hyena. | 2011.01.03 20:00 | hasznosság: hasznos (100%)

Misztikus homályba burkolózik előttem a szándék, amely arra vezérelte a kiadót, vagy akárkit, hogy egyszerre négy (!) CD megküldésével csapjon hírverést a Necromantianak. Ritka unalmas firkászi melót csináltak nekem, az biztos, de sebaj, így legalább letehetek az asztalra egy egész tetralógiát, meglehet ez lesz zenekritikusi pályám főműve.

A lelombozó feladat rám lőcsölésének előzménye, hogy a görög black metal banda korábbi, az Osmose-nál megjelent korongjai tavaly a Black Lotus gondozásában újra napvilágot láttak. Nemrég második lemezükről értekeztem (http://piciurl.hu/5rb), ezúttal pedig az első kerül terítékre.

A Scarlet Evil... borítója igen viharos reakciót váltott ki belőlem, és mit mondjak, ez sem sokkal különb, csak míg az viccesen volt hitvány, ez inkább szomorúan. Kecskekoponya, kélgyók, pentagram, a háttérben pedig egy ordas nagy hányás, gratula. A zenével viszont, akár csak a múltkor ismertetett korongon, itt sincs baj. Sőt, nem, hogy nincs baj, jó kis anyag.

Az album 1993-ban jött ki, ebben az évben születtek meg olyan opusok, mint a Dark Medieval Times, vagy a Hvis Lyset tar Oss, tehát a black metal mozgalom szárba szökkenésének idején járunk. Természetesen a szülőhaza, Skandinávia dominanciája vitathatatlan volt, de nem szarral gurítottak a görögök sem. Sőt, azt lehet mondani, hogy az északiakon kívül csak nekik sikerült markáns irányvonalat kialakítaniuk, messze maguk mögött hagyva a skandinávokat utánzó epigonok szürke seregét. A görög bm szcéna meghatározó csapatai a Rotting Christ, a Thou Art Lord és Necromantia, s a legutóbbi ezek közül is kimagasodik, annyira egyedi a hangzása. Ennek kialakításában a fő szerep a ritmusgitár mellőzésének, illetve az a helyett használt két basszgitárnak jut, amelyek egyike erősen torzított. Emellett meg kell még említeni az akusztikus és szintis betéteket, továbbá azokat a részeket, ahol az énekes mondja a szöveget, mint a különlegesség zálogait. A lemeznek igen egységes és jól megkreált a hangulata, amelynek gyökerét mindenféle obskurus praktikákban és a Balkán folklórjának szerves részét képező vámpíros miszticizmusban találjuk. Itt is megvannak tehát mindazok a jegyek, amelyeket a második album kapcsán említettem, s amelyek azon kristályosodtak ki igazán.

A Necromantia debütáló albuma mérföldkő a déli black metal mezőny életében, ezért bátran áldozzanak rá némi időt azok, akiknek az iszonyatos zene-dömping figyelemmel kísérése mellett van egy kis fölösleges energiájuk a múltba tekintésre. Azért megjegyzem, nem akkora durranás, hogy ne lett volna meg a világ az újrakiadás nélkül, de megértő vagyok, elvégre mindenkinek kell a lóvé sörre, meg cigire, miért lenne ez másképpen Necromantiaék háza táján?

(Az írás eredeti verziója a www.heavymetal.hu-n jelent meg, és annak hozzájárulásával került fel a kalkulus.hu-ra.)

hyena. 8 pontot adott a tételre.