publikálás: 2010.08.21 23:03
statisztika:
megtekintve: 646 alkalommal
értékelve: 5 alkalommal részletek:
megtekintve: 646 alkalommal
értékelve: 5 alkalommal részletek:
1 x 10 pont
1 x 9 pont
3 x 8 pont
1 x 9 pont
3 x 8 pont
Főoldal > 07. Kultúra > Film > Filmek
Egri csillagok
![]() |
rendező: Várkonyi Zoltán
író: Gárdonyi Géza
forgatókönyvíró: Nemeskürty István
zeneszerző: Farkas Ferenc
operatőr: Szécsényi Ferenc
jelmeztervező: Kemenes Fanni, Lang Rudolf, Mialkovszky Erzsébet
látványtervező: Szász Endre, Vayer Tamás
vágó: Szécsényi Ferencné
szereplők:
Sinkovits Imre (Dobó István)
Kovács István (Bornemissza Gergely)
Venczel Vera (Cecey Éva)
Bárdy György (Jumurdzsák)
Bitskey Tibor (Mekcsey István)
Agárdy Gábor (Sárközy)
Ruttkai Éva (Izabella királyné)
Gobbi Hilda (Baloghné)
Szemere Vera (Ceceyné)
Gárdonyi Géza nagyszabású történelmi regénye kötelező irodalom az általános iskolákban. Ebből a remek regényből készült Várkonyi Zoltán monumentális filmalkotása a kor legnagyobb magyar színészeinek a főszereplésével. 1500-as évek, Magyarország. Portyázó török csapatok dúlják fel az országot, rabolnak, fosztogatnak, rabságba hurcolják a magyarokat. Bornemissza Gergely és Cecey Éva gyerekként kerül Jumurdzsák kezébe, aki egy keleti rabszolgapiacon akarja eladni értékes foglyait. A gyerekek megszöknek, ráadásul magukkal viszik a babonás Jumurdzsák talizmánját. A török harcost ezután elhagyja a szerencséje, míg a bátor kisfiú, Bornemissza Péter megtalálja azt. A film története hűen követi a regényt.
Vélemények 

Írja meg véleményét a fenti tételről! Egy felhasználó csak egy véleményt írhat, min. 600 karakter terjedelemben. Kérjük, más véleményére itt ne reflektáljon!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
A véleményíráshoz regisztrálni kell!
Belizár 


| 2010.08.22 22:25 |
hasznosság: hasznos (100%)
Az utolsó hőseposz
Gárdonyi hazafias főművét – elvileg – minden magyar egyszer végigolvasta, olyan életkorban, mikor még a kötelező olvasmányokat kevésbé fenyegeti a kamaszkori dac és elutasítás. Amikor egy nagyfilmnek kerestek egy megfelelő hőseposzt, keresve sem találhattak jobbat a készítők. Benne foglaltatik minden, amely kell a nemzeti pátoszhoz és izgalomhoz: történelmi sikerélmény, Dávid küzdelme Góliáttal, csata, szerelmi szál, bosszú, utazás, félszem és cigányember. El is készült a nagy mű, amely sokáig ugyanúgy kötelező darabja volt az iskolai filmvetítéseknek, mint a Pál utcai fiúk. Nem érdemtelenül, bár rövidesen látni fogjuk, tökéletesnek sem nevezhető a mű.
A színeszek tárgyalása a legkönnyebb, a kor nagy nevei nem a jelenkor hebrencsei voltak, képesek voltak a vállukon elvinni az egész történetet. A film rendezése megfelelt az akkori kor igényeinek, de azért gyerekkoromban is tudtam halálra unni az üres jeleneteket, mint például a hosszú percekig tartó cigánytáncot. A forgatókönyv itt pazarlóan bánt az idővel, más könyvbéli cselekményeknek azonban helyt nem adott, gondolom arra számítva, hogy úgy is mindenki ismeri a történetet. A legjogosabb azonban a csatajeleneteket illető kritika. Bár a magyar honvédek tömege ingyen statiszta tömegeket biztosított, a küzdelem jelenetei néhol komédiába fulladtak. Mindenki látni véli a karórával mászó törököt és hasonló bakikat, nekem még sosem sikerült elcsípni, szerintem városi legenda, de számos más olyan jelenetet igen, amelynek nincs helye egy komolyan megkoreografált csatajelenetben. Például a katona, aki könyökölve nézi a jelenet folytatását, miután „kilőtték” alóla a lovat, a forró vízzel nyakon öntött török, aki előbb megnézni, hova fog esni… Bár akkori időkben még nem voltak szigorúak az elvárások, azóta készültek olyan kőkemény történelmi filmek, amelyek szinte túlzásba is viszik a realizmust. Itt nemcsak az amerikai, hanem európai, sőt, orosz produkciókra is gondolok. Egy olyan filmben, amelynek központi témája egy várostrom, a hősies küzdelem és a történelmi jelentőségű győzelem, elengedhetetlen feltétel ennek megfelelő, realisztikus ábrázolása.
Be kell látnunk, hogy megérett az idő az újrafeldolgozásra. Amennyire szükséges, annyira félek is tőle. Hiszen az Egri csillagok sikerét azóta sem sikerült überelni, se pénz, se igazi akarat egy nemzeti nagyfilm készítésére, és már sorkatonák sincsenek, akik a plusz eltáv reményében ordítanák teli torokból az allahakbart. A példák adottak, mint az HBO történelmi sorozatai (mert miért ne lehetne egy tíz részes sorozatban feldolgozni, elég nagy a regény hozzá). Magyarországon, aki tudna pénzt szerezni ilyenre, arra nem bíznám a dolgot, aki pedig meg tudná csinálni, azt vagy nem engedik húsosfazékhoz, vagy inkább külföldön dolgozik. Külön félelmem a színészi gárda, hiszen a legjobban foglalkoztatott filmszínészeink közül sok a nyomába sem ér a hajdani nagyságoknak.
Olvasom, Sas Tamás látott hozzá az újrafeldolgozáshoz. Pfff. Inkább maradjon a régi.
Belizár 8 pontot adott a tételre.
Az utolsó hőseposz
Gárdonyi hazafias főművét – elvileg – minden magyar egyszer végigolvasta, olyan életkorban, mikor még a kötelező olvasmányokat kevésbé fenyegeti a kamaszkori dac és elutasítás. Amikor egy nagyfilmnek kerestek egy megfelelő hőseposzt, keresve sem találhattak jobbat a készítők. Benne foglaltatik minden, amely kell a nemzeti pátoszhoz és izgalomhoz: történelmi sikerélmény, Dávid küzdelme Góliáttal, csata, szerelmi szál, bosszú, utazás, félszem és cigányember. El is készült a nagy mű, amely sokáig ugyanúgy kötelező darabja volt az iskolai filmvetítéseknek, mint a Pál utcai fiúk. Nem érdemtelenül, bár rövidesen látni fogjuk, tökéletesnek sem nevezhető a mű.
A színeszek tárgyalása a legkönnyebb, a kor nagy nevei nem a jelenkor hebrencsei voltak, képesek voltak a vállukon elvinni az egész történetet. A film rendezése megfelelt az akkori kor igényeinek, de azért gyerekkoromban is tudtam halálra unni az üres jeleneteket, mint például a hosszú percekig tartó cigánytáncot. A forgatókönyv itt pazarlóan bánt az idővel, más könyvbéli cselekményeknek azonban helyt nem adott, gondolom arra számítva, hogy úgy is mindenki ismeri a történetet. A legjogosabb azonban a csatajeleneteket illető kritika. Bár a magyar honvédek tömege ingyen statiszta tömegeket biztosított, a küzdelem jelenetei néhol komédiába fulladtak. Mindenki látni véli a karórával mászó törököt és hasonló bakikat, nekem még sosem sikerült elcsípni, szerintem városi legenda, de számos más olyan jelenetet igen, amelynek nincs helye egy komolyan megkoreografált csatajelenetben. Például a katona, aki könyökölve nézi a jelenet folytatását, miután „kilőtték” alóla a lovat, a forró vízzel nyakon öntött török, aki előbb megnézni, hova fog esni… Bár akkori időkben még nem voltak szigorúak az elvárások, azóta készültek olyan kőkemény történelmi filmek, amelyek szinte túlzásba is viszik a realizmust. Itt nemcsak az amerikai, hanem európai, sőt, orosz produkciókra is gondolok. Egy olyan filmben, amelynek központi témája egy várostrom, a hősies küzdelem és a történelmi jelentőségű győzelem, elengedhetetlen feltétel ennek megfelelő, realisztikus ábrázolása.
Be kell látnunk, hogy megérett az idő az újrafeldolgozásra. Amennyire szükséges, annyira félek is tőle. Hiszen az Egri csillagok sikerét azóta sem sikerült überelni, se pénz, se igazi akarat egy nemzeti nagyfilm készítésére, és már sorkatonák sincsenek, akik a plusz eltáv reményében ordítanák teli torokból az allahakbart. A példák adottak, mint az HBO történelmi sorozatai (mert miért ne lehetne egy tíz részes sorozatban feldolgozni, elég nagy a regény hozzá). Magyarországon, aki tudna pénzt szerezni ilyenre, arra nem bíznám a dolgot, aki pedig meg tudná csinálni, azt vagy nem engedik húsosfazékhoz, vagy inkább külföldön dolgozik. Külön félelmem a színészi gárda, hiszen a legjobban foglalkoztatott filmszínészeink közül sok a nyomába sem ér a hajdani nagyságoknak.
Olvasom, Sas Tamás látott hozzá az újrafeldolgozáshoz. Pfff. Inkább maradjon a régi.
Belizár 8 pontot adott a tételre.
vélemény írásához be kell jelentkezni
Ütköző zóna
Itt írhat a tételről és a véleményekről is (max 300 karakterig). Regisztrálni nem kell, többször is hozzászólhat!
joe1979, 2010.09.28 17:15
Josziffal egyetértek. A könyv pedig még jobb!
joszif, 2010.08.23 17:33
Szerintem akkor ott, igenis jó kis film volt. Természetesen a mai technikával iszonyú jó filmet lehetne belőle csinálni. Igazat adok Belizárnak.
Warrior, 2010.08.23 09:23
Unalmas szar film.A törökök meg egyenesen röhelyesek benne.


Kosztümös, történelmi nagyjátékfilmet nem érdemes, nem szabad, sőt bűn összeütni. Bele kell tenni kurva sok lóvét és tehetséget, vagy neki se szabad állni. Pláne, ha irodalomtörténeti szempontból is kiemelkedő mű az alapja. Ezt az alapvetést a világon sokfelé felismerték már. Itthon eddig sajnos még nem. Már emelkedik is a vérnyomásom, ha a sok szarra pl. a Honfoglalásra gondolok. Én egy török várostromot úgy képzelek el, mint a Gyűrűk Urában, amikor az uruk-hai hordák nyomultak a falakra. Amikor néztem a moziban arra gondoltam, az egri várvédők is ilyesmit láthattak a mellvédnél állva. Nem kell a szemlesütős szimbolizmus. És nem csak azért nem kell, mert lejárt, és a naturalizmusra van igény, hanem azért, mert így is volt, így hiteles. Nem volt pardon! Igenis lehet kasszasiker egy történelmi film, még úgy is, ha Magyarországon gyártják. Csak bízzák olyanra, aki alkalmas rá és nem kell beszarni, ha korhatáros lesz. Peter Jackson például tutira kihozná belőle a maximumot. Évente 5-tel kevesebb "Tibi vagyok, de hódítani akarok", vagy "Szőke kóla" típusú fos helyett egy-egy nagyobb lélegzetvételű filmmel többre jutnánák. Ahogy mondani szokták: a kevesebb néha több.
Bandita még nem pontozta a tételt.