farero | 2010.11.24 21:54 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Túlzás azt állítani, hogy ez az év legjobb filmje, túlzás az a pontozás, ami az IMDB-n szerepel (8.3), és szintúgy túlzás történelmi drámának titulálni David Fincher (Harcosok klubja, Hetedik, Zodiákus) legújabb alkotását. A közösségi háló tisztes iparosmunka, jó és élvezhető film, de sajnos megmaradt a hollywoodi filmek mélységénél. Azonban, ha eleve így állunk hozzá, jól fogunk szórakozni.

A Jesse Eisenberg főszereplésével (jól áll neki a szerep) készült film Mark Zuckerbergnek, a Facebook alapítója életének azt az epizódját igyekszik elmesélni, amikor a tehetséges fiatal programozó elindította a közösségi portált, és arról is szól, hogyan birkózott meg azokkal a vádakkal, hogy az oldal ötletét lopta és fel is használta.

A film erősen sarkít és többnyire sztereotípiákkal is dolgozik, a párbeszédek pedig nagy mennyiségben tartalmaznak – a mezei néző hozzá nem értését erősítendő- számítástechnikai szakkifejezéseket. Ezekkel kell elsősorban megbarátkoznunk, hogy aztán lekösse a figyelmünket. Menni fog, mert a tempó gyors és a film közben nem nagyon érünk rá agyalni, utólag fog csak kilógni a lóláb.

Nem gondolom, hogy minden nörd olyan ellenszenves, mint ahogyan Fincher lefesti őket filmjében, azt sem gondolom, hogy Zuckerberg ennyire határozatlan és már-már bunkó ember, mint ahogyan itt próbálják bemutatni. Továbbá kétségeim vannak afelől, hogy az elitebb amerikai klubokban (amelyek tagjává válni a film szerint Zuckerberg egyik legnagyobb álma volt és ez is közrejátszott abban – egy szerelmi csalódás mellett, ahogy az a művészeknél is lenni szokott-, hogy elkészítse a weboldalt) az egyetemista fiúk és lányok úgy viselkednek, mint egy sztriptízbárban, vagy akár egy kuplerájban. Ez motiválná a neves egyetemek hallgatóit, hogy bekerüljenek? Amilyen teszetosza a filmben Zuckerberg karaktere, hát valószínűleg fejvesztve menekülne egy ilyen helyről.
Számomra az sem derül ki világosan, hogy Zuckerberg miért hagyatkozott Sean Parker, a Napster fájlcserélő alapítójának (akit Justin Timberlake alakít, meglepően jól) tanácsaira a bevételek maximalizálása érdekében, amikor az világos, hogy őt a dolog anyagi vonzata nem érdekelte, és valóban így is van: hiába Zuckerberg a világ 35. leggazdagabb embere, átlag amerikaiként éli az életét és tetemes összegeket áldoz jótékonykodásra.

A kérdések megválaszolása érdekében valószínűleg érdemes lenne elolvasni a film alapjául szolgáló könyvet (Ben Mezrich: Véletlenül milliárdos - Hogyan született a Facebook?), amiben vélhetően nem csak felszínesen érintik a dolgokat. Ha így sem értenénk meg a miérteket, akkor Zuckerbergnek lehet igaza, aki azt nyilatkozta, hogy örült volna, ha halála után forgatnak róla filmet. Addigra legalább valóban látnánk azt, hogy mit hozott magával a Facebook, mert most ezt nehéz meghatározni és a film sem ezt vizsgálja, nem jutunk közelebb ahhoz a generációs életérzéshez, amivé kezd válni az egész lájkolás-történet.

Fincher filmje mégis rávilágít egy aktuális problémára: míg az interneten számtalan ismerőst gyűjtünk magunk köré, addig a valóságban egyedül maradunk.

Látták a filmet? És hány ismerősük van Facebookon?

farero még nem pontozta a tételt.