Belizár | 2010.11.08 20:59 | hasznosság: hasznos (100%)

Katonaregény

Párszáz forintért vesztegették egy játékbolt előtti állványon, megbújva a pajzán viccek gyűjteménye és Beja asszony szakácskönyve között. Véletlenül láttam meg séta közben, de, miután már volt szerencsém Pressfield korábbi művéhez, le is csaptam rá. Bár örültem az olcsó vételnek, kicsit elszomorít, hogy rendre erre a sorsra jutnak a magyar kiadások. Mert a maguk nemében nagyon jók.

A nem, vagyis a műfaj nem más, mint a katonaregény. A történelmi jelzőt is kiérdemelné, mert nagyon alapos utánajárásról tanúskodnak az írások, a fegyverek és taktikák leírása abszolút korhű, de nem ez a fő erénye. Hallottam, hogy Pressfield művei az amerikai katonai és tengerészeti akadémiákon kötelező olvasmányok. Mindez a témának köszönhető, amely időtlen, vagy inkább mindig időszerű: a katona lelkivilágának ábrázolása. A regény hősei ugyanis egyszerű katonák, akik életben próbálnak maradni a történelem forró pontjaiban, legyen az a perzsa, peloponnészoszi háború, vagy éppen Nagy Sándor afgán hadjárata. A túlélési technikákat és a lélek zordulását követhetjük nyomon, az alkalmazkodást a hiábavaló küzdelemhez és az erkölcsi értékek felfüggesztéséhez. Ezek a katonák nem moralizálnak (az alapszabály: ne gondolkodj!), hanem a kábítószertől érzéketlenül, hidegvérrel ölnek és túlélnek. Egyetlen, ami érték és kapaszkodó számukra, az a bajtársiasság, amely magasabb rendű és a túléléshez hasznosabb minden magasztos eszménél.

Az alapszituáció ismerős a modern kor történéseiből: a fennkölt erkölcsi értékrendhez, a nyílt csatákhoz és hősi morálhoz szokott hadsereg a megverhetetlen, a gerillaharcmodort mesterfokon űző, vesztenivalóval nem rendelkező néppel kerül szembe. Afganisztán erről szól az ősidőktől óta, a végtelen háborúk földje ez, olyan emberek otthona, akiket még soha, senki nem tudott meghódítani. Embertelen, barbár szokásaik összeegyeztethetetlenek a mi, nyugati kultúránkkal. Nagy Sándor taktikai húzása, vagyis a nagy összeházasítás, a kultúrák keverése ezért vallott kudarcot, amelyet a főhős katonánk személyes sorsa is példáz.

Pressfield regénye tehát nem idealista hőseposz, nem filozófálás a háború mibenlétéről, hanem precíz, realista leírása a katona sorsának. Talán ezért nem lett népszerű, viszont éppen ez a legfőbb értéke.

Belizár 9 pontot adott a tételre.