Belizár | 2010.11.16 21:28 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Csiribi-csiribá!

Régebben nagyon rühelltem a black-metált, elsősorban annak agyament sátánista kliséi és számomra egysíkú zenei megoldásai miatt. Fel nem tudtam fogni, hogy ezt a zagyva ideológiát valaki komolyan tudja gondolni, és bizony, a műfaj úttörői igencsak, pontosabban ördögien eltökéltek voltak. Azonban, ahogy idővel egyre színpadiasabbá és önparódiába fulladóvá vált ez a performansz, a zenei vonal pedig kiutat keresve egy színesebb és változatosabb lett, kezdtem megkedvelni a műfajt. Amely nagyágyújának nem véletlenül tartják a Dimmu Borgirt.

A norvégok ugyanis nagyon profin űzik az ipart. Bár sokan már a mainstream - metalista körökben szitoknak számító - bélyegét sütik rá, ezzel a megállapítással óvatos lennék. Hiszen amíg a megaszaros vetélkedőkben és kereskedelmi rádiókban nem ilyen talpalávalókat nyomatnak, addig felesleges bármi ilyesmiről elmélkedni. Maradjunk annyiban, hogy a Dimmu Borgir egy profin összetákolt projekt, gondosan megtervezett színpadias-szimfonikus világgal. Aki ezt komolyan veszi, és rémüldözve nyúl a párna alá rejtett szenteltvízéhez, annak úgy kell! Az egyetlen komoly az egészben az, hogy maga a zene ott van a szeren.

A banda rendületlenül halad tovább a Sorte Diaboli úton, immár Vortex kiválásával, aki azért hiányzik a károgás ellensúlyozására. Maradtak a középtempós, súlyos, illetve az időnként felgyorsuló nóták, középkori hangulatfestéssel. A dob ezerrel pattog, ahogy azt megszokhattuk együttestől, a szimfonikusságot kölcsönző szintetizátort is a helyén van. Amivel kevésbé tudok megbékélni, az az egyedül maradt énekes teljesítménye – mármint akkor, amikor énekelni tisztán próbál. A dalok rendkívül megszerkesztettek, nyilván nem öt perc alatt találták ki őket egy garázsban 5 láda sör elpusztítása mellett. Persze, annak is megvan a maga bája, ami a Dimmu Borgirt egyáltalán nem jellemzi. Cserébe kapunk egy profin összeállított poszt-black-metál albumot, és ez is bőven elég az ínséges jelenünkben, míg fel nem tűnik végre valaki, aki új szelet kavar végre a metál szcénában.

Belizár 9 pontot adott a tételre.