Belizár | 2010.09.25 17:43 | hasznosság: hasznos (100%)

Szarvashiba

Alapvetően nagy itt a bénázás. Bár előfordulhatnak váratlan helyzetek, mikor a sokk hatása alatt az ember nem éppen az ésszerűség elvei szerint cselekszik, főleg a kezdeti megdöbbenésében, bizonyos munkák során ez megbocsáthatatlan, mert minden bizonytalanság tragédiához vezethet. Nagy szerencse, hogy itt nem folyt több vér, bár a történet szereplői mindent megtettek ezért.

A legdöntőbb hiba a megelőzés elmulasztása volt. A szarvasbika veszélyes állat, a párzási időszakban különösen. Nagy tömege és agancsa révén halálos sérülést is okozhat, különösen azok az egyedek, amelyek agancsa hegyes ágakban végződik. Sőt, még a jóval kisebb őzbak is volt már okozója számos végzetesnek bizonyuló balesetnek (erdőben is). Tehát egyedül szemetesládát tologatni a birodalmában, jelen esetben a kifutójában, nem túl szerencsés ötlet. Főleg egy nőnek (nem, ez nem szexizmus, pusztán csak biokémia és etológia: a nők illata havivérzés esetén kiválthatja a hímek agresszióját). Nem hiszem, hogy ez az első nap, amikor a szarvas fenyegetően lépett fel. Vagyis mindenképpen több gondozónak kellett volna benn lennie a kötelező rutinmunkák alatt, megfelelő eszközökkel (pajzs, seprű vagy lapát), amely elriasztotta volna a támadástól a bikát. A hátráló leányzó a nagy dobozzal kifejezetten felbátorította a szarvast az összeakaszkodásra.

Az elővigyázatosság tehát elmaradt, a leány az agancsok között küzd az életéért. Bár logikusabb lett volna már a támadó szándék észrevételekor kiszaladni a kifutóból, de a csaj nem figyelt az állatra (szintén szarvashiba), utána már más választása nem volt. A következő jelenetben feltűnt egy fiatal srác, aki tanácstalanul áll a küzdelem színterén, néha odasóz egyet a lapátjával a szarvas fejére. A ruházatából feltételezem, hogy nem gondozó, hanem valami udvaros-kertész lehetett. Így nem tudhatta azt, amit a rákövetkezően érkező gondozónak viszont tudnia kellett volna, hogy szarvas leküzdeni szemből talán csak egy Toldi Miklósnak menne, alapesetben esélytelen próbálkozás. Hiszen a szarvasbikák hasonló tömegű és fegyverzetű vadakkal való összecsapásra készültek, ember legföljebb csak rövid ideig fogja tartani tudni a rohamot, és előbb is fullad ki. A lefegyverzésre oldalról támadva lehet esély, hiszen a szarvasok a természetben nem dzsúdóznak, erre anatómiailag sincsenek felkészülve. Az, hogy lapáttal verjük a fejét, szintén tökéletesen értelmetlen taktika, csak a további idegesítését szolgálja megfelelően. Ráadásul a leányzót jól láthatóan inkább a bosszúvágy fűtötte, ami – mondanom sem kell - szintén értelmetlen egy olyan állatnál, aki csak a dolgát végzi, vagyis védi a területét és a teheneit. A második legfőbb hiba tehát az, hogy a gondozók felvették a harcot a bikával, ahelyett, hogy kimenekültek volna a kifutóból, és azt rosszul, önmagukra veszélyesen tették. A gondozónő még bemutatott néhány hajmeresztő mutatványt a szarvas hátsó lábai alatt, amilyet balsikerű vadnyugati rodeóbohócoktól lehet időnként látni.

A meddő, némi újabb gondozógörgető birkózás után végül a túlerő győzedelmeskedett. Ekkor következik a harmadik tökéletesen értelmetlen cselekedet: kivezették a szarvast a kifutóból. Miért? Semmi indokolta az elkülönítését, nem viselkedett abnormális módon, nem tett kárt a többi állatban, és nem is sérült meg (csak az agancsa). Pótcselekvés, bosszú, vagy a jóisten tudja, mi indokolta ezt a döntést.

Ráadásul mindez széles nézőközönség előtt történt. A videó révén több milliónyian látták. A következtetést mindenki saját vérmérséklete és tudása alapján vonta le, sokan nyilván szélsőséges megállapításra jutva, ami csak ártott az állatkert jóhírének. Általános jelenség, hogy az állatkerti gondozói munkát jócskán körüllengi a szentimentalizmus, ezért életbe vágóan fontos megmaradni a realitásoknál: az állatokkal foglalkozni veszélyes munka.

Belizár 2 pontot adott a tételre.