Otto Katz tábori lelkész | 2010.12.03 11:04 | hasznosság: hasznos (100%)

Középosztálybeli polgárként néhány évvel ezelőtt még csak irigyen, szemöldökömet nyalogatva, farkam behúzva, amúgy sakál módjára ólálkodhattam a boltok boros polcain hivalkodó import butykosok körül. Mára viszont beigazolódott a vájtfülű borisszák vészharang-kongatása, miszerint a magyar termelőknek nem csak külföldön kell felkötniük a gatyájukat, hanem hazai pályán is nehéz meccsek elé néznek. Akármerre megyek, az összes szegmensben találok ausztrál, amerikai, olasz, spanyol stb. borokat. És bár igyekszem támogatni a magyar termelőket, nem vagyok annyira tudatos és főleg nem tehetős fogyasztó, mint szeretnék, ezért az olcsó, ugyanakkor jó minőségűnek képzelt egzotikum csábításának nem tudok ellenállni. A múltkor egy Metro-portya finisében, a kassza elé ravaszul kihelyezett polcon szúrtam ki ezt a Cabernet-t. 842 Ft, California über alles! – már ugrott is a taligába.

Hazaérve gyorsan kiderült, hogy ilyen bor gyakorlatilag nincs. Már abban az értelemben, hogy az interneten semmiféle nyomát nem találtam. Nem lepődtem meg, ez kérem a nagyüzem, ahol nem tökölnek jól azonosítható brandek felépítésével, és lelki szemeim előtt felderengett egy gigászi birtok, ahol ötmillió hektós koracél tartályok körül gázmaszkos vegyészek nyüzsögnek, és mindenféle külső körülményre fittyet hányva, konstans minőségben ontják a hegy levét.

Bódítóan gyümölcsös illat, könnybe lábad a szemem a gyönyörűségtől. Belelefetyelve intenzív gyümölcsíz nyűgöz le, melyben a szilvalegvár a domináns. Finoman alkoholos, behízelgően bársonyos, utóízében csokoládé, meggy. Semmi komplexitás, nincs rajta mit felfedezni, de nem is áll szándékomban, mivel olcsó ipari borról van szó. No meg Californiáról, ahol a CS-t a bordeaux-i rafkóval szemben a töménység, a koncentráltság paradigmája jegyében kotyvasztják. Így aztán nem kell azzal fáradni, hogy tudákos képpel, csücsörítve-hörpölve-bugyborékolva-gargarizálva elmélkedjünk a terroár, az évjárat meg a dongák titkai felett. Ellenben nagyon itatja magát ez a bor, mert telt, érett, kedves, szeretni való – mint egy fekete hajú, csöcsös-faros, mosolygós mediterrán szépség. Hazai konkurenciája gyakran megkeseredett vénkisasszonyként viselkedik, aki nyűgös a napfénydeficit miatt, s ezért lúdbőröztető, otromba savakkal áll bosszút – a borivón. Így most nem tudok betelni a kontraszt nagyszerűségével.

Jó vétel ez a bor, jó vétel minden ilyen minőségű és árfekvésű bor. Pont megfelelnek arra, hogy egy lesilányított borkultúrából kikecmeregni kívánó kispénzű fogyasztó felléphessen az első grádicsra. A magyar borok sajnos drágák (és még sajnálatosabb módon gyakran túlárazottak) ehhez, ők majd a második lépcsőfok lesznek.

Otto Katz tábori lelkész még nem pontozta a tételt.