joszif | 2010.12.16 18:07 | hasznosság: hasznos (100%)

Ucsó oldal!

Ezt is megértem, igaz a több millió billentyűleütéstől bütyökig lekoptak az ujjaim, de megérte. Micsoda felemelő pillanat, mikor végre eléred a magad elé kitűzött célt. Végre megkönnyebbülten hátra dőlök a forgószékben, meggörnyedt testem jólesően kinyújtóztatom. Recsegnek, ropognak az elgémberedett ízületek. Fáradtan belekortyolok rég kihűlt teámba. Pislogok az üres képernyőre, és azon töprengek mi lesz ezután? Valami új cél kellene, de mi? Tényleg, van az internet! (morfondírozom) De mi van utána? Csak lenni kell valaminek, nem? Te jó ég, most, honnan fogom megtudni, hogy oda kin milyen az idő? Hogy? Mit mondasz, hogy talán húzzam szét a függönyt? Tényleg, miért is ne, hunyorgok ki a napsütésbe, ilyen szép idő van? Kilépek az erkélyre, és nagyot szívok a friss levegőből. Ez egy más világ, de hát ez jó, olyan mintha álmodnék. Ha ilyen kellemes itt a szabad levegőn, akkor nem is akarok felébredni. Csak tovább álmodni, ahogy megtelik a tüdőm friss oxigénnel, felpezsdül a vérem, szinte beleborzongok. Nézem az alattam nyüzsgő emberek hadát, a lágy szélben kecsesen ringó fák levél játékát és rádöbbenek, nem most álmodom. Eddig nem éltem. Megdermeszt a felismerés, hány évem telt el Csipkerózsikaként. A fenébe! Amikor leültem a Comodor 64 elé, még pelyhedzett az állam, ma meg bámulóm a legújabb fejlesztésű Benq lapmonitort, és az államon is inkább ezüstösödik a szakáll, ebből elég. Game Over, bezárt a bazár. Az utolsó soraimat gépelem, aztán felkelek és kimegyek az utcára, és végre elkezdek élni. Na pá, találkozunk oda kint?

joszif 10 pontot adott a tételre.