Belizár | 2011.01.07 20:57 | hasznosság: hasznos (100%)

„Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Szimonisz merően néz engem. Lehetséges, hogy a görög kitalálta, mi jár a fejemben? Sőt, talán meg is tudta válaszolni a kérdéseimet?
- Mester uram, pisálnom és kakálnom kell sürgősen. Lehet?”

Őszintén szólva jót mosolyogtam az első rész, az Imprimatur körítésén, legalábbis a pápai és egyéb politikai tiltásokat és az írópárra leselkedő fenyegetéseket illetően. De, el kell ismerni, csillagos ötös a marketingfogás, tuti megtöbbszörözték az eladásokat vele. Szükség is volt rá, hiszen egymást érik a történelmi összeesküvésekről szóló rossz és még rosszabb művek, nagy a verseny. Nem tudom, eme hoax nélkül hogyan érvényesülne az olasz írópáros végtelen sorozata? Szerintem lennének eladási gondjaik.

De nem azért, mintha rossz lenne a sorozat, mert minden hibája ellenére figyelemre méltó regényfolyam, és nem érzem elfecsérelt időnek az olvasásukat. Csak nem olyan, mint amit a médiakampány alapján esetleg sokan várhattak. A történetmesélés, vagyis a krimi és akcióvonal szinte Dan Brown paródiája, egyszerűen nem vehető komolyan. A feltárt rejtélyek nemereistváni magasságokat, pontosabban mélységeket idéznek, a karakterek pedig legfeljebb annyira racionálisak, mint egy barokk opera szereplői. Szóval, aki ezt komolyan veszi, pontosabban, aki komolyan akarja venni, nagyot fog csalódni a műben.

Aki azonban meglátja a finoman elrejtett poénokat, és inkább azt élvezi, amilyen aprólékosan feltárul előttünk a Habsburgok birodalmának fénykora, a világvárossá fejlődött Bécs mindennapi élete, az élvezettel fogja pergetni az oldalakat. A regény híven mutatja be az akkori gondolkodásmódot, politikai cselszövések módszereit, a nagystílű kémeket, és az állandó európai paranoiaként mindenhol ott ólálkodó összeesküvőket. A folyamatosan szart keverő, de már nem annyira magabiztos Atto Melani apát és a menthetetlenül naiv, törpe kéményseprő karaktere talán itt a legárnyaltabban kidolgozott, kapcsolatuk elsősorban a regény második felére válik meghatározóvá. Végre a mellékszereplők is nagyobb szerepet kaptak, és izgalmasabbak is, mint az előző két kötetben, már ameddig élve hagyják őket az írók. Akik érezhetően fejlődtek.

Nem tudom, hogy fog folytatódni a sorozat, de sikerült úgy lezárni a regényt, hogy kíváncsi legyek rá. Talán feltűnik maga Fantomas is!

Belizár 8 pontot adott a tételre.