Publikálás: 2010.08.26 16:31
Hasonló tételek:
Dan Brown: A Da Vinci-kód
Patrick O'Brian: Kapitány és katona
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója
Jung Chang: Vadhattyúk
Örvös pekari (Pecari tajacu)
Stephenie Meyer
José Saramago: A kolostor regénye
James Clavell: A Sógun I-II.
Vu Cseng-en: Nyugati utazás avagy a majomkirály története
Dan Brown: A Da Vinci-kód
Patrick O'Brian: Kapitány és katona
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója
Jung Chang: Vadhattyúk
Örvös pekari (Pecari tajacu)
Stephenie Meyer
José Saramago: A kolostor regénye
James Clavell: A Sógun I-II.
Vu Cseng-en: Nyugati utazás avagy a majomkirály története
Statisztika:
Megtekintve: 476 alkalommal
Értékelve: 4 alkalommal Részletek:
Megtekintve: 476 alkalommal
Értékelve: 4 alkalommal Részletek:
1 x 10 pont
2 x 8 pont
1 x 7 pont
2 x 8 pont
1 x 7 pont
Főoldal - Kategória: > 07. Kultúra > Könyv, irodalom > Művek
A tétel
neve: John Barth: Az út vége
neve: John Barth: Az út vége![]() |
| Az út vége |
Oldalszám: 296 p.
ISBN: 9788071497530
Kötés: fűzött, keménytáblás
A kortárs amerikai próza egyik legeredetibb alkotójának második regénye kegyetlen, abszurd történet. A főszereplő, Jacob Horner akár a legártatlanabb kérdésekben is képtelen arra, hogy döntsön, hogy válasszon a felmerülő lehetőségek közül. Ezért az orvosa által ajánlott módszer, a mitoterápia alapján különböző szerepeket választ magának. A cselekvést lehetetlenné tevő határozatlansága ellenére - vagy éppen ezért - egy szerelmi háromszög részévé válik.
Kapcsolódó weboldal: http://www.libri.hu/konyv/az-ut-vege-1.html?p_id=5728
A tételről írt vélemények
:
:Írja meg véleményét a fenti tételről! Egy felhasználó csak egy véleményt írhat, min. 600 karakter terjedelemben. Kérjük, más véleményére itt ne reflektáljon!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
Vélemény írásához be kell jelentkezni!
Ütköző zóna
Itt írhat a tételről és a véleményekről is (max 300 karakterig). Regisztrálni nem kell, többször is hozzászólhat!


Szerkezetét, narrációját tekintve hagyományos regény, témája azonban egy az egyben a posztmodern filozófia (számomra) legizgalmasabb kérdéseit feszegeti, így főleg szubjektumelméleti ügyekkel foglalkozik. Főhősünk ugyanis, bizonyosértelembenJacobHorner, egy igazi posztmodern csávó, akinek nincsen közepe, vagyis egy mindent megszervező egoja, amiből részben az következik, hogy bármely érvet, legyenek azok tökéletes ellentmondásban egymással, képes akceptálni, mitöbb aktuálisan követni, másrészt viszont tökéletesen döntésképtelen és emiatt sodródó figura is. Horner különben nagyon is fején találja a szöget, amikor arról elmélkedik, hogy bizonyos szempontból egyik döntés sem rosszabb, mint a másik, mert sosem tudhatjuk, hogy választásainknak milyen következménye lesz hosszú távon. A történet elején tehát, orvosi tanácsra, hősünk olyan munkát vállal, amely épp a fentiek miatt, nagyon sok szabályt ír elő, amelyek többé-kevésbé megkérdőjelezhetetlenek, így lesz Horner a leíró grammatika tanára a wicomicoi főiskolán. Itt ismerkedik meg egy figyelemreméltó házaspárral, Joe Morgennel és Rennie-vel - mindketten józan életű, racionalista beállítottságú emberek, akik igyekeznek életüket szabályok szerint élni, problémáikat, érzelmeiket sebészi pontossággal boncolják fel és persze mindig hűek önmagukhoz, mert pontosan tudják, mi is az. Jacob megjelenésével és sajátos felfogásával épp ezt a mesterséges harmóniát dúlja fel, kérdőjelezi meg, Morganék pedig úgy vizsgálgatják Horner személyiségnélküli személyiségét, mint egy ismeretlen faj egy példányát és nem is sejtik, hogy ez a közeledés milyen borzalmas tragédiához fog vezetni. A legsebezhetőbbnek Rennie bizonyul majd, ami nem is csoda, hisz történetéből kiderül, hogyan adta fel sekélyes személyiségét Joe-ért, aki készséggel játszotta el az Isten szerepét Rennie életében, az Istenét, aki megteremti Rennie belső világát, olykor súlyos ökölcsapásokkal, de aki épp ezért veszélyes függőségbe is kerül férjétől. (Különben Rennie esete, vagyis hogy képes adoptálni egy másik személyiséget, bizonyítani látszik Horner igazát a szubjektum középpontnélküliségével kapcsolatosan, noha...)
A történet egy idő után nagyon bizarr fordulatot fog venni, a vége annyira sokkoló, hogy amikor becsuktam a könyvet, hányinger kerülgetett. Nagyon is úgy tűnik nekem, hogy a regény három figurája legyenek bármennyire is szellemi lények, alapvetően elbaltázták az életüket azzal, hogy egyfelől a posztmodern szkepticizmus (Horner), másfelől a klasszikus dogmatizmus (Morganék) miatt teljesen kizárják az érzelmi és a pragmatikus síkot, vagyis egyikük sem számol a saját érzelmi világának összetettségével vagy épp az ösztöneikkel, illetve gondolkodásmódjuk tényleges és aktuális következményeivel, a tettekkel.
Ez a regény tehát - még humora mellett is - egy valódi lórúgás, gondolkodásra sarkall, akár akarod, akár nem és ami engem illet, én mélyen érintve is vagyok, tekintve hogy én is csak bizonyos értelemben vagyok én. Majd meglátom.
Cotta78 10 pontot adott a tételre.