Várcsigei Eufrozina | 2010.12.06 23:18 | hasznosság: hasznos (100%)

Talán érdekel valakit, ezért legelsőbb – szakirodalmi adatok alapján – némi kiegészítést teszek a tételben leírtakhoz, majd azzal kapcsolatban a saját tapasztalataimat próbálom megosztani a Tisztelt Olvasóval.

Hazánkban az ún. direkttermő szőlőfajtákat (Noah, Izabella, Elvira, Othello, Delaware stb.) a 19. századi filoxéravész után kezdték el telepíteni. (A direkttermő kifejezés egyébként arra utal, hogy az ilyen szőlő oltás nélkül, közvetlenül telepíthető.)

A filoxéra (szőlő-gyökértetű, szőlőtetű – Viteus vagy Phylloxera vitifolii) a szőlő kártevője. Az amerikai fajtákon az un. levéllakó alakjai is megjelenhetnek, az európai-hazai szőlőfajtákat azonban általában csak a szőlő gyökerein élősködő alakja károsítja. Amerikából került át Európába az 1860-as években, Magyarországon az l870-es évek közepétől lépett fel, s rövid idő alatt gyakorlatilag az addigi fajtákból telepített hazai szőlőterületek teljes kipusztulását okozta. A filoxéravész hazánkban ugyan 1914 táján lecsengett, de kötött talajon tulajdonképpen később is számolni kellett és lehet a fellépésével.

Eleinte a filoxéra elleni közvetlen védekezés legjobb módszerének a szénkénegezést tartották, mert a mérgező szénkéneget (széndiszulfid) a gyökérzet közelében a talajba juttatva el tudták pusztítani ezeket a kártékony rovarokat. A közvetlen védekezés mellett a kötött talajokon viszonylag korán megkezdődött a filoxérának ellenálló, un. direkttermő amerikai szőlőfajták telepítése is. Ezekből azonban eléggé rossz minőségű borokat lehetett készíteni, ezért egyre inkább a direkttermő alanyú nemes oltványszőlők telepítésére tértek át. Védekezést jelentett az a felismerés is, hogy a 75%-nál magasabb kvarc(SiO2)tartalmú homoktalajok rossz állékonysága megakadályozza a filoxéra elszaporodását, illetve kártételét, (mert a lárvák és a kifejlett rovarok járatai beomlanak), ezért megkezdődött az úgynevezett „immunis” homoktalajokon történő szőlőültetvények telepítése is.

Kiskerti méretekben étkezési szőlőként magam is termesztek othelló-szőlőt, aminek fő oka, hogy családunkban kvázi „csemegeszőlőként” közkedvelt. A mintegy 25 tőkét annak idején a legegyszerűbb vegetatív módon szaporítottam: a tél végi metszésből származó szőlővesszőket a leendő tőkék helyén (mélyen felásott, tápanyagban gazdag talajba) függőlegesen ledugtam: három rügy került a földbe, a vessző két rügye maradt a talaj felszínén, az utóbbi részt a kiszáradás ellen homokos földkupaccal borítottam be. A kellő nedvességről folyamatos öntözéssel természetesen gondoskodtam. Az első évben, nyár elejétől őszig erőteljes hajtások képződtek, majd a következő években a szokásos szőlőnevelési munkák elvégzése mellett a harmadik évtől a fiatal szőlőtőkét már termést is érleltek, a negyedik évtől pedig nagyon bőségesen teremnek.

Akad néhány csemegeszőlő-tőkém is, van tehát viszonyítási alapom annak alátámasztására, hogy az othelló a gombabetegségeknek nagyon ellenálló szőlőfajta. Tapasztalataim szerint csak a szőlőperonoszpórára érzékenyebb, de szezononként általában maximum három bordóileves permetezés (ami köztudottan a biokertészetben is alkalmazható!) elegendő a nagyobb baj megelőzésére. Ritkán előfordult nálunk némi lisztharmat-fertőzés is, ezzel kapcsolatban viszont fontos tudni, hogy ez a fajta szőlő a kénre érzékeny (pl. a levelei megsárgulhatnak) ezért a kéntartalmú permetezőszereket kerülni kell.

Az othelló-szőlő bogyói valóban nagyon ellenállnak a rothadásnak, még akkor is, ha nagyon esős az ősz (mint például az idén). Néhány fokos fagy sem árt a fürtöknek, ezért azok akár a tél beálltáig a tőkén maradhatnak. Egyébként a fürtöket hűvös kamrában fellógatva általában karácsonyig egészen frissnek ható szőlőt fogyaszthatunk.

Bort nem szoktunk készíteni, mustot viszont igen, ami akár le is fagyasztható, így télen is, kiolvasztva, mindenféle adalékanyagtól mentes, nagyon egészséges „natur”-italként fogyasztható.

Ha valóban igaz, amit a tétel is részletez, hogy a „kékszőlők” fogyasztása – hozzáteszem: különösen az antioxidánsokban való gazdagságuk miatt – nagyon egészséges, úniós tiltás ide vagy oda, szerintem az othelló-szőlő termesztésének megvan a létjogosultsága. Úgy gondolom a sokat által kellemetlennek mondott „róka- vagy poloska-, avagy labruszkaíz” nem kell, hogy mindenkit elriasszon! Fogyasztását magam kifejezettem ajánlom!


Várcsigei Eufrozina 10 pontot adott a tételre.