hyena. | 2010.09.29 21:29 | hasznosság: hasznos (66.7%)

Valahol kinyílik egy súlyos ajtó, fogaskerekek zakatolnak. Lépések visszhangzanak egy kongó folyosón, víz csordogál a falon, megborzongok. Aztán: Báng! DEATH METAL következik, csupa nagybetűvel.

Az Ominous Bloodline meghallgatása előtt fogalmam sem volt a máltai Beheaded létezéséről, ami miatt némileg szégyellem magam, hiszen az nem éppen tegnap kezdte el zajongásával riogatni a mediterrán sziget békés lakóit. Én azt hittem, hogy a kecskepásztorok bágyadt tilinkózásán kívül nem terem ott egyéb zene, de mentségemre szolgáljon, hogy hazájuk extrém zenei szcénája ritkán szolgál rá arra, hogy a kritikusok látókörébe kerüljön. Az Ominous Bloodline a Beheaded harmadik lemeze, a tizenöt éves működéshez képest nem sok, bizony nehéz lehet leküzdeni a nem éppen inspiráló közeg visszahúzó erejét. Mindenesetre én mindig azt mondom: inkább kevés zene, de az legyen jó.

A máltaiak a death metalnak azt az ágát mívelik, amelynek feltalálója és véleményem szerint azóta sem felülmúlt fő zászlóvivője a Suffocation (volt). A Beheaded első lemeze (1998) erős, de még elég kiforratlan anyag, a második (2002) viszont, amely egy az egyben Suffocation-klón, már szörnyű bikára sikeredett. A harmadik, jelen írás tárgyát képező lemezen, bár az irányvonal ugyanaz: baromi keménység, nyomasztó atmoszféra, komplexitás, már nem érződik annyira a legendás amerikai banda hatása, sikerült tehát egy egyénibb hangzás felé elmozdulni.

A Unique Leader kiadónál jelen albumával debütáló Beheaded fegyvertárában egytől egyig veszélyes eszközök lapulnak: mélyre hangolt gitárok, irgalmatlan riffelés, ultradurva vokál. Az eredmény pedig ősi félelmeket elővarázsoló, baljós zene, amelynek hallatán az ember behúzza a nyakát és azt lesi, hol egy lyuk, ahová bebújhatna. Sokféle sebesség (a kegyetlen blastbeatektől a végletes belassulásokig) és hatásos tempóváltások teszik megunhatatlanná az albumot, ugyanakkor nem gabalyodnak bele a saját maguk szőtte hálóba, ahogy az mostanság gyakran előfordul a technikás death metalban utazó zenekaroknál. A változatosságra rátesznek egy lapáttal az itt-ott becsempészett dallamok és néhány príma szóló, továbbá egy halvány oldszkúl death metal fíling. A hangzás igen súlyos: a gitársound masszív, mint egy oroszlánketrec, s a basszus is kellőképpen hallható. Egyetlen apróságba tudnék belekötni, és bár lehet, hogy szarrágás, meg is teszem. Szeretem, ha erős a lábdob, itt viszont annyira előrehozták, hogy szinte kilóg a hangfalból. Ennél is jobban zavar a pergő hangja (amivel egyébként az előző lemezükön is gond volt), úgy szól, mintha egy nagy löncshúskonzerv dobozát zörgetnék.

Ettől eltekintve az összkép tényleg lenyűgöző, és a zenekart nyugodtan egy lapon lehet említeni olyan nehézsúlyú versenyzőkkel, mint a Deeds Of Flesh, a Disgorge, vagy a Gorgasm. Az Ominous Bloodline nívóját mutatja, hogy a jónevű Metalstorm webzinen bent volt a 2005-ös év legjobb death metal albuma címre jelölt tíz lemez között. Nem vitás, hogy a legjobbak között a helye, jár is neki a magas pontszám: kilences.

(Az írás eredeti verziója a www.heavymetal.hu-n jelent meg, és annak hozzájárulásával került fel a kalkulus.hu-ra.)

hyena. 9 pontot adott a tételre.