Bandita | 2010.10.26 18:20 | hasznosság: hasznos (100%)

NFÜ - a három szó lassan olyan jelentéstartalommal bír, mint a KBG vagy CIA – és hozzájuk hasonlóan ugyanolyan pejoratív felhanggal. Mert a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség néhány éves fennállása óta olyan ellenszenvnek örvend szakmai körökben, mint a fent említett cégek.

Mi is az az NFÜ? Olyan szuperszervezet, amelyet az Európai Uniós pályázatok lebonyolítására állítottak föl, s mint ilyen, óriási mennyiségű pénz felett rendelkezik. Mára állam lett az államban, átláthatatlan bürokratikus dzsungel, amely túllépett célján és a nagybetűs HIVATAL megközelíthetetlen ridegségével terpeszkedik a közigazgatás labirintusában.

Aki írt már pályázatot tudja, az ember ellensége az NFÜ, illetve társszervei: a regionális fejlesztési ügynökségek. Már a programok elnevezései jelzik az intézményrendszer inhumán voltát, de ez nem meglepő, hiszen ezek mind az anyacég gyermekei: TIOP, TÁMOP, HEFOP, FASZOP, stb. Ezekkel a pályázatokkal nem az a legfőbb gond, hogy nehezen értelmezhető, technokrata bikkfanyelven íródtak, hanem az, hogy annyira irracionálisan ostobák, hogy az már vérlázító. Ilyeneket azok a gonosz, a serdülőkori csajozásban maradandó sebeket szerzett gnómok írnak, akik bosszút akarnak állni a világon korábbi sérelmeikért.
Az ember végzi a munkáját, igyekszik nap mint nap az aktuális feladatot elvégezni –a hozzátartozó adminisztrációval együtt. Mert, azt megszoktuk, hogy adminisztráció nélkül nincs meló. Az a szükséges rossz, amit kénytelen-kelletlen elvisel az ember. S mikor már úgy érzi, talán meglesz a dolog, akkor jön az ÜGYNÖKSÉG és lecsap. A semmiből bukkan elő és pörölycsapásszerű ütéseket mér a gyanútlan áldozatra. Sajnos minden következmények nélkül megteheti, hiszen a KÖZPONT diktál, te meg végrehajtasz.

Csak egy elmebeteg képes arra, hogy a pályázóra vonatkozóan esélyegyenlőségi meg fenntarthatósági indikátorokat állítson fel egy kerékpárút-építésnél, burkolatjavításnál vagy éppen egy könyvtári szoftverbeszerzésnél. Itt olyan indikátorokat kell megadni évekre visszamenően, illetve a következő évekre, mint az üvegházhatású anyagok kibocsátásának mértéke, az ártalmatlanításra kerülő hulladék arányának mértéke, a fenntarthatósággal kapcsolatos tudásmegosztáson részt vett munkavállalók aránya, a fajlagos víz,-és energiafelhasználás csökkentése, vagy hogy környezeti szempontokat alkalmaz-e az eszközök, termékek, alapanyagok, szolgáltatások beszerzésénél és ezeket környezeti menedzsment rendszerrel rendelkező beszállítóktól rendeli-e.
Áááa! Kész. Már ezt a néhány példát is rettenetes erőfeszítésembe telt leírni. Komolyan gondolja bárki is, hogy kizárólag ezeknek a csak papíron létező, a valóságtól elrugaszkodott feltételeknek megfelelve lehet pályázati rendszert működtetni? Az eszem megáll.
Nemrég olvastam, hogy készült egy felmérés a zúnióban a nemzeti pályázati rendszerek átláthatóságáról, hatékonyságáról. A magyar az utolsók közt volt. Persze a Zúnió nem írja le pontról pontra, hogy miképpen kell ezt felállítani, csak a kereteket adja meg, onnantól fogva nemzeti hatáskörben építik ki a szisztémát. Gondolom a szokásos magyar virtuskodás ment, hogy majd mi megmutatjuk ki a fasza csávó, oszt jól mögmutattuk. Mindig pápábbak akarunk lenni a pápánál.
Az az érzésem, tudatosan felkészítettek egy réteget, akik beszélik a bikkfanyelvet, hogy csak ők tudjanak ilyen anyagokat beadni, biztosítva számukra egy jól jövedelmező állást. Tapasztalatból tudom, hogy ez így van: aki nem jártas e szakmában, nem tud eredményesen pályázni, nem ismeri a megfelelő kulcsokat, szófordulatokat.
Tehát a kurva sok píz ami beömlik az országba, nehezen, csak a „beavatottak” igénybevételével lehívható, ez a réteg pedig egyre duzzadt az elmúlt évek alatt. Jól kereső szakma lett a pályázatírás, és a NFÜ meg a „regionálisok” egyre-másra vették föl a főiskoláról épp csak kieső végzősöket, többnyire hülye pénzügyi picsákat. Segítséget nem tudnak adni, telefonon azt kérik, legyen írásban eljuttatva a kérdés, majd hetek(!) múlva citálnak egy bekezdést a 60 oldalas útmutatóból. Kösz. A kurva anyátokat!
Szóval ha a kormány helyében lennék, a bürokratizmus leépítését az NFÜ visszametszésével kezdeném, a sok gyíkfejű, szemüveges pénzügy-közgáz köcsögöt meg elküldeném szakmai tréningre: télen egy kis hólapátolás közmunkában, nyáron melegburkolás a tízemeletes tetején disznópörzsölővel. Az anyátok hétszentségit!

Bandita még nem pontozta a tételt.