Otto Katz tábori lelkész | 2007.06.18 16:50 | hasznosság: hasznos (87.5%)

Nem vagyok hardcore fantasy rajongó, mindazonáltal attól sem kell félnem, hogy jogosulatlan véleményírás vádjával Wayne Chapman beleéget a homlokomba egy nagy O (outsider) betűt. Ha a Diablóra, a Dungeon Siege-re, meg a Sacredre elfecsérelt időt papírgyűjtésre fordítottam volna, ma egy luxusyachton laknék, de nem csak RPG-élményeim vannak; időnként nagy élvezettel olvasok el egy-egy M.A.G.U.S. könyvet is. Bele-belekapdosok tehát ebbe a műfajba, s így történt, hogy a minap, amikor végképp nem tudtam, hogy mit olvassak, úgy döntöttem, hogy másodszor is kézbe veszem Gáspár Péter fantasy klasszikusát, ami néhány éve nagyon tetszett, s nem volt ez másképpen most sem.

A regény egy príma alapötletre épül: zárjunk össze sokféle, egymást rühellő, sötét titkokat, ocsmány varázslatokat és veszedelmes szúró-vágó szerszámokat rejtegető embert és nem embert egy olyan járműre, ahonnét nem lehet elmenni sehová, csak ugyanannak a járműnek egy másik részébe (lásd Heller-féle bombázó). Ynev világának jellegéből adódóan a szereplőket liftbe nem lehetett összezárni, meg sífelvonóba sem, így maradt a hajó – a regény egy tengeri utazásról szól. Az író nem csap bele in medias res a lecsóba: Ifin városába érkeznek toroni fejvadászok egy förtelmes jószággal, a mantikorral, amit Shulurba kell eljuttatniuk. Hogy könnyebben boldoguljanak makacs üldözőikkel, kalandozókat fogadnak fel a hajóútra, akiknek ég a lába alatt a talaj.

Díszes társaság kerül így a Viharmadárra: a legénységen kívül öt toroni, akik közül hárman az Ikrek klánjába tartozó fejvadászok, a másik kettő egy nemes és egy udvari ork, aztán egy tolvaj törpe, egy félelf dorani mágus, egy szintén félelf haonwelli embervadász, egy erigowi bárd, egy idős tudós, meg egy roppant dekoratív némber, s az utolsó pillanatban egy hivatalos küldetésben járó követ, aki faját tekintve elf, is csatlakozik hozzájuk. A toroni nemesről kiderül, hogy Tharr-pap, a félorkról, hogy boszorkánymester, a csábos nőszemélyről, hogy egy boszorkányszekta tagja, az öregről, hogy Kránból szökő mágus, a követről, pedig, hogy kráni fejvadász, ami a M.A.G.U.S regényekben semmi jót nem jelent. A csapat nagy bánatára fény derül arra is, hogy a hajón lapul a monster-szcéna örök non plus ultrája: egy bládszáker. Huhhuhhú… Ennyi gyanús foglalkozás hallatán egy, a M.A.G.U.S. – világot még hírből sem ismerő laikus is megmondja, hogy a társaság a háborgó tengeren nem angolkisasszonyok módjára, bridzseléssel fogja feldobni az utazást, hanem azzal, hogy egymás vérében tocsognak.

A regény ennek megfelelően pergő cselekményű, fordulatos, az izgalmakról magabiztosan gondoskodik a szerző a sötét rejtélyeknek a kellő időpontban való felfedésével, az ynevi világ számtalan fegyveres és mágikus harcmodorát felvonultató akciójelenetek megfelelő mértékű adagolásával, s a háttérben egymásnak feszülő erők mesterkedéseinek fokozatos feltárásával. Mindehhez különösen nyomasztó kereteket szolgáltat a tomboló tenger és a szűk hajóbelső, no meg a mantikor jelenléte, aminek szerepeltetése remek húzás, ugyanis szinte semmit nem csinál azon kívül, hogy egy ketrecben acsarkodik, mégis feszültségfokozó csodafegyvernek bizonyul.

Az izgalmas sztori mellett a szerző belesűrít a regénybe annyi jellemábrázolást, amennyit az eleve sablonos karakterek és a műfaji kötöttségek béklyói engednek. A kitalált világok toposzai ugyanis nem csak megkönnyítik az író munkáját, hanem erősen be is határolják a lehetőségeket. A jó széllel toroni partra Gásár Péter első regénye, s nagyon elcsodálkoztam, hogy már első kötetében milyen kiforrott volt a stílusa, egyáltalán szokatlannak tartom, hogy valaki, aki így tud írni, ilyen marginális és gyakran hullámzó színvonalon működő műfajban kamatoztatja a tehetségét. A könyvre nyolc pontot adok, s bátran ajánlom mindenkinek, akit érdekel a fantasy, és el tudja fogadni, hogy nem csak Tolkien tudott nagyot dobni ebben a műfajban. Ja, happy endről ne is álmodjon senki!


Otto Katz tábori lelkész 8 pontot adott a tételre.