszik a dolgukat. A jótékony fátyoltól, amit most a szemünk elé igyekeznek vonni, nem sokan fogják látni azt, hogy jelenleg olyan rendszer épül hazánkban, ami alatt mindenki nyögni fog.

Az egyetlen üdvözülendő hozadéka a médiatörvénynek az lenne, hogy azok a tehetséges emberek a médiumokban, akik megmaradnak (vélhetően a hatásos tisztogatások ellenére is előfordul majd egy-egy zászlóvivő), fel fogják végre támasztani a manapság hanyagolt, régi újságírói műfajokat, a tárcákat, novellákat, jegyzeteket, glosszákat stb., amelyek annak idején sok nagy írónkat emeltek a politika fölé, virágnyelven írt kritikáik óriási hatással voltak a közvéleményre.

A hátránya ennek a mai világban az, hogy esetlegesen hiányzik az értő közönség, amely tud olvasni a sorok között. Ahogy a helyzet áll, ideje lesz újra megtanulni ezt –minden csak akarás kérdése-, hogy biztosan tudjuk, mi is zajlik körülöttünk. Tessék kézbe venni az Élet és Irodalmat, épp itt az ideje.

farero még nem pontozta a tételt.

Belizár | 2010.12.23 16:18 | hasznosság: átlagos (42.9%)

A böszmeség dicsérete

A kormány egyre inkább hasonlít ahhoz a buszvezetőre, aki felháborodva a hajdan diktatórikus eszközökkel bevezetett jobbkéz-szabályon, úgy dönt, ezentúl az út baloldalán fog haladni, mert úgy szerinte igazságosabb. És rohadtul nem törődik azzal, hogy ezért egyre többen anyázzák, a lényeg, hogy az utasok a jegyet megvették, tehát felhatalmazták arra, hogy úgy vigye a célállomásra őket, ahogy neki tetszik. A médiatörvény ennek a bumfordiságnak a kicsúcsosodása, elég csak jelképállatára néznünk, a busafejű L. Simon Lászlóra.

Bárhogy próbáltam az elfogadott törvényre lelni az Interneten, sehol sem sikerült ráakadnom a végleges formájára, az interpretációk pedig végletesen ellentmondanak egymásnak. Annyit azonban az Európa-szerte jelentkező izgatottság is jelez, hogy komoly gondok vannak vele. Még akkor is szigorú figyelmeztetésnek számítana ez a felhördülés, ha teljesen alaptalan lenne. De nem az, sajnos van oka.

A Fidesz és a média viszonya egy korszakos elemzésért kiáltó téma, ebben nem is mennék bele, mert nem vagyok történész, de a lénye az, hogy sosem volt elásva a csatabárd. A meggyőződésem, hogy a 2002-es választások jobboldali veresége nagyrészt az ellenoldali, vagyis majdnem az egész média tevékenységének volt betudható. A Fidesz félelme így teljesen érthető, azonban nem magyarázat erre a rohamra, amelyet a kétharmad biztonságának tudatában indított a kormánypárt. Mert nem nyerhetnek, pontosabban így nem. A negyedik hatalmi ág bedarálása ugyanis ellentmond a demokrácia alapeszméjének, a szólásszabadságnak. Európában nem azért háborodtak fel, mert annyira féltenék a magyar állampolgárok szabadságát, hanem amiatt, mert a Fidesz – megint – egy szent tehén lemészárlásába kezdett, ami, ha sikerült, nagyon rossz precedenst teremtene. Ahogy a Times egyik hozzászólója is megállapította, nem egy európai demokráciában vannak ilyen irányú törekvések, erősen megkérdőjelezhető törvények, rendeletek, amelyek többnyire az „antiterrorizmus” égisze alatt születtek.

A törvénnyel nem az a legfőbb bajom, és persze senkinek sem az, hogy hány százalék lehet bűnügyi hír egy híradóban? Amúgy ez is hülyeség, teljesen ellentmond azzal a választási ígérettel, amely az agyament, túlbürokratizált rendszer leépítését ígérte. A baj a médiatanáccsal, annak jog- és hatáskörével, és különösen annak összetételével van. Amely 100%-osan fideszes, ráadásul a cikluson messze túlnyúlóan, 9 évig bebetonozva. A törvény szövege, amely részleteit sikerült elolvasnom, annyira pontatlan és „rugalmas”, hogy mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Itt van például az elektronikus média ügye. Kezdetben vala az a nem túl barátságos ötlet, hogy még a blogokat is regisztrálni kell. A nagy felháborodásra történt visszatáncolás után került be a következő értelmezhetetlen kitétel: azokat az oktató, tájékoztató és szórakoztató tartalmakat, amelyek szerkesztett formában működnek, és valamiféle gazdasági célt szolgálnak, regisztrálni kell. Szóval, ha egy blogban megjelenik egy Google Adsense ablak, már a médiatörvény hatálya alá esik. Vagyis, ha egy idóta elkezd cigányozni, meg zsidózni a kommentekben, kapja a blogger a büntetést, csak mert nem ért rá moderálni időben? Nem lehet kritizálni egy közösséget? Akkor ezentúl nem röhöghetünk a hitgyülisek rángatózásán, nem szörnyülködhetünk a szcientológusok nyomulásán, sőt, még egy politika párt tagságát sem jellemezhetjük illetlen szavakkal? Sőt, egyre nagyobb a veszély, hogy ezentúl semmit sem lehet kritizálni, még egy lóhúgyízű sört sem, mert ugye nem lóhúgy van az üvegben, tehát ezzel a megállapítással a derék blogger alaptalanul kárt okozott a cégnek, sőt a teljes sörgyártó közösségnek (sajnos, már eddig is volt ilyen szellemű bírósági ítélet).

A Fidesz válaszai a kritikákra elég nagy bizonytalanságról árulkodnak, nem lennék meglepve, ha nem mindenki örömittasan nehezedett volna az igen gombra. A legszebb hivatalos válasz a részükről az, amiért minden törvénytől való távolságtartási végzést foganatosítanék a kedves honatyának: „mi nem fogunk visszaélni a törvénnyel!” Kurva jó, tehát ezentúl csak abban bízhatunk, hogy a politikusaink becsületesek lesznek, és nem élnek a hatalmi lehetőségeikkel. Na, ez az, ami a demokratikus nonszensz kategóriába tartozik. A többi harmatgyenge érvelésről nem is beszélve, minthogy nyugati balliberális tömb intézett támadást a magyar kormány ellen (konzervatív újságokban…), vagy nem is azt mondták, amit mondtak (persze azt mondták), ez a törvény minden részletében megvan más országok törvénykezésében (ma már csak „egyes részei”, amúgy pont a legvitatottabb kérdések nincsenek), ha nem működik, majd javítunk rajta (kösz).

Taktikai okokból is nagy butaság az egész történet. A ballib média a gyurcsányi ámokfutás, a korrupciós ügyek özöne után teljes meghasonlásba került, ügyes húzásokkal akár még meg is lehetett volna nyerni őket sok ügynek. A támadás azonban újra feltüzelte bennük az ellenállás szellemét, felélesztette a politikai kapcsolataikat. Háború indult, akármit is üzent békítőleg Lázár, amelynek most már mindenképpen lesz vesztese – lehet nem most, csak négy év múlva. Jó lenne, ha karácsonykor kicsit átgondolnák a Fidesz prominensei, érdemes-e a Gyurcsány példáját követniük, vagy inkább visszavenni a hévből…

Belizár 3 pontot adott a tételre.