Tüdős Vendel | 2010.11.06 00:52 | hasznosság: hasznos (100%)

Azt hiszem, eddig minden könyvét olvastam Rácz Pistának. Gondolkodtam: tán valaki "régi vágású", vadászkalapos, kusza bajszú, borvirágos képű, nagy dumás öregúr lehet? Falusi kocsmák jó értelemben vett hangadója? Bár szerintem az ilyenek már jórészt "kihaltak". Lehet, hogy a szerző mégis korunk gyermeke? Abban az esetben valamiféle időutazó. Vándor, aki kedve szerint veszik el a XIX. század Kiskunságában. Ha kedve tartja, magával a betyárkirállyal nyargal Szeged és Halas közt, falusi, tanyai viskók nádfele alá les be, hogy meglássa a huncutkodó paráznákat, néha furfangos eszű parasztokkal vitatkozik, máskor felül a boszorka mögé a seprű nyelére, vagy magával az ördöggel kel birokra. Mindezt elképesztő stílusban meséli el. Legjobban mégis azt szeretem benne, hogy Rácz Pista jószívű, szívesen magával visz abba a világba, ami a mi néha méltatlanul elfeledett kincseinkkel van tele. Kukorica csuhéból, nádból, szalmából, kéményfüstből, karcos homoki borból, kapadohányból, és pálinkaszagból "font" kincsek ezek, de a miénk!


Tüdős Vendel 10 pontot adott a tételre.