Cotta78 | 2011.02.19 18:29 | hasznosság: átlagos (50%)

A Királyi hálószobák elegáns, kissé erotikus címével sokat ígér, annyit szerintem mindenki tudott róla, hogy a Nullánál is kevesebb folytatása, vagyis a hollywoodi, kurvagazdag kamaszsrác hervasztó történetének továbbmesélése, és még az első mondat is olyan cool ("Készítettek rólunk egy filmet."). Sőt, egy ideig még - kis képzavarral - a nosztalgia farvizén kellemesen lebegtem az olyannyira tipikus ellis-i univerzumban: Clay, aki forgatókönyv író lett, Los Angelesbe ruccan, hogy A hallgatózók c. filmjéhez szereplőket keressen. Közben laza kapcsolatok szövődnek rejtélyes nőkkel, például a szőke bombázó Rainnel, viszontlátjuk suhanckori barátait, már amelyik életben van, néhányuk eltűnni látszik a plasztikai műtétek szabta arc alatt, mások házasok, megint mások keresik önmagunkat. Aztán belekeveredik valamiféle összeesküvésbe, titokzatos SMS-eket kap és máris megidéződik a Glamoráma világa, ahol kameravillanások és filmes snittek zavarják össze a fikció referenciapontjait, Clay hol bábunak tűnik, hol rendezőnek. Aztán márkák, skiccszerűen felfestett brutális gyilkosságok és megerőszakolások, satöbbi satöbbi.
Az a bajom, hogy ez már annyira ismerős. És amikor valami már ennyire, de ennyire ismerős, akkor kicsit ironikus színben kezd feltűnni. Az "ITT ELTŰNHETSZ" felirat megjelenése (a Nullánál is kevesebb egyik motívuma) például annyira dilettánsnak, annyira hatásvadász fogásnak tűnt, hogy szabályosan dühített. A történet sem vezet igazán sehova és ha Ellis ezzel azt akarta üzenni, hogy minden nagyon szar és semmi nem vezet sehova és soha nem találhatjuk meg önmagunkat és soha ne bízzunk senkiben, akkor köszönöm szépen, de ezt és pontosan ezt, már olvastam az ő könyveiben sokkal, sokkal magasabb színvonalon, furfangosabban és kreatívabban. Meg szebben.
Mélységesen csalódtam ebben a regényben. Kényelmetlen volt olvasni.

Cotta78 még nem pontozta a tételt.