Belizár | 2010.12.28 17:48 | hasznosság: hasznos (100%)

Klasszikus kultúrnyugtató

Graves grandiózus művébe időnként beleolvasnom elég ahhoz, hogy csillapodjanak kedélyállapotom hullámai. Pedig nem könnyű olvasmány, egy méltatlanul elfeledett tudomány könyve, amelynek összetettsége erős koncentrációt kíván. Viszont cserébe alámerülhetünk az emberi gondolkodás, eszmék legmélyebb bugyrába, ahol ősi titkok tárulnak fel. Olyan titkok, amelyek megismerése nélkül nem érthetjük meg a régi és új mítoszokat, a Bibliától Batmanig.

A görög mitológia általában hálás téma a könyvpiacon. Azonban – sajnos – a legtöbb mű a mítoszok – egy változatának – bemutatásán túl nem próbálkozik a fonalak felgombolyításával, vagyis azzal, valójában mit is jelentenek, hogyan jöttek létre? A másik csapást a pszichológia jelenti, amely bár megpróbálkozik a magyarázat keresésével, tévúton járva az emberi frusztrációkban keresik a történetek magját. A marxizmus a maga egyszerűségével kevésbé volt fogékony az eszme történetére, a világvallások tudorai sem erőltetik a saját hitrendszerük ősi gyökereinek feltárását – érthető okokból. Számos újkori történelmi műben olvasom, hogy meghaladta a modern tudomány a Frazer teremtette, Graves által továbbvitt, óriási klasszikus műveltségen alapuló mitológia-kutatási vonalat, de épkézláb ellenérvhez, elfogadható alternatív magyarázathoz nem jutottam.

A görög mitológia Graves olvasatában nem más, mint az ősi eszmeiségnek, a vallási és történeti változásoknak a szájhagyomány évszázadai során szimbólumokban és rítusokban való továbbélése. Már az ókori görögök is csak találgatták ezen mítoszok eredetét, Graves is nagyban támaszkodik a magyarázataikra. Ez az ősi eszmeiség nem más, mint a mediterrán népek anyaistennő központú, feltehetően matrilineáris, vagyis anyajogú társadalmon alapuló kultúrája. A mitológiák szent királyai, a héroszok az anyaistennőnek feláldozott férfiak, gyermekek voltak. A Balkán-félszigetre vándorló indeurópai népek kultúrájával való összeolvadás teremtette meg a görög drámák alapját, az áldozati bárányból valódi uralkodóvá váló király felemelkedését, az anyaistennő bukását (beleértve a nők háttérbe kerülését is). Bár Graves ebben a művében nem taglalja, valami hasonló játszódhatott le a Földközi-tenger keleti mellékén is, vagyis a Biblia, sőt, még Jézus története is bőven tartalmaz ilyen motívumokat.

Graves óriás anyaggal dolgozott, szinte minden mondatára jut egy elmélet. Valószínűnek tartom, hogy nem minden magyarázata helyes, de összességében ezt a módszert látom a legalkalmasabbnak az eredetkutatásra. De annak is ajánlom ezt a könyvet, aki csak az általános műveltségét kívánja bővíteni, hiszen a mítoszok számos változatát megismerheti a könyvet. Aki viszont könnyed mesékre vágyik, messzire kerülje el a két vaskos köteget!

Belizár 10 pontot adott a tételre.