Belizár | 2010.09.11 19:43 | hasznosság: hasznos (100%)

Szeged bőven el van látva fesztiválokkal, aki tavasz közepétől szeptemberig látogat a legmélyebb magyar városba, jó eséllyel belevegyülhet valamelyikbe. A jó értelemben vett balkáni kavalkád többnyire bejön az idegennek, amikor turistaként jártam itt, nekem is tetszett a nyüzsgés. Azóta itt lakom, így némileg árnyaltabban látom a képet. A fesztiválozás minden érdeme mellett tapasztalnom kellett, hogy a rendezvények jellegükben nagyon egymásra hajaznak. Sok népiárus, ugyanaz a zaba és pia, hömpölygő tömeg – egy idő után túl sok újat nem mutatnak a helyieknek. Így érdeklődve néztünk ki családostul, babakocsistul a halfesztiválra, hátha valami újat is tapasztalunk.

Annyi az új, hogy ez a fesztivál már negatív értelemben lett balkáni. Szegednek a folyópart inkább hátrányára van, a szemétből rendre zátonyokat alkotó, piszkos Tisza mentén egyelőre esély sincs egy normális, vonzó promenád kialakítására. Az alsó rakpartra terelni a jónépet több szempontból sem szerencsés a már említett esztétikain kívül: egy rohadt árnyék sincs, így egy kánikulai napot kifogva jó eséllyel párolog ki az ember agyvize a fülén keresztül (nem irigylem ekkor a sütő-főző embereket); a megközelítés gyerekkocsival, vagy kerekesszékkel igencsak nehézkes, hacsak nem akar az ember óriásikat kerülni. Mindenesetre leküzdöttük magunkat a partra, és szépen elsétáltunk az óriásbográcsban kavargó piros lére váró végeláthatatlan sor mellett. Dél-dunántúli származású révén megcsillant a szemem, mikor bajai halászlé táblát láttam meg, még egy lépcsősorral lejjebb, közvetlenül a folyóparton. Utólag átkozom a szemfülességemet, hiszen a vendéglátás felháborítóan alacsony színvonalú volt. Amikor a főnök előttem söpri vissza morogva a segítője által a műanyag edénybe rakott tészta felét, a szemét ott áll halomban az asztalok mellett, a nehezen járható lépcsőn potyognak az öregasszonyok. Apropó, műanyag tányér: az őrült, aki kitalálta, hogy a forró levest ebben a papírvékonyságú alkalmatosságban cipeljük, azt nyakon önteném vele. El is vittem a tálcát, amiért kaptam utólag a fejemre… Még ha jóhiszeműen feltételezem, hogy egyedülálló volt ez a Waczak-főzde, de valahol a rendezvényszervezők felelőssége, hogy a minősíthetetlen szereplőket kirostálják.

Bár tudom, a véleményem nagyon szubjektív, és a fesztivál egy kis részlete alapján alkotódott, jogosnak érzem az alacsony kalkulust.

Belizár 4 pontot adott a tételre.