benczeful | 2010.10.31 17:04 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Ha Jimi Hendrix neve kerül említésre a legtöbb zenész és főként a gitárosok (vajon miért?), levegőt nem véve kezdenek ömlengeni történeteiről, dalairól és azokról az örökérvényű igazságokról, amik munkásságában fellelhetők.
Ha visszagondolok sokáig nem szerettem Hendrixet. Nagyon nehezen bírtam felülemelkedni azon a tényen, hogy mennyire recsegnek ropognak azok az ütött kopott felvételek. Azt sem értettem, hogy gitárosként hogy tehetett ekkora hírnévre szert, mikor játékát nem jellemzi a klasszikus értelemben vett virtouzitás és koncertfelvételein megszámlálhatatlan hamis hangot találunk. Minél későbbre megyünk életében annál többet. Úgy gondoltam ez a kábítószer fogyasztásával hozható egyenes arányba, ami mint tudjuk, időről időre egyre többet és többet kíván az emberből.
El kellett telnie néhány évnek mire megtudtam néhány háttér információt és rájöttem, hol és hogy kell keresni Hendrixben az értéket.
Elengedhetetlen, hogy elvonatkoztassunk és a saját jelenébe helyezzük az ő zenéjét, egyenesen a '60-as '70-es évek Amerikájába. Sajnos nem voltam ott és nem tudom pontosan ekkor mi jellemezte az államokat, de amit sikerült utánajárásom eredményeképpen megtudnom, hogy a főszerepet a zűrzavar kapta.
A rock and roll, ekkor társadalmilag még nem elfogadott, a szülők és a rendőrség is foggal körömmel küzdenek, hogy a fiatalabb generációkat ne ragadja el ez az "undorító" új hullám, a faji megkülönböztetések még jócskán jelen vannak, feltűnik a kábítószer és többé nem tabu téma a médiában a szexualitás. Ebben a zavarodott és forrongó hangulatú Amerikában látott Hendrix hozzá munkásságához.
Számomra az első lemezei még higgadtak és a realitás szintjén mozognak, mind zeneileg, mind témailag. Nem használ még meghökkentő elemeket zenéjében, de gitárjátékán már itt egyértelműen hallani, hogy a mai modern gitárosok kitől lesték és tanulták el azokat a figurákat, amiket ma mindenhonnan hallunk, ha kell, ha nem.
Ahogy haladunk előre életében egyre nagyobb szerepet kap muzikalitásában a földtől való elrugaszkodás. Bátran használ, addig sosem hallott gitárhangokat, effekteket, amik szintén a mai modern gitárosok hangzásvilágának alapjául szolgálnak. Felvételei törekszenek a spontaneitásra, gyakran próbák nélkül készültek felvételek, azzal az elmélettel, hogy elsőre szólalnak meg azzal a fajta tiszta lendülettelés energiával, amiket a begyakorlás elmos. Ekkori lemezein nagyon érezhető, hogy a szerzőmeghökkenteni, felrázni akar. Ezért sem zavaró és ennek tudatában nyer értelmet az a sok "büdös" hang,amik az ő keze alól jöttek. Hallani azt is sokszor, hogy de, igenis Hendrix virtuóz volt, de azóta olyan gyorsan fejlődött minden, hogy már nem tűnik annak. Ez nem igaz. Hendrix előtt volt ugyanis egy Django Reinhardt-ja az emberiségnek, aki azzal a két ujjával is lejátszotta volna Hendrixet, de számos név haladt már csillagászati magasságokban előtte, de ő nem ettől volt nagy.
Megkérdeztek 50 mai híres gitárost, hogy kit tartanak a legnagyobb példaképüknek. 38 ebből Hendrix nevét válaszolta. Hogy miért? Elsősorban amiatt, mert letette a mai gitározás alapjait, hangzásilag és technikailag. Nem utolsó sorban pedig, amiatt amit képviselt. A spiritualitást, a szenvedélyt, az energiát. Egyértelmű, hogy az ő neve az, amit a legtöbb legenda és varázs körülvesz. Életében ugyanígy elismerték, ahogy most is. Mivel rendszerellenes volt, fekete és sok követője akadt és akkoriban sok zenész "lezuhant" a repülővel, sokan gondolják, hogy halálának oka nem tudható be egy egyszerű túladagolásnak.
Sok zenész nyúl és nyúlni is fog a dalaihoz, a lehető legkülönbözőbb stílusok követői közül, de ez is csak az Ő nagyságát igazolja. Én ajánlom munkásságának egészét egyszerű hallgatásra, aki egy kicsit is szimpatikusnak találja a fent említettek alapján.

benczeful még nem pontozta a tételt.