hyena. | 2010.09.17 22:03 | hasznosság: hasznos (75%)

Amennyire ki tudtam bogozni a szálakat, ez a 2005-ös Earache-rilíz eredetileg 2002-ben, a Willowtipnél látott napvilágot, és csak az USA-ban jelent meg. Hogy az újrakiadás hátterében milyen rockdiplomáciai és üzleti hadműveletek álltak, homály fedi előttem. Meglehet, valami elhúzódó megjelenési dátumot próbáltak így benyelhetővé tenni, vagy kedvcsinálónak szánták olyanok számára, akik nem ismerik a két feltörekvő bandát. Nem volt olyan izgalmas az ügy, hogy utánajárjak, de az biztos: az anyag annyira rövid (alig több mint tizenhét perc), hogy sem az egyik, sem a másik célnak nem felel meg igazán.

A Misery Index ex-Dying Fetus tagokkal indult 2001-ben, aztán mindenféle tagcserék következtek, amin nem érdemes rágódni. Saját meghatározásuk szerint zenéjük a metal legintenzívebb elemeit kombinálja határozott grind-hozzáállással, hozzáadva némi HC- és extrém punk-attitűdöt. Ebből kijön egy őrült elegy, amelynek fő jellemzői: agresszivitás és vadság. Való igaz, dühös, harapós zenéről van szó, de én az előbbi leírással egyet nem értve, a HC-ra helyezném a hangsúlyt. Talán túlzott leegyszerűsítés, de szerintem megállja a helyét, hogy a death metal, meg a HC legszembeszökőbb ismertetőjegye egyaránt a vokál, ami előbbinél hörgés, utóbbinál kiabáló skandálás. Mivel a Misey Indexben kiabálnak, számomra ez főleg HC. Egy nagyon durva, death metal beütésű hardcore-mutáns. A hangzás nagyjából rendben van, bár a dobcucc - amelynek tulajdonosát egyébként csak dicsérni lehet, ugyanis nagyon erőteljesen és feszesen csépel - lehetne egy kicsit halkabb. A Disrupt-feldolgozásról nem tudom hogy milyen. Már elfelejtettem, de lehet, hogy oda sem figyeltem, amiből valószínűsíteni lehet, hogy nem tett rám mély benyomást.

Néha azt hiszem, hogy a zenekarnév-kitalálók már minden puskaporukat ellőttek, de aztán mindig akad egy zenekar, ami olyan meglepő, ötletes névvel rukkol elő, hogy kénytelen vagyok revideálni az álláspontomat. Ilyen a Commit Suicide is. A bájos név (Légy öngyilkos!) egy szintén 2001-ben alakult death metal bandát takar. Sajnos a kreativitás kimerült a névválasztásban, ezen kívül nem sok érdemlegeset tudok megemlíteni velük kapcsolatban. Az előbbi zenéhez képest ez már a vegytisztához sokkal jobban közelítő death metal. Valami beütése ennek is van, de az anyag rövidsége miatt nem vagyok benne biztos, hogy milyen, hülyeséget meg nem akarok mondani. Amit felelősséggel állíthatok a két szám alapján, az az, hogy bömbölnek, meg gyötrik az instrumentumokat tisztességesen, de semmi extra. A hangzással itt sem vagyok száz százalékosan elégedett, kissé kásás az egész, a pergő pedig csúnyán kopog. A két rövid saját szerzemény után ide is jutott egy kávör - Death: Open Casket. Hosszabb, mint a másik két szám együttvéve, így mire a végére értem, csak az maradt meg a Commit Suicide- blokkból, hogy hallottam egy jó Death- feldolgozást.

A két együttes közül a Misery Index az erősebb, mert egyénibb, érdekesebb, de azért nem rágtam véresre a körmeim az izgalomtól az ő zenéjük közben sem. A Commit Suicide egy a keményen zúzó death metal zenekarok áradatában. Onnét kurjongat felénk: "Fedezz fel, fedezz fel!", de hiába. Split CD-t nem pontozunk, ezért nem kell fájdítanom a fejem, hogy milyen kalkulust nyomjak ki magamból. Zárszóként így elég megjegyeznem, hogy ez a split egy nyúlfarknyi színfolt a metal-élet palettáján: kurta és szürke.

(Az írás eredeti verziója a www.heavymetal.hu-n jelent meg, és annak hozzájárulásával került fel a kalkulus.hu-ra.)

hyena. még nem pontozta a tételt.